Imádságba csomagolt kérések – Búcsút és templommegáldást ünnepeltek Petneházán

Szent Mihály arkangyalról, a templom védőszentjéről megemlékezve tartottak főpapi liturgiát Petneházán a görögkatolikus templomban november 23-án, az Istenszülő templomba vezetésének ünnepkörében.

Hálát adtak a 152 éves szentelési évfordulóért, s azért, hogy az elmúlt két évben a tető és a külső homlokzat is teljes felújításra került. A pályázati források mellett az egyházmegye és a közösség tagjai is nagylelkű felajánlásokkal segítették a templom megújulását.

Szocska Ábel püspökkel együtt a templomhoz vonult az asszisztencia és a papság – Szabados János petneházi, Mosolygó Tamás napkori, Orosz Zoltán baktalórántházi parókusok, Kanyó Árpád leveleki esperes-parókus, valamint Buda Attila nyírtéti parókus. A főpásztor megáldotta a templomkülsőt, majd a templomban a szertartás előtt Szabados János parókus házigazdaként köszöntötte a megjelenteket.

Az evangéliumban a tanítványok „akarjuk” felkiáltással álltak Krisztus elé – a petneházi hívek nem így fordultak sem emberhez, sem Istenhez, amikor tervük mentén elindultak, hogy az évfordulóra megújuljon templomuk.

Szépen becsomagoltuk kéréseinket az imádság erejének csomagolópapírjába,

s ezt díszítettük a hitnek, a reménynek, az állhatatosságnak, az áldozatosságnak a díszeivel” – mondta Szabados János, aki a templomban bemutatta a felújítás áhított tervét és megvalósulásának kegyelemmel kísért útját. Mert válaszra lelt a kérés az isteni tervben: a lelkes képviselő-testület és a parókus segítőket talált a munkához, a megvalósításhoz. A parókus szavai után a gyermekek a főpásztornak énekeltek, megköszönve jelenlétét.

A történelmi egyházak képviselői, a római katolikus és a református lelkipásztor, a település világi vezetői és a hívek együtt imádkoztak és énekeltek Zoltán György fődiakónus és Mosztockij Sándor lelkipásztori kisegítő vezetésével.

„Annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben” – szólt a felolvasott evangéliumon keresztül Jézus Krisztus a jelenlévőkhöz.

Szocska Ábel püspök pedig abban erősítette a híveket, hogy Krisztus követését ne kössük feltételekhez. Különösen a nemrég elkezdődött, karácsonyt megelőző böjti időszakban kerüljük azt, hogy feltételeket szabjunk ehhez. „A templom felújítása emlékeztet minket arra – mondta a főpásztor –, hogy az idő, az évek hatással vannak az életünkre is:

ahogyan kopik, használódik az épület, úgy érezzük ugyanezt életünkben is, ezért azt is meg kell újítani idővel.”

Használat közben elhomályosodnak a dolgok – ahogyan egy objektív lencséjét néha meg kell tisztítanunk, hogy újra éles legyen a kirajzolódó kép, úgy kell megvizsgálnunk saját életünk tükrében: mi teszi homályossá életünket?

A Szűzanya példaként áll előttünk ebben is: nem szabott feltételeket az Úrnak. Az ő igenjében nem volt „ha”. Krisztus bizonyosságként mondta: nevetek föl van írva a mennyben, így mi se kössük a hozzá fűzött hitünket, hűségünket feltételekhez.

Örömmel nyugtázta a megyéspüspök, hogy – miként a választott népnek a jeruzsálemi templom – a petneházi híveknek is fontos a templomuk állapota: hozzájárulásukkal, támogatásukkal nem vártak arra, „ha majd a pap pályáz…”. Feltételek nélkül álltak az ügy mellé, amit a hierarcha megköszönt: „fogadja az Úr kedvesen nagylelkű felajánlásaikat”.

A Szent Liturgia végén azt a hagyományt folytatták, hogy a leghűségesebb hittanosok a búcsúi ünnepet végző atyától vehették át jutalmukat – jelen esetben Szocska Ábel adta át az apró ajándékokat a gyermekeknek.

A búcsúi liturgiát és miroválást követő ebéd előtt pedig azok is „hűségjutalmat” vehettek át, akik a felújításban és búcsú megszervezésében segítettek.

Szöveg: P. Tóth Nóra

Fotó: Vinczéné Benkő Vivien; P. Tóth Nóra

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír