Nemzetközi konferenciát tartottak az Akadémián idősebb és ifjabb Andrássy Gyuláról

A rendezvény védnökei Erdő Péter bíboros, prímás, az MTA rendes tagja, Freund Tamás, az MTA elnöke, Habsburg-Lotaringiai Károly főherceg és Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita voltak.

Andrássy Gyula (1823–1890) az Osztrák-Magyar Monarchia első miniszterelnöke, majd külügyminisztere volt. Ifjabb Andrássy Gyula (1860–1929) belügyminiszter, a Monarchia utolsó külügyminisztere. A konferencián Hermann Róbert történész, egyetemi tanár az idősebb Andrássy Gyulát ösztönös zseninek nevezte. Elhangzott az is, hogy az egykori miniszterelnök a vallást összetartó erőnek nevezte, hasznos és szent dolognak, alkalmasnak arra, hogy legyőzzük vele az ember rossz ösztöneit.

A számos előadás közül kettőt emelünk ki. Berta Tibor tábori püspök, dandártábornok A szabadság és keresztény értékek a két gróf Andrássy Gyulánál címmel tartott előadást. Kiemelte: mindkét Andrássy nagy művészetpártoló volt, az idősebbik jelentős képzőművészeti gyűjteménnyel rendelkezett, míg a fiatalabbik az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat elnökeként is tevékenykedett. A püspök leszögezte: a művészet nem más, mint szépség.

Az előadó emlékeztetett Dávid Katalin művészettörténész A szép teológiája című könyvére, melyben a szerző idézett Szent Ágoston Teremtés könyvéről írt tanulmányából: „Isten … azonnal különbséget tett a világosság és a sötétség között, amint megteremtette a világosságot. Meg kell ugyanis érteni, hogy más a világosság, és más a világosságtól való megfosztottság, melyet az ellentétként meglévő sötétségben rendelt el az Isten. Nem azt mondtuk, hogy megteremtette a sötétséget is, mert Isten magukat a lényegi valóságokat alkotta meg, nem az ezektől való megfosztottságot, mely semmihez sem tartozik. Ebből az következik, hogy

az Isten művészként alkotott meg mindent, és a hiányokat is úgy értelmezzük, hogy azokat is Ő rendezte el.

Isten különbséget tett a fény és a sötétség között, hogy még a hiányoknak is meglegyen a maguk rendje… Azt mondta tehát: Legyen világosság, és világos lett. Nem mondta azonban: Legyen sötétség, és sötétség lett. Közülük tehát az egyiket megalkotta, a másikat nem, de mind a kettőt elrendezte, amikor elkülönítette a világosságot és a sötétséget. Így szépek az egyes dolgok…”

Dávid Katalin hozzáteszi: a teremtés első aktusa olyan döbbenetes, hogy költővé válik a filozófus, és ez a költői filozófia felér egy esztétikai rendszerrel, amikor a létezésben és a rendben keresi a szépet. A teológiában többé nem fordul elő, hogy nem a művészt hasonlítják Istenhez, hanem Istent mondják művésznek.

A tábori püspök kifejtette: sokan mondták azt, hogy Andrássy Gyula ateista, de vajon honnan veszi valaki a bátorságot, hogy ilyet állítson valakiről? A két Andrássy gróf életpályája azt mutatja meg, hogy

az istenkeresésben sok út van. Ahogyan XVI. Benedek emeritus pápa mondta egyszer: annyi út, ahány ember él a földön.

A két Andrássy – főleg az ifjabbik – megtalálta az Istenhez vezető utat, még ha a korra jellemző módon nem is hirdették, hogy hívők. Az istenkeresés egy módja a szabadság tisztelete és az is, ahogyan mindketten keresték a művészetben a szépséget, mert az igazi művészet Isten szépségét jeleníti meg.

A konferenciát záró előadást Balogh Margit, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont (ELKH) tudományos tanácsadója, az MTA nagydoktora tartotta Ifj. gróf Andrássy Gyula és Pehm (Mindszenty) József zalaegerszegi plébános elvi közössége: a legitimizmus címmel. Kiemelte: Ifj. Andrássy Gyula a Horthy-korszak legitimista törekvéseinek meghatározó személyisége volt, akárcsak Pehm József (a történésznő végig így nevezte a későbbi bíboros, hercegprímást, hűen ahhoz, hogy a jelzett időszakban így nevezték szűkebb és tágabb környezetében egyaránt – B. D.).

Útjaik egy adott történelmi pillanatban keresztezték egymást, holott két külön világ az övék. Generációnyi idő és mély társadalmi szakadék volt közöttük.

Andrássy kastélyban látta meg a napvilágot, magániskolákban nevelkedett, külföldön járt, soknyelvű arisztokrata. Pehm Józsefnek a csehimindszenti poros, sáros világ jutott, tanulásra szomjas parasztgyermek, protekciókkal, ajánlásokkal kerül a megyeszékhelyre a gimnáziumba, a papi szemináriumba, mégis, igen fiatalon, huszonhét évesen már Zalaegerszeg plébániájának vezetője lett. A 32 éves Andrássy Gyula komoly diplomáciai múlttal rendelkező belügyi államtitkárjelölt, amikor Pehm József 1892-ben megszületik.

Balogh Margit leszögezte: abban, hogy Pehm József királypártiból ortodox legitimistává fejlődött, meghatározó volt megyéspüspöke, gróf Mikes János személyes hatása. Mikes fiatal papként IV. Károly bizalmasa, majd a Habsburg-ház trónjogát képviselő legitimista mozgalmak egyik vezetője volt. A legitimisták arisztokrata táborához tartozott, amelynek tagja volt többek között Andrássy Gyula is. Titkos társaságuk fő célja IV. Károly hazahozatala volt. Nem tekintették törvényesnek IV. Károlynak a magyar államügyekben való részvételről való, 1918. november 3-i lemondó nyilatkozatát. Legfőbb követelésük IV. Károly visszatérése volt a trónra, akit halála után elsőszülött fia, Ottó követhet.

Pehm József nem ismerte őket személyesen, de 1922-ben az általa is támogatott Keresztény Nemzeti és Földmíves Polgári Párt elnöke Andrássy Gyula lett. Jelleme, személyiségének varázsa példakép erejű hatással lehetett Pehm Józsefre, aki kezdetben rokonszenvezett az 1918-as őszirózsás forradalommal, de a köztársaság november 16-i kikiáltása lehűtötte lelkesedését, mivel királypárti volt.

Mikes püspök engedélyével elindította a Zala Megyei Újságot, amely 1944-ig fontos szerepet játszott az életében. Pehm József rövid idő alatt a Károlyi Mihály vezette népköztársasági kormány ellenzékének helyi vezéralakjává vált, ezért március 9-én internálták, egészen augusztusig korlátozva volt a mozgásában. Mikes püspököt már néhány nappal korábban internálták. Az elszenvedett fogság és a meghurcoltatás közös élménye Mikes és Pehm között roppant erős kapocsnak bizonyult. A Tanácsköztársaság bukása után a püspök Pehm Józsefet nevezte ki a nagy lélekszámú, a mindenkori szombathelyi megyéspüspök kegyurasága alá tartozó zalaegerszegi plébánia vezetőjévé, ami nagyon komoly bizalmi állás volt.

Voltak, akik feltételezték, hogy Pehm József segédkezett IV. Károly két visszatérési kísérletének egyikében, sőt, még a királlyal is találkozott, de erről nincsenek hiteles források.

Andrássy Gyula nyílt kiállását Károly mellett a kormányzat lázadásnak tekintette. 1922. március 15-én Pehm József vezetésével egy zalai küldöttség érkezett Budapestre, és az ellenzéki Keresztény Földmíves Polgári Párt (Andrássy–Friedrich-párt) székházának is használt Weinckheim-palotában tiszteletüket tették Andrássy Gyula és az országos elnökség előtt. Bejelentették, hogy Friedrich Istvánt, a párt előző elnökét kérik fel zalaegerszegi képviselőjelöltnek, aki ezt elfogadta. Mindmáig ez az egyetlen dokumentum, amelyből igazolható, hogy Andrássy és Pehm József találkozott. Végül Friedrichnek nem sikerült győznie a választáson. Ezt követően az Andrássy–Friedrich-párt hamarosan felbomlott. Andrássy visszahúzódott, Pehm József pedig eltávolodott az olasz fasizmussal kacérkodó Friedrich Istvántól.

Pehm József IV. Károly 1922. április 1-jei halála után is rendíthetetlen legitimista maradt. Ebben egy személyes élmény is közrejátszott. 1924-ben Lourdes-ba zarándokolt, innen pedig a spanyolországi Madeirába, ahol az uralkodó özvegye, Zita királyné tartózkodott nyolc gyermekével. Találkozott a tizenkét éves Ottó főherceggel, akinek a rendkívüli intelligenciája lenyűgözte. Saját bevallása szerint ekkor vált igazán a főherceg eltántoríthatatlan hívévé. Elfogadta azt, amit Apponyi Albert, Andrássy Gyula, de Csernoch János hercegprímás is képviselt: a koronás király fia is kapocs, még ha nem is olyan erős és nagy, mint a koronázás, és Magyarországnak van törvényes királya, akit csak az adott helyzet akadályoz abban, hogy megkoronázzák és uralkodjék.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír