Nem valaminek a végét, hanem az örök élet kezdetét ünnepeljük – Interjú Kardos Csongor OFM atyával

– A jubileumi évek során számos módon találkozhattunk Szent Ferenc életével és lelkiségével. Mit szeretnétek megmutatni életének utolsó szakaszából, az Atyához való átmenetéből?

– Egyrészt Szent Ferenc haláláról, tranzitusáról szeretnénk megemlékezni. Ez már a rend életében, közvetlenül Szent Ferenc halálakor is fordulópontot jelentett, hiszen a testvéri közösség elveszítette alapítóját. Másrészt szeretnénk bemutatni magát a ferencességet és a ferences lelkiséget, amely Szent Ferenc személyéhez kötődik, belőle nőtt ki. Arra szeretnénk ráirányítani a figyelmet, milyen gazdagságot jelent mindez: nemcsak az egyházi és vallásos életbe épült be, hanem számos szálon kapcsolódik a kultúrához és a társadalmi élethez is.

– Ezúttal egy, az emberektől talán távolabb álló, sok szempontból tabuvá tett téma kerül a középpontba: a halál, azon belül is a boldog vagy jó halál kérdése. Hogyan lehet ezzel megszólítani az embereket?

– Valóban van ebben egyfajta kettősség. A halál félelmetes téma lehet, és a mai világ gondolkodásában sok szempontból tabuként jelenik meg. Mi azonban elsősorban nem elmúlásként tekintünk rá, különösen nem a szentek vagy Szent Ferenc esetében, hanem megérkezésként: olyan kapuként, amelyen keresztül a mennyei Atya házába érkezünk. Ezért nevezzük Szent Ferenc halálát tranzitusnak, ami átlépést, átmenetet jelent ebből a világból a másikba. Nem valaminek a vége, hanem egy új, örök élet kezdete. Ebben az értelemben „ünnepelhető” is. Nem a halált ünnepeljük, hiszen annak nem volna értelme, hanem az életet: azt az életet, amelyet Istentől kaptunk, és amelyet a keresztségben már elnyertünk.

Ez teljesedik ki halálunk után, illetve majd a feltámadáskor.

Ebben az átmenetben egyszerre van jelen a megtisztulás, a hazaérkezés és az Istennel való közösség teljesebb megélése. Egyben irányt is mutat számunkra, hiszen arra emlékeztet, hová tartunk. Sokat tanulhatunk abból, hogyan éli meg ezt az átmenetet egy szent: mit lát benne és milyen érzésekkel néz szembe vele. Szent Ferencről szerencsére sokat tudunk ebből a szempontból is, mert fennmaradtak a haláláról és annak körülményeiről szóló beszámolók. Ezek vallásos és nem vallásos emberek számára egyaránt megfontolandók és tanulságosak lehetnek.

– Milyen formákat és műfajokat választottatok a téma feldolgozására?

– A programsorozat csúcspontja maga az évforduló és a tranzitus szertartása lesz. Ezt minden évben megünnepeljük, a 800 éves jubileum azonban különleges alkalmat kínál arra, hogy nagy, közös ünnepet szervezzünk a ferences család és az egész magyar egyház számára. Október 3-án délután – Szent Ferenc halála estéjének 800. évfordulóján – ünnepi szentmise lesz az esztergomi bazilikában. Ennek végén kerül sor a tranzitus szertartására, amely liturgikus formában idézi fel Szent Ferenc halálát és annak körülményeit. Zsoltáréneklés közben körülálljuk Szent Ferenc ereklyéjét, ahogyan egykor a testvérei is körülvették őt halálakor. A liturgikus szertartás segítségével mi is újra átélhetjük ezt az eseményt.

Emellett az ünnepet megelőző napokban és hetekben különböző programok kapcsolódnak a tranzitushoz. Lesz például olyan előadás, amely Szent Ferenc halálának történéseit idézi fel, és annak lelkiségi vonatkozásait is bemutatja. Különösen érdekes kérdés, hogyan kapcsolódnak Szent Ferenc szavai és gesztusai Jézusnak a tanítványaitól való elbúcsúzásához és az utolsó vacsorához. Erről Szatmári Györgyivel, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanszékvezetőjével közösen tartunk majd előadást. Nagyon izgalmasak ezek a párhuzamok: megmutatják, hogy Szent Ferenc még halálában is Krisztussal akart azonosulni, és hogy ezt milyen módon igyekezett megélni.

(…)

– Koncertek, előadások, kiállítások, könyvbemutató, animációs film és közös ünneplés is szerepel a programban. Milyen koncepció mentén állt össze ez a sokszínű kínálat?

– Kétféle logika határozta meg a programok szervezését. Az egyik célunk az volt, hogy összefogjuk az elmúlt három készületi évet. Mindegyiknek megvolt a maga központi eseménye Szent Ferenc életéből, és mindegyik a ferences lelkiség egy fontos elemét járta körül. Ezek az évek egyfajta előkészületként mutattak a mostani ünnep felé, ezért szerettük volna, ha a részletekből végül kirajzolódik egy teljesebb kép.

A másik szervezőelv a ferences lelkiség gazdagságának bemutatása volt. Ez a lelkiség nagyon sokféleképpen jelen van a kultúrában, a művészetekben, az egyházi életben, tulajdonképpen az élet minden területén. Lesznek programok, amelyek ezt a zenén, az irodalmon vagy a képzőművészeten keresztül mutatják meg, más események pedig közvetlenül a ferences lelkiséghez kapcsolódnak.

(…)

– Kommunikációs szempontból te fogtad össze a jubileumi éveket. Mit tanultatok az elmúlt négy év során arról, hogyan lehet ma érthetően és hitelesen közvetíteni a ferences örökséget?

– Személyes tapasztalatom, hogy ezek a jubileumok engem is sokkal közelebb vittek az ünnepelt eseményekhez: a stigmatizációhoz, a grecciói karácsonyhoz, vagyis a megtestesülés misztériumához, a Naphimnuszhoz és a Regulához. Sok minden elmélyült bennem pusztán azáltal is, hogy többet és alaposabban foglalkoztam ezekkel a témákkal. Az olvasmányélmények, az ünnepek megélése és annak megtapasztalása, hogyan hatottak ezek az események másokra, mind gazdagították a saját ferences identitásomat. Nagyon hálás vagyok ezért, mert személyesen is megújulást és elmélyülést jelentett a hivatásomban.

Általános tapasztalatként pedig azt látom, hogy sikerült sokak felé közvetíteni Szent Ferenc életének eseményeit és a mögöttük-bennük meghúzódó istenkapcsolat tapasztalatát. Ez nemcsak az ő életét határozta meg, hanem a ferences hivatásnak ma is központi eleme. Igyekeztünk ezt közelebb hozni és átélhetővé tenni. Azt tapasztaltam, hogy mindez sokakban indított el további gondolkodást és elmélyülést, illetve új kapcsolódásokat teremtett a ferencességhez. Sokan felismerték, milyen gazdag a ferences örökség lelkiségi szempontból is, és hogy mindez élő valóság.

Lehet, hogy ezek az események 800 éve történtek, de Szent Ferenc öröksége nem múzeumi tárgy, nem elavult emlék, hanem ma is élő lelkiség.

Ehhez sokan tudnak ma is kapcsolódni, erőt merítve saját életükhöz.

A teljes interjú ITT olvasható.

Szöveg: Ádám Rebeka Nóra

Fotó: Lambert Attila; Jubileumi programfüzet 2026

Forrás: Ferences Média

Magyar Kurír