Neveletlenség? Tünet? – Új módszereket kerestek az atipikus fejlődésű gyerekek segítésére Szegeden

A tanári kávézások sóhajaiból és „bárcsak” kezdetű mondataiból indult ki, végül telt házas szakmai nappá nőtte ki magát a Szegedi Piarista Iskola rendezvénye: „Az idők jeleire figyelve” – Atipikus fejlődésű gyerekek(kel) a mindennapokban címmel tartottak konferenciát. A találkozó nem elméleti deklarációkra, hanem a hétköznapi osztálytermi realitásra fókuszált: hogyan ismerhetők fel a gyermekek viselkedése mögött meghúzódó idegrendszeri és érzelmi szükségletek, és milyen konkrét pedagógiai válaszok segíthetik őket a tanulásban, a szorongás enyhítésében, valamint a kirekesztődés megelőzésében.

A rendezvény egyik főszervezője és levezetője Balogh Bence, az intézmény junior pedagógusi díjjal elismert igazgatóhelyettese volt, aki korábban úgy fogalmazott:

az atipikus diákok jelenléte világossá tette, hogy a megszokott módszerek már nem elegendők. A cél egy olyan, szülőkből és tanárokból álló támogató közösség formálása volt, amely a mindennapi elszigeteltség helyett partnerségre épít.

Nem a fiatalok hibája: tudásátadási krízis és partneri viszony

A konferenciát megnyitó Zsódi Viktor piarista tartományfőnök a nevelési kihívások kapcsán felidézte XVI. Benedek pápa meglátását a „tudásátadási válságról”:

Hajlamosak vagyunk ezt az ifjabb nemzedékek számára felróni, hogy nem figyelnek oda. De ez a krízis nem a fiatalabb generációk hibája”

– fogalmazott, hozzátéve, hogy a pedagógiának nem merev szabályrendszereket kell erőltetnie, hanem az idők szavát megértve kell módszertant váltania. Példaként Assisi Szent Ferencet idézte, aki nyolcszáz évvel ezelőtt a szelídség pedagógiai innovációját hozta el: a gubbiói farkassal szót értő szent mintája rávilágít, hogy a biztatás, a törődés és a pozitív megerősítés messze hatékonyabb eszköz, mint az öncélú fegyelmezés.

A tartományfőnök Leó pápának az UNESCO-hoz intézett gondolataira utalva emlékeztetett arra is, hogy mindannyian rászorulóként, „szegényként” élünk, de kölcsönösen gazdagítjuk egymást –

a segítségnyújtás ezért soha nem lehet leereszkedő gesztus, csakis egyenrangú partnerség iskola és család között.

Zsódi Viktor beszédében hangsúlyozta: a teremben jelen lévő egyházi, állami és alapítványi fenntartású iskolák pedagógusainak közös munkája mintaszerű, egyúttal időszerű is, amint arra a minisztériumi egyeztetések során Kókayné Lányi Marietta államtitkár is rámutatott, arra hívva a különféle intézményfenntartókat, hogy közösen, párbeszédben keressék a pedagógiai kérdések és az oktatási rendszer jövőjét. A tartományfőnök szerint a piarista iskola mindig is a „város iskolája” volt, nyitott mindenki felé.

Kisdoboskori traumák és a 60 órás hetek valósága

Jusztinné Nedelkovics Aliz, a Szegedi Piarista Iskola főigazgatója személyes és önreflexív felütéssel fordult a hallgatósághoz. Egy gyermekkori élményét felidézve – amikor a kisdobosavatáson hátulról próbálták a földbe nyomni, hogy „ne ficorogjon már” – arra a kérdésre kereste a választ: minek a mértékegysége a klasszikus értelemben vett „jólneveltség”? A gyerek érettségéé, a szülői alkalmasságé vagy az iskola sikeréé?

„A jól nevelt gyerek nem ficorog, nem lóbálja a lábát, bír magával. Valljuk be: a hétköznapokban, heti 60 órás leterheltség és 36 fős osztálylétszámok mellett egy ilyen gyerekkel sokkal könnyebb lenne az életünk” – fogalmazott a főigazgató. Kulcsfontosságúnak nevezte a szemléletváltást: a pedagógusnak és a szülőnek fel kell tennie a kérdést, hogy egy adott megnyilvánulás valóban neveletlenség-e, vagy pedig tünet.

„A nagy oktatási rendszerek lomhák, a változásuk lassú. Viszont az, hogy mi történik a tanterem falain belül, rajtunk múlik” – hangsúlyozta, kiemelve, hogy

az eltérő fejlődési mintázatokra nem orvosolandó hiányosságként, hanem a sokféleség részeként kell tekinteni, amelyhez alkalmazkodni a közösség közös felelőssége.

Erősségalapú szemlélet és a peremre szorulás veszélye

A délelőtti plenáris blokkban Nagy Péter gyermek- és ifjúságpszichiáter főorvos a digitális világ gyermekekre és családokra gyakorolt hatásait vázolta fel, míg Szigethi Zsófia gyógypedagógus a mindennapi tantermi gyakorlat szintjére hozta az autizmus és az ADHD kérdéskörét.

Az előadásaikban elhangzott: az autizmus esetében spektrumszemléletben kell gondolkodni, hiszen a társas kommunikáció, a viselkedésszervezés és a szenzoros érzékenység szintje egyénenként gyökeresen eltérő lehet, ám a támogatásra minden érintettnek szüksége van. Külön kitért arra, hogy az ADHD tünetei fiúknál és lányoknál sokszor eltérő formát öltenek – utóbbiaknál a belső figyelemzavar miatt gyakran rejtve marad a nehézség. A szakember az „erősségalapú szemlélet” fontosságát sürgette:

ahelyett, hogy a gyerek sajátosságai ellen harcolnánk, olyan közeget kell teremteni, ahol a meglévő képességeik mentén érezhetik jól magukat.

Súlyos probléma a társas peremre szorulás: az ADHD-s tanulók kedveltségi indexe a kortárscsoporton belül gyakran kirívóan alacsony. Mivel a felnőtt referenciaszemélyek – különösen a tanítók – mintája alapvető, a nyílt pellengérre állítás helyett előre egyeztetett, diszkrét jelzőrendszereket vagy négyszemközti egyeztetéseket javasolnak. Az autizmussal élőknél a mentalizáció (a másik ember szándékainak, érzelmeinek megértése) nehézsége nehezíti a társas eligazodást. Az inklúzió kulcsa a kiszámíthatóság: a büntetés helyett a jutalmazásra épülő, egyértelmű szabályok, valamint a tananyag és számonkérés előre látható keretei. Mivel a neurodivergens fiatalok önértékelése gyakran kritikus szinten van, elengedhetetlen a teljesítménytől független, emberi megerősítés.

„Most írjuk a történetet, mi lesz velük tíz év múlva?”

Gyimesi Nóra gyógypedagógus előadása a hosszú távú kilátásokra irányította a figyelmet. Rámutatott: a nem megfelelően támogatott autista személyek körében riasztóan magas a másodlagos mentális problémák, a szorongás, a depresszió, sőt az öngyilkossági kísérletek aránya.

„A társas környezet döntése és mindannyiunk közös felelőssége, hogy az érintett fiatalok milyen jövőkép felé indulnak el. Most, az iskolai évek alatt írjuk azt a történetet, hogy mi lesz velük tíz év múlva” – figyelmeztetett. Az előadó kiemelte, hogy nemcsak a segítő szakemberek, hanem a társadalom és a szülői környezet minden egyes tagja visszajelzést ad a jelenlétével és hozzáállásával, ezért elengedhetetlen a családok empátián alapuló, megbélyegzésmentes kísérése.

Játékos kódolástól a szülői erőforrástérképig

A délutáni program során két műhelyblokkban összesen tíz, többnyire gyógypedagógusok által tartott workshop adta lehetőségekből merítve dolgozhattak a résztvevők a gyakorlati eszközök elsajátításán:

Aknai Dóra Orsolya a játékos kódolási feladatok fejlesztő erejét mutatta be, míg Benedek Sarolta a tanulói szükségletek feltérképezéséhez adott támpontokat.

Az érzelemszabályozás támogatásáról Csáky-Pallavicini Zsófia klinikai szakpszichológus tartott foglalkozást, Füstös Móni érzékenyítő műhelye pedig a megfigyelhető viselkedések hátterében zajló belső idegrendszeri folyamatok megértését célozta.

Kapcsáné Németi Júlia a fizikai tanulási tér és a módszertan kapcsolatát elemezte, míg Vörösné Miklós Mariann az elfogadó támogatás osztálytermi eszköztárát ismertette.

Balogh Bence az egyéni tanulási utak kialakításáról és a hatékony differenciálásról beszélt, Süvegesné Rudan Margit pedig a végrehajtó funkciók (munkamemória, tervezés, gátlás) iskolai fejlesztési lehetőségeit járta körül.

A programba a váci Piarista Kilátó Központ is bekapcsolódott: Glied Helga és Lovretity Laura az „SNI: Érted megértem” képzési programjuk gyakorlatát mutatták be, Csányi Zsuzsanna pszichológus, tréner és Katona Miklós, a központ igazgatója pedig a továbbtanulás előtt álló diákok szüleinek kínáltak kapaszkodókat: a résztvevők egyéni erőforrástérképet alkothattak a fiatalok valós készségeire építve.

A szegedi szakmai nap világos üzenettel zárult: az atipikus diákok jelenléte nem elszigetelt probléma, hanem a pedagógiai kultúra megújulásának katalizátora, amelyben a felelősség közös – az iskola, a szülő és a tágabb közösség szövetségén múlik a következő generáció mentális jólléte.

Forrás és fotó: Piarista Rend Magyar Tartománya

Magyar Kurír