Nemzetek miséje – Hálaadás Rómában a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusért

A szertartáson koncelebrált Vértesaljai László SJ, valamint Lőw Gergely és Kovács Zoltán atya, a római Pápai Magyar Intézet ösztöndíjasai. A szentmise végén Habsburg-Lotharingiai Eduard szentszéki nagykövet beszédet mondott. Jelen volt Papp László, a nagykövetség első beosztottja is. Az ünnepi szertartáson részt vett Románia, Csehország, Szerbia, Törökország és a Monacói Hercegség szentszéki nagykövete.

A nemzetek szentmiséjének szertartása előtt Piotr Sułkowski CSsR, redemptorista plébános bemutatta a jelenlévőknek a templom történetét, amelyről a Vatikáni Rádió cikkében olvashatnak.

Federico Lombardi, a Vatikáni Rádió, a Vatikáni Televíziós Központ és a Szentszéki Sajtóterem nyugalmazott főigazgatója, jelenleg a vatikáni Joseph Ratzinger – XVI. Benedek Alapítvány elnöke szentbeszédében összekapcsolta az adventi időszak spiritualitását a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus üzenetével.

„Karácsonyhoz közeledve az adventi időszak szívében egy olyan templomban vagyunk, amely az Oltáriszentség imádására, az Eucharisztia köré összegyűlt népek egységére épült, és érezzük azt az erős spirituális hatást, amely a Budapesten három hónappal ezelőtt megrendezett Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusból fakad” – kezdte homíliáját, majd felhívta a hívek figyelmét az általa is viselt gyönyörű miseruhára és stólára, amelyek szintén a budapesti eucharisztikus kongresszust idézik fel. „Bár adventben lila a liturgikus szín, a plébános atya engedélyezte ezeknek a (fehér és kék díszítésű) miseruháknak a használatát, mivel advent harmadik, Gaudete vasárnapja után, vagyis az öröm hetében vagyunk” – tette hozzá.

Lombardi atya ezután az adventi időszak spiritualitásához szorosan kapcsolódó Izajás próféta, az Üdvözítő Messiás eljövetele nagy hírnökének szavait idézte fel, aki számos kép segítségével táplálja várakozásunkat és reménységünket. Ezek közé tartozik az Úr örömteli lakomája, amelyet minden nemzetnek rendez (Iz 25,6), valamint a bőséges víz, amely oltja a szomjat és életet ad. Íme tehát az üdvösségre való várakozásunkat kifejező két kép: a lakoma, amely kielégíti éhségünket, és a víz, amely öntözi Istennel és a többiekkel való, kiszáradt kapcsolatainkat, oltja szomjunkat. Így elérkeztünk az eucharisztikus kongresszus üzenetének szívébe: víz, amely lehetővé teszi az életet; eucharisztikus lakoma, az Úr teste és vére, ami erő az előrehaladáshoz, és egyben a szeretetközösség ünnepe. Lombardi utalt a kongresszus mottójára: „Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt 87,7) és a kongresszus témáját kiegészítő szavakra: „Az Eucharisztia a keresztény élet és küldetés forrása.” A lakomára, a borra és a vízre nemcsak mi vagyunk meghívva, hanem a világ minden szegénye, akikhez Jézus minket is küld, hogy hirdessük az örömhírt a világ minden népének, határok nélkül.

Ebben a templomban jelképesen minden nép jelen van, tehát mindnyájan arra kaptak meghívást, hogy megtalálják az üdvösséget Jézusban, aki mindenki számára élelemmé válik. Merítsenek őnála az élet vizéből, ismerjék el, hogy közösen meghívást kaptak a testvériségre, a befogadásra, a párbeszédre, az egységre, a szeretetközösségre, a békére.

A forrásból, amely az Eucharisztiában jelen lévő Jézus szimbóluma, nagy folyó születik, amely átalakítja a spirituális pusztaságot a termékenység, a béke műveinek helyévé. Érezzük ezt meghívásnak és ígéretnek keresztény és emberi közösségeink, a megosztott és irányt veszített Európa és az egész emberiség számára, amelyet konfliktusok, pusztítások, környezeti katasztrófák, világjárványok sújtanak, amelyet az értékek és a spirituális élet elveszítése jellemez.

Ma, ebből a templomból szélesítsük ki imánkat nagy távlatok felé. Az Úr, aki megtestesülésével kinyilvánítja magát közöttünk karácsonykor, ugyanaz, aki jelenvalóvá teszi magát az Eucharisztiában, hogy folyamatosan velünk maradjon.

A karácsony és az Eucharisztia nem különböző misztériumok, hanem két módja annak, hogy találkozzunk a velünk lévő Jézus egyetlen misztériumával. Az Oltáriszentség a karácsony folyamatos kegyelme mindennap.

A Nők a Vatikánban Társulat által kezdeményezett nemzetek szentmiséjén Federico Lombardi még kiemelte, hogy a templom homlokzatán egy nagy mozaikon ősi festészeti hagyományt követve az öt földrészt öt női alak ábrázolja adoráció közben. Az Egyház hagyományában is inkább a nőkhöz fűződik az Oltáriszentség imádása. Az 1800-as évek végén éppen egy világi nő, a francia Émilie-Marie Tamisier indította el a nemzetközi eucharisztikus kongresszusok mozgalmát.

A szentmise szónoka a következő buzdítással zárta homíliáját:

Adventünkben tekintsünk az Eucharisztiára, és tanuljuk meg Jézustól, hogy nagylelkűen és örömmel mindent megosszunk mindenkivel a lakomán, amelynek nyitva kell állnia minden nép számára, egy határok és fenntartások nélküli közösségben,

és tanuljunk meg egy kicsit időzni is vele, hallgatva őt jelenlétében, csodálva irgalmasságát, közénk való eljövetelét, rábízva életünket és imánkat. Mert őbenne van minden forrásunk, közösen, mindenki számára és egyénileg, személyesen.”

A hívek könyörgéseit a Nők a Vatikánban Társulat különböző nemzetiségű tagjai olvasták fel magyar, olasz, portugál, spanyol és angol nyelven, kérve a népek közötti egyetértés, a béke, a megtérés kegyelmét.

A szertartás végén Habsburg-Lotharingiai Eduárd, Magyarország szentszéki nagykövete mondott beszédet. Örömmel köszöntötte a résztvevőket a nemzetek szentmiséjén, amelyen közösen megemlékeztek a szeptemberben Budapesten zajlott 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról. Ez az esemény minden bizonnyal rendkívül nagy jelentőségű volt minden résztvevő számára, és üzenete az egész Egyháznak szól. A kongresszus 85 nemzet képviselőjét gyűjtötte egybe, bár a pandémia miatt korlátozott létszámban. Ennek ellenére az egész Katolikus Egyház képviselve volt különböző szertartásaiban, beleértve a keleti rítusokat is. Jelentős volt az ökumenikus részvétel, hiszen jelen volt Hilarion metropolita a moszkvai patriarkátusból, valamint Bartholomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka. A közel-keleti egyházak vezetői is elhozták tanúságtételeiket, és eljöttek úgy is mint hazánk barátai, hiszen Magyarország soha nem mulasztja el, hogy pontosan úgy segítse őket, ahogyan ők ezt kérik.

Az Eucharisztikus Kongresszuson a magyar helyi egyház fel tudta kínálni az egyetemes egyháznak saját spirituális és kulturális kincseit, amelyek mélyen gyökereznek hagyományaiban, egyben megújítják a jelenben a közösség hitét. Ezt Ferenc pápa is személyesen megtapasztalta. Magyarország szentszéki nagykövete idézett Ferenc pápa Budapesten elhangzott beszédéből: „A vallásos érzés ennek a gyökereihez olyannyira kötődő nemzetnek az éltető nedve. De a földbe szúrt kereszt nemcsak arra indít bennünket, hogy jól gyökerezzünk meg, hanem a magasba is nyúlik, és kitárja karjait mindenki felé. Arra hív, hogy ragaszkodjunk gyökereinkhez, de ne elégedjünk meg ezzel; hogy merítsünk a forrásból, és adjunk inni mindazoknak, akik korunkban szomjaznak. Azt kívánom nektek, hogy legyetek ilyenek: megalapozottak és nyitottak, mélyen gyökerezők és másokat tisztelők”. A Szentatya tiszteletét fejezte ki a magyaroknak a repülőgépen adott interjújában, amikor megállapította, hogy „a magyarok olyan sok értékkel rendelkeznek”, és utalt az ökumenikus érzületre, az ökológiai tudatra, a család védelme melletti elkötelezettségre. Nem véletlen, hogy kifejezte kívánságát: az Európai Unió térjen vissza gyökereihez, az alapító atyák gondolatához, tiszteletben tartva a tagországok alapvető egyenlőségét, és kerülve, hogy „ideológiai gyarmatosítás” eszközévé váljon. A magyar kormány éppen ebben kérte Ferenc pápa kifejezett segítségét és támogatását, hogy „ne vesszen el a keresztény Magyarország”.

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus „Európa szívében” – ahogy Ferenc pápa utalt rá – az egész Egyház számára üzenetet hordoz. Habsburg-Lotharingiai Eduárd szentszéki nagykövet örömének adott hangot, hogy ezt az üzenetet éppen ebben a gyönyörű templomban idézhették fel, amelynek küldetése a kezdetektől eucharisztikus és nemzetközi, majd köszönetét fejezte ki a Nők a Vatikánban Társulat tagjainak az együttműködésért és a plébánosnak nagylelkű vendégszeretetéért.

A szertartás végén a magyar résztvevők, közöttük az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek kongregációjának képviseletében Teodóra és Fausztina nővér, Ipacs Katalin, Vertse Márta és Koller Gabriella, a 2016-ban megalakult Nők a Vatikánban Társulat tagjai, valamint Horváth Hajnalka, a szentszéki nagykövetség és a Vatikáni Rádió munkatársa, Jánosi Dalma, a Magyar Nemzet római tudósítója az ambó köré gyűlve elénekelték a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus himnuszát, az 1938-as budapesti világkongresszus örökségét, majd a találkozó a plébánia közösségi termében a szentszéki magyar nagykövetség által felkínált baráti hangulatú agapéval végződött.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír