A Simonyi Károlyról elnevezett nagyelőadót két napon keresztül baráti közösség töltötte meg. A gyászév elteltével annak öröme sugárzott, hogy Roska Tamás jelen volt ebben a közösségben. Rendkívüli személyiségével lelkesedésre bírt olasz, román, lengyel, német, spanyol, amerikai, török és hazai kutatókat, oktatókat és diákokat, hogy új meg új kutatási témákba kezdjenek, új meg új kultúrák elsajátításába fektessenek energiát, merjenek álmodni.
Az elhangzott tudományos előadásokból kitűnt az emberközpontú, természet motiválta kutatási törekvés, és az is, hogy a fiatal kutatók és oktatók, a doktori iskola hallgatói a marsallbotot érzik a kezükben, hiszen erre bátorította és készítette fel őket Roska Tamás a maga köré hívott és a feladatot örömmel vállalt nemzetközi hírű oktatógárdával együtt.
A kar épületében vetített képes és tárolókba rendezett állandó emlékkiállítás nyílt a professzor életéről, munkásságáról, hazai és nemzetközi díjakkal elismert eredményeiről. A kiállítás megnyitóján hozták nyilvánosságra, hogy a kar doktori iskolája felvette Roska Tamás nevét.
Roska Tamás (1940–2014)
1959-ben kezdte meg tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Villamosmérnöki Karán, ahol 1964-ben végzett kitüntetéssel. Kutatói pályafutását a Műszeripari Kutató Intézet munkatársaként kezdte, 1970-ben a Távközlési Kutatóintézet (TÁKI) tudományos főosztályvezetőjévé, majd tudományos főtanácsadójává nevezték ki. 1982-től a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetének tudományos tanácsadója, 1991-től az MTA SZTAKI duális és neurális számító rendszerek kutatólaboratóriumának vezetőjeként dolgozott, majd kutatóprofesszori megbízást kapott. 1990-ben nevezték ki a Veszprémi Egyetem (a mai Pannon Egyetem) Mérnöki Kara automatizálási és informatikai tanszékének egyetemi tanárává, 1997–2002 között a Budapesti Műszaki Egyetem tanára volt. 1998-ban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Kara alapító dékánja lett, a posztot 2006-ig töltötte be. 1974-ben, majd 1989-től évente a berkeley-i Kaliforniai Egyetem vendégkutatója volt. Az 1980-as évek végén Leon Chua professzorral együtt a Cellular Nonlinear Network chip (bionikus szem) kifejlesztésén dolgozott. Kandidátusi értekezését 1974-ben, akadémiai doktori értekezését 1982-ben védte meg. A Magyar Tudományos Akadémia 1993-ban választotta levelező, 1998-ben pedig rendes tagjává.
Roska Tamás számtalan hazai és nemzetközi szervezet, testület tagja, vezető tisztségviselője volt. 1987 és 1992 között a Tudományos Minősítő Bizottság tagja volt, 1993 és 1998 között az MTA Informatikai Bizottságának elnöki tisztét töltötte be. 1994 és 2001 között az Országos Akkreditációs Bizottság, 1995 és 1998 között a Magyar Ösztöndíj Bizottság, 1999 és 2002 között pedig a kormány tudományos tanácsadó testületének tagja volt. A nemzetközi hírű magyar tudóst tagjai között tudhatta a londoni Európai Akadémia, valamint a salzburgi Európai Tudományos és Művészeti Akadémia.
Eredményeit több rangos kitüntetéssel, egyebek közt Széchenyi-díjjal (1994) Szent-Györgyi Albert-díjjal (1994), Bolyai-díjjal (2002) ismerték el. 2010-ben „a neurális hálózatok, a nem lineáris rendszerek és hálózatok, a vizuális információfeldolgozás, valamint a celluláris szuperszámítógépek terén végzett nemzetközileg is elismert tudományos, kutatói munkássága, oktatói tevékenysége elismeréseként” a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést vehette át.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria

