Nem válogathatjuk meg, ki legyen a felebarátunk – Fatimai búcsúnap Alsószentivánon újmisés áldással

Az ünnepi szentmise elején Helter István plébános köszönetet mondott Richárd atyának, hogy elfogadta a meghívást, valamint mindazoknak, akik a búcsú méltó lebonyolításában, illetve előkészületeiben részt vettek, illetve elzarándokoltak ide ezen a nyári vasárnapon.

Prédikációjában Mesics Richárd rámutatott, az irgalmas szamaritánus evangéliumban hallott története nekünk, hívő embereknek azt tanítja, hogy a legfontosabb feladatunk Istennek megfelelni, az ő rendelését beteljesíteni, valamint felebarátainkon segíteni. Felidézte annak a viccbeli lovagnak a történetét, aki szíve hölgyének mindent megígért, szembeszállna a tüzes sárkánnyal is érte, elmenne érte a világ végére tűzön-vízen át… De amikor az úrhölgy küldte az üzenetet, hogy meglátogathatja, azt válaszolta: „Most? Hiszen esik az eső!”

Felebarátainkkal szemben mindig gyakorolni kell az irgalmasságot. Ne keressünk kifogásokat – hívta fel a figyelmet a szónok –, ahogy a bibliai történetben valószínűleg tette a pap, illetve a levita is, akik végül nem segítettek a bajba jutott emberen. Egy szamaritánus nyújtott segítséget, aki nem mérlegelt: nem törődött azzal, hogy a zsidók és a szamariaiak között finoman fogalmazva sem jó a viszony, hanem gondoskodott felebarátjáról, kifogások nélkül.

A törvénytudó, aki Krisztust az örök élet elnyeréséről, majd a felebarátjáról kérdezte, és igazából fogást próbált keresni Jézuson, egyértelmű iránymutatást kapott: az ószövetségi törvény változatlan.

„Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig mint saját magadat.” „Tedd ezt, és élni fogsz.”

Az igazi felebarát pedig az, aki irgalmasságot cselekszik másokkal. S ahogy a zsidóknak az általuk megvetett szamaritánus, nekünk is lehet a felebarátunk az, akit esetleg nem szeretnénk annak. Ez a példázat lényege: nem válogathatjuk meg, ki legyen a felebarátunk, bárkinek szüksége lehet a segítségünkre. S Jézus egyértelműen kifejezi:

amikor módunkban áll segíteni, nincs kibúvó, nincs mérlegelés, kifogáskeresés, hanem segítenünk kell felebarátainkon. Ez a főparancs.

Vegyük észre, hogy kin tudunk segíteni éppen ebben a pillanatban, és akkor is – sőt különösen akkor – szeressük őt igazi felebarátunkként, amikor az nehéz – zárta homíliáját Richárd atya.

A kegytárgyak megáldását, majd a körmenetet követően Mesics Richárd újmisés áldásban részesítette a jelen lévő lelkipásztorokat és ministránsokat, majd a zarándokokat is.

A búcsú szentségimádással zárult.

Szöveg és fotó: Kiss Attila

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír