A nemzetközi konferencián, amelynek egyik központi témája a vallás és a nevelés kérdéskörének vizsgálata volt, a Debreceni Egyetem Humántudományi Doktori Iskolájának felekezeti oktatási kutatócsoportjának két tagja – Pusztai Gabriella professzor és Inántsy Pap Ágnes doktorandusz, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola oktatója – Sója Miklós görögkatolikus pap munkásságát mutatta be.
Sója Miklós életművének elismerése mellett a konferencia résztvevőit leginkább az a kérdés foglalkoztatta, hogy az államszocializmus idején létrejött és azóta is működő hodászi cigány „iskolakápolna” – amelyben még iskolai padok és ABC-s táblák is voltak – az állam részéről érkező nyomás, illetve tiltások ellenére hogyan tudta mégis az ottani közösség felemelkedését szolgálni? Hogyan valósulhatott meg ugyanazon a helyen a roma hívek vallásos élete, írni-olvasni tanítása, illetve közösségi identitásának megerősítése?
A Historia y Memoria de la Educación című spanyol neveléstudományi folyóirat is felfigyelt a görögkatolikus pap munkásságáról szóló előadásra, és novemberben tanulmány formájában megjelenteti. A szakcikk magyar nyelven a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola Athanasiana című tudományos folyóiratában fog megjelenni.
Sója Miklós (Timár 1912. május 18. – Nyíregyháza 1996. augusztus 19.) görögkatolikus pap 1941 és 1981 között dolgozott Hodászon a helyi cigány közösséggel. Működése során templomot építettek a cigánytelepen, megtanította írni-olvasni a fiatalokat.
Az elemi iskola négy osztályát Timáron végezte, majd Nagykállóba járt gimnáziumba. Érettségi után a Pázmány Péter Tudományegyetem Teológiai Karán tanult tovább. 1937-ben házasságot kötött Kohut Erzsébettel, a kenézlői görögkatolikus esperes lányával. Három gyermekük született. Pappá szentelése után Nyíregyházán volt segédlelkész és hitoktató négy évig. 1941-ben Dudás Miklós püspök Hodászra helyezte. Negyven éven keresztül Hodászon szolgált. 1981-ben vonult nyugdíjba, a városmajori plébánián tartotta aranymiséjét.
Hodászon, szembesülve a cigánytelepen élők nyomorával, a szegénységgel, a nincstelenséggel, a tudatlansággal, nemcsak karitatív módon támogatta a cigányokat, hanem hitéleti és általános nevelésükre is gondot fordított.
Megtanult cigányul, lefordította cerhari cigány nyelvre Aranyszájú Szent János liturgiáját, így a romák már saját nyelvükön végezhették az istentiszteletet.
Templomuk nem lévén, nem tudtak templombúcsút tartani, így minden év szeptember 14-én Máriapócsra zarándokoltak el a Kereszt felmagasztalásának ünnepére, megemlékezve arról, hogy Krisztus értük is feláldoztatott.
A negyvenes években a közösség esténként más-más háznál, putrinál gyűlt össze, imádkoztak, énekeltek, meghallgatták a tanítást, dicsérték Istent. A prédikációk helyszínéül szolgáló árokpartot az ötvenes években kápolna váltotta fel, melyet a romák vályogból építettek saját kezükkel. A Vatikánból – VI. Pál pápa személyes ajándékaként – ezer dollárt kapott a közösség templomi kellékekre. A kápolna falán az ikonok mellett az ABC betűi is jelen voltak, jelezve a tanulás fontosságát.
Sója Miklós tevékenységét a hatóságok gyanakodva figyelték. Az ötvenes évek elején ki akarta hallgatni az ÁVH. A kihallgatása előtti estén búcsúmisét tartott a cigányoknak, és elmondta, hogy mire számít másnap. Reggel a cigányok felvonultak a tanács elé, és kiálltak papjuk mellett.
1956 után a politikai vezetés úgy gondolta, hogy Miklós atya elvonja a cigány fiatalokat a KISZ-től, ezért akadályozták a munkáját. Sója Miklós válaszul létrehozta a templomi KISZ-szervezetet.
Örökségét Mosolygó Béla vitte tovább. Szolgálata idején új templom építésébe kezdtek, melyet az 1992-től szolgáló Gelsei Gábor esperes alatt szenteltek fel 1995-ben. 1997-től működik a közösségi ház, mely alkalmat teremt az együttlétre, emellett helyet biztosít felzárkóztató és oktatási programoknak is.
Forrás: Hodászi Görög Katolikus Egyházközség; Wikipédia
Fotó: Wikipédia
Fotó: Hajdúdorogi Metropólia
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria