Nem a tudomány, a szeretet változtatta meg a világot – Giacomo Campiotti filmjeiről

Az olasz rendező elragadtatottan dicsérte az Uránia szépségét, azt állítva: ilyen gyönyörű mozit sehol a világon nem látott még. Filmjeiről elmondta: azok elkészítése utazásokat jelentettek a számára, rengeteg találkozással. Minden szentnek megvan az eredetisége, a maga karizmája. Közel állnak hozzánk. Néri Szent Fülöp azt mondta: a szent olyan bűnös, aki kerülhet bármilyen nehéz helyzetbe, soha nem adja fel. A szentek Istenre bízzák magukat, s mindig megpróbálják megtalálni a leghelyesebb választ.

Budapesti tartózkodása alatt Giacomo Campiotti interjút adott Gőbel Ágoston rádiós szerkesztőnek (a beszélgetés a Fokoláre Mozgalom Új Város online magazinjában olvasható), s arra a kérdésre, hogy filmrendezőként miként támaszkodik a személyes hitére, azt válaszolta: amikor elkezdett filmeket készíteni, még leginkább a saját „eléggé nagy” egójából merített.

„Ezek nem voltak rossz filmek, a Mint két krokodil című alkotást például Arany Glóbusz-díjra jelölték a legjobb nemzetközi film kategóriában. De egy idő után kezdtem azt érezni, hogy a lelki és a szakmai életem kettészakad. Legbelül ugyanakkor az volt a vágyam, hogy egyetlen ember legyek. Egy éjszaka éppen Assisiben tartózkodtam, és azt hiszem, életemben először mondtam el egy valódi imát. Valahogy ezekkel a szavakkal: »Istenem! A munkám gyönyörű, de egyben nagyon kemény is. Most fejeztem be egy filmet, ami jól sikerült, jó film lett, de teljesen szórakoztató jellegű. Szeretném, ha a munkám és a tehetségem inkább lelki úton segíthetné az embereket.« Ez olyan este tíz-tizenegy óra körül történt. Másnap reggel megszólalt a telefonom. Egy ismerősöm volt a vonalban: »Giacomo! A testvérem producer, és azt szeretném kérdezni, hogy megadhatom-e neki a telefonszámodat. Rendezőt keres.« Furcsa kérdés volt, de azt mondtam, rendben. Azért rákérdeztem, hogy milyen filmről van szó. Azt válaszolta, hogy egy szentről szólna. Beleegyeztem, hogy megadja a számomat annak az illetőnek. Így készült el 2007-ben a Giuseppe Moscatiról szóló filmdráma (A szeretet gyógyít – Giuseppe Moscati, a szegények orvosa).”  A 2007-es film címszerepét Beppe Fiorello játszotta.

Giuseppe Moscati (1880–1927) orvos Nápolyban élt és gyógyította a betegeket a 20. század első évtizedeiben. Nemcsak kiváló diagnoszta és tudós volt, de emberségből is ragyogó példát adott kortársainak és az utókornak is. Orvosi pályafutását teljes egészében a legszegényebbek szolgálatába állította. Moscatit II. János Pál pápa 1987. október 25-én a Szent Péter téren szentté avatta. Ő volt az első 20. századi orvos, akit oltárra emeltek.

A filmben ábrázolt Giuseppe számára a betegek fájdalma olyan, mint egy testvér, egy felebarát segélykiáltása. Az orvosnak pedig alapvető kötelessége segíteni a szenvedőkön, minden szeretetével. Tanítványait így inti Moscati: „Tudnotok kell, hogy akár egy gesztussal is enyhíthetitek a beteg fájdalmát, vagy egy helyes tanáccsal, néhány helyes szóval, öleléssel, nem csak a rideg orvosi receptekkel. Érezzétek az isteni energiát, ami átmegy rajtatok. Meghallhatjátok a szív dobbanásait, a lélegzés ritmusát. Ha megtaláljuk ezt az erőt, felerősödhetnek az ösztöneink, segítenek a diagnosztizálásban.”

Giuseppe Moscatit orvosi hivatásában mindvégig az a belülről fakadó irgalmas hit és meggyőződés hatja át, hogy „Jézus él minden betegben”. A szegények orvosának szájából a szeretet szó nem sokszorosan lejáratott, üresen kongó fogalom, hanem a mindennapokban folyamatosan megélt gyakorlat. A legszegényebb, nincstelen betegeket a saját otthonában kezeli, pénzt ad nekik gyógyszerre, ételre. Amikor mindez súlyosan megrendíti az anyagi helyzetét, eladogatja a család értékes bútorait, festményeit. Élete végére elszegényedik, de ő így boldog, „ebben a semmiben” talál meg mindent, teljesen kiüresítve önmagát tökéletesen feloldódik mások szolgálatában. Giuseppe Moscati egész életét áthatotta a szeretet-Istenbe vetett mély hit és a nagyfokú felelősségérzet másokért, amit tevékenyen megélt a mindennapokban. A filmben már súlyos betegen ezt írja barátainak a búcsúlevelében: „Az Úr megadott nekünk mindent, de életünk végén el kell tudnunk számolni az adományaival. Nem a tudomány, hanem a szeretet változtatta meg a világot. (…) Dicsőség, győzelem, gazdagság, tudomány, mind porba hull, az élet minden gyönyörűsége elmúlik, csak az örök szeretet marad meg, minden jónak a forrása, a szeretet, mely túlél minket. Mert a szeretet Isten.”

A 2009-ben készült Bakhita – A szabadság kulcsa című mozi a szudáni származású rabszolga, később szerzetesnő, Szent Bakhita Jozefina (1869–1947) történetét meséli el. A címszerepet Fatou Kine Boye játssza. A szent liturgikus emléknapját, február 8-át Ferenc pápa 2015-ben az emberkereskedelem elleni fellépés napjává nyilvánította, és imanapot hirdetett az emberkereskedelem és a modern kori rabszolgaság felszámolásáért. Bakhita Jozefinát II. János Pál pápa avatta szentté 2000. október 1-jén.

A szudáni születésű szerzetesnővér története a háromgyermekes Aurora Marin visszaemlékezéseiből tárul elénk, közvetlenül Bakhita Jozefina nővér halála után. A Zianigo nevű kisvárosban élő, jómódú nemesi családból származó Aurora édesanyja belehal a szülésbe, ettől kezdve a kislányt édesapja, Federico Marin neveli, aki erőszakos természet, nem tűr ellenvetést, ez kiderül a feleségéhez fűződő kapcsolatából is. Sok időt tölt Afrikában, mivel fegyvereket ad el az ottani törzseknek. Aurora tíz-tizenegy éves lehet, amikor apja magával viszi Szudánból a lányánál tíz évvel idősebb Bakhitát. A félárva kislány gyakran betegeskedik, rosszullétei lelki gyökerűek. Bűntudat gyötri, úgy érzi, ő okozta édesanyja halálát. Szinte azonnal mély bizalom és szeretetkapcsolat alakul ki közte és Bakhita között. Aurora nem tűr meg maga mellett senkit, csak a fekete bőrű szudáni rabszolgalányt.

Bakhita, aki ifjú kora ellenére már rengeteg szenvedésen keresztülment, átérzi a kislány fájdalmát. Megosztja vele szörnyűséges emlékeit: édesanyját a szeme láttára gyilkolták meg az ellenséges törzsek katonái, őt pedig elhurcolták rabszolgának. Mindennap meg kellett tapasztalnia, hogy senki nem tekinti embernek, csupán egy tárgynak, amivel bárki azt tehet, amit akar. Aurora az első emberi lény, aki nem a rabszolgát látja benne, és valóban szereti.

Aki kapcsolatba kerül Bakhitával, előbb vagy utóbb jobb emberré válik, felszínre jutnak addig elrejtett pozitív tulajdonságai. A kisváros káplánja, Antonio atya kerüli a konfliktusokat, különösen az erőszakos Federico Marinnal szemben, így szó nélkül hagyja azt is, amikor a férfi azt mondja, hogy az afrikaiaknak nincs lelkük. Amikor azonban a kisváros népe gyűlölködő előítélettől vezérelve meg akarja kövezni Bakhitát, aki elmenekült erőszakoskodó gazdájától, Marintól, a pap megvédelmezi őt, menedéket ad neki a templomban. Bakhita itt találkozik először Jézussal, s megkérdezi: „Egy rabszolga? Az én falumban csak a rabszolgákat feszítik meg.” Nem akarja elhinni, hogy a világot teremtő Isten Fia eljött közénk, hogy szeretetből megváltson minket, és hagyta, hogy ellenségei keresztre feszítsék. Fogalma sincs még Jézus tanításáról, de ezt mondja: „Ha Isten elküldte a Fiát, aki így halt meg, akkor tudja, mit jelent a szenvedés és a fájdalom. Nem tudom, de hiszem, hogy ő egy nagyon jó és bölcs gazda, még ha nem is gazda.”

Bakhita vállalja a legveszélyesebb feladatokat is, a feketehimlő-járvány idején ápolja, gondozza a betegeket. A gyerekek rajongva szeretik. Eszünkbe juthatnak Jézus szavai: engedjétek hozzám a kisdedeket! Bakhitából derű, jóság, szeretet sugárzik, és ez hat az emberekre, előbb-utóbb még az iránta leginkább ellenségesen érzők szívét is megnyitja. „Akkor vagyok boldog, ha másoknak segíthetek” – mondja egy, a hivatását elhagyni készülő novíciának, aki csak kötelességből teszi a jót. Bakhita számára a boldogság Isten szeretetét jelenti, „aki titokzatos módon mindig mellettem volt. Még akkor is, amikor nem tudtam róla. Egész életem Isten ajándéka” – vallja.

Az emberek közötti falakat lebontó, cselekvő szeretetről, a megbocsátásról és az irgalomról szól Giacomo Campiotti Bakhitát bemutató, érzelmekben gazdag, de egy pillanatra sem giccses filmje.

A Néri Szent Fülöp életét a néző elé táró, A mennyországot választom című film 2010-ben készült, a címszerepet Gigi Proietti alakítja. Néri Szent Fülöp (1515–1595) a jámborság és a szeretet, az utcai apostolkodás szentje volt. Vallotta, hogy aki „Krisztuson kívül másvalakiért dolgozik, nem tudja, mit csinál”. A krisztusi lelkületű és vidám természetű, mindenkivel közvetlen Fülöp atyát már életében szentként tisztelték. Giacomo Campiotti filmje a mindenki által elhagyott utcagyerekeket felkaroló, Krisztus kegyelméből csodatevő képességekkel megáldott embert mutatja be. A filmben ábrázolt Fülöp atyából végtelen derű, jókedv árad, s mindez Istenbe vetett mélységes hitének következménye. Isten iránti szeretetét mindig megosztja másokkal, hiszen meggyőződése: „Magányosan senki sem lehet boldog. Mert a bennünk lakozó boldogságot meg kell osztanunk, és osztoznunk kell a mások örömében. Megtaláljuk önmagunkban, ha mélyen magunkba nézünk, hogy valaki szeret minket, és Isten végtelen szeretete nem hagy el minket soha.”

A 2012-ben készült Názáreti Mária – a címszerepben Alissa Junggal – központi témája Szűz Mária, Mária Magdolna és Heródiás viszonya Istenhez, a megváltó Krisztushoz. Sorsuk már nagyon korán egybekapcsolódik, de hamarosan szét is válik. Mária azonnal igent mond Istennek, elfogadja, hogy a Magasságos egyszülött Fiának földi édesanyja lesz, s egész további életét betölti Jézus iránti odaadó szeretete.

Mária Magdolna sokáig ezzel ellentétes utat jár be. A jeruzsálemi királyi udvar pompája, fényűzése elkápráztatja. Heródiás segítségével az udvar második legbefolyásosabb asszonyává emelkedik, ám ennek súlyos ára van. Heródiás eszközként használja őt arra, hogy megerősítse a saját hatalmát. Így Magdolna akaratlanul is okozója lesz a törvényes utód, Antipatrosz halálának, akit apja elleni árulással vádolnak. A filmben Mária Magdolna a házasságtörő asszony (Jn 8,1–11). Esetében azonban megjelenik az isteni irgalom, Jézus Krisztus személyében. A végső megtérés pedig, akárcsak az evangéliumban (Lk 7,36–50), Simon farizeus házában következik be. Campiotti alkotásában Jézus ekkor meséli el a tékozló fiú történetét (Lk 15,11–32), ami itt egyértelműen Mária Magdolnára vonatkozik. Mária Magdolnát Szűz Mária magához öleli, s boldogan néz össze Jézussal, aki az evangélium szellemében mondja a megbotránkozó Simon farizeusnak: „Azért mondom neked: sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett.”

Ettől kezdve Szűz Mária és Mária Magdolna mindvégig követik Jézust, mellette vannak a keresztúton és a keresztfánál is. Szemben Heródiással, aki korábban bevádolta Jézust Pilátusnál, Heródes Antipásznál és a főpapoknál, s még halálakor, a pusztító földrengéskor sem hiszi el, hogy a Messiást feszítették keresztre, mert számára a messiási lét egyenlő a dicsőséges földi uralkodással. Megrögzötten hajtogatja: „A Messiás nem halhat meg így, mint egy közönséges gonosztevő. Nem, nem lehetett ő.” A filmben, ahogyan az evangéliumban is, a nagy utat megjárt, lélekben megtisztult Mária Magdolnának jelenik meg először a feltámadt Jézus (Jn 20,11–18).

Az ötgyermekes Giacomo Campiotti az említett interjúban elmondta azt is: „Szülőként gyakran érzem úgy, hogy nem vagyok elégedett magammal. Ha tanácsot kellene adnom, azt mondanám, hogy a legfontosabb, amit tehetünk, az az, ha valóban meghallgatjuk a gyerekeinket. Gyakran már előre eldöntjük, mi a helyes és mi a helytelen, mit kellene tenniük és mit nem, mi legyen a napi programjuk. Ezzel szemben úgy gondolom, hogy a gyerekek sokszor nagyon pontos üzeneteket közvetítenek felénk, csak meg kell hallanunk őket. Minden dühkitörés mögött van egy ok, egy mélyebb indíték, amit meg kell érteni, és ehhez először is figyelnünk kell rájuk. Azt is javasolnám, hogy lassítsuk le az életünket. Túl gyakran kap el minket a hétköznapok sodrása, a végtelen rohanás, és közben a gyerekek is elvesznek ebben a forgatagban – ugyanazok a sportok, ugyanazok a különórák, ugyanaz a napi mókuskerék. Ami igazán hiányzik, az a közös idő, a nyugodt beszélgetések a családban. Emellett fontos, hogy megvédjük őket azoktól a dolgoktól, amelyek elsőre ártalmatlannak tűnhetnek, de valójában komoly veszélyeket rejthetnek, mind fizikailag, mind lelkileg. Ilyenek például a számítógépek, mobiltelefonok – mind olyan eszközök, amelyek könnyen magukkal ragadják őket, ha nem figyelünk oda.”

Giacomo Campiotti filmjei megvásárolhatók DVD-n az Etalon Film Kf.-nél.

Fotó: Merényi Zita 

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. június 1-jei számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.