Nikolaas Sintobin SJ: Bízz az érzéseidben – Bevezetés az ignáci megkülönböztetés művészetébe

Kultúra – 2025. február 22., szombat | 15:00

A könyv írója 1962-ben született Flandriában. Rövid ideig ügyvédként dolgozott, majd 1989-ben belépett a Jézus Társaságába. Iskolalelkészként, tanárként és lelkivezetőként szolgált. Jelenleg Amszterdamban él, és elsősorban sajtóapostolkodik. Magára mint „internetes lelkipásztorra” tekint, több ignáci lelkiségű honlapot működtet, továbbá a jezsuita spiritualitást népszerűsítő könyvek szerzője.

A kötet mottója Ferenc pápától vett idézet: „Az egyik legfontosabb dolog, amire az Egyháznak ma szüksége van, a megkülönböztetés.” Nikolaas Sintobin leszögezi: könyve a megkülönböztetésről szól, ami azt jelenti: a legbensőbb tapasztalataink révén keressük magunk számára a legmegfelelőbb utat.

A lényeg, hogy elkezdjük figyelni, mi történik a szívünk legmélyebb rétegeiben. Ha kitartó figyelemmel tesszük ezt, egyértelműbbé válik, mire hív bennünket Isten.

Ezen a téren természetesen a Biblia is értékes információkkal szolgál, de az a nyelv, amit ma Isten beszél, „az emberi tapasztalat nyelve”. A könyv írója állítja: a megkülönböztetés egyidős az emberiséggel. Egy-egy döntés meghozatalakor az emberek jelentős része ősidők óta a megérzéseire hallgat. Ami jó érzést kelt, azt megbízhatónak tartjuk, és szívesen választjuk. Ami rossz vagy kellemetlen érzést okoz, azt inkább nem csináljuk. A keresztények hisznek abban: a pozitív érzelmek sokszor azt is megmutatják, miként kerülhetünk közelebb Istenhez; a negatív érzelmek ezzel szemben rendszerint az Istentől való távolság növekedéséről árulkodnak. Gyakori tapasztalat ugyanakkor, hogy az érzések többnyire ellentmondásosak, zavarosak lehetnek. Előfordul, hogy semmit sem érzünk, vagy éppen a negatív érzelmekről tudjuk: tulajdonképpen nagyon is jók. Egynémely pozitív érzésről pedig azt, hogy negatív a hatásuk.

P. Sintobin több példát is megemlít: Mary tudatosan dönt amellett, hogy véget vet kilátástalan párkapcsolatának. A szakítás fájdalmat okoz neki, és szomorúvá teszi. Mégis tudja, hogy helyesen cselekszik, a jövőjén dolgozik. Tony nehezen kezeli a feszültségeket. Munkahelyén vitába keveredik egy kollégájával a munkamegosztásról. Mivel a feszültség fokozódik, Tony olyan megoldási lehetőséget vet fel, amely szembemegy az érdekeivel. A kollégája azonnal rábólint, megköszöni. Tony megnyugszik. Amikor azonban este elmeséli a történetet a feleségének, a nyugalom helyét átveszi a düh.

Nikolaas Sintobin elismeri: a megkülönböztetés nem egyszerű. Ha csak a szívünkre hallgatunk, nem is fog sikerülni. Fontos az értelem és az akarat is. A szerző emlékeztet rá: Loyolai Szent Ignácot a megkülönböztetés legnagyobb szakértőjeként tartjuk számon. A kötet az ő tapasztalataira épít. Szent Ignác a szellemek megkülönböztetése kifejezést alkalmazza. P. Sintobin egyszerűen megkülönböztetésről beszél.

A megkülönböztetés azt jelenti: hagyjuk, hogy az inspiráljon minket, amit mélyebb érzelmi szinten tapasztalunk.

A keresztények hisznek abban, hogy szívükben Isten hangját hallhatják meg, hogy ott találják meg, személyesen mire hívja őket az Úr. Vallják: ezt a hangot követni „legjobb út a boldogság és értelmes élet felé”.

A jó választás feltétele, hogy előbb megvizsgáljuk, számunkra melyik a legjobb út az életünkben. A választás és a megkülönböztetés gyakran kéz a kézben jár. Szent Ignác pontosan megfogalmazza, hogyan dönthetünk helyesen. A választás három módját írja le.

A választás első módja „az égből ölünkbe pottyanó válasz”. Ez rendkívüli, de előfordul. A keresztények ilyenkor hivatásról vagy elhívásról beszélnek, és Isten művét vélik felfedezni benne. Ennek jól ismert és érzékletes példája Pál apostol megtérése a Kr. u. I. évszázadban, a damaszkuszi úton. Élete hátralevő részében fáradhatatlanul és hatalmas lelkesedéssel hirdeti az evangéliumot. Rengeteg ellenállásba ütközik, végül életével fizet. Ám soha, egyetlen pillanatra sem kérdőjelei meg választását.

A második módszer az érzelmi mérlegelés alapján történt választás. Ez széles körben alkalmazott, tudatos módszer. Loyolai Ignác a legmegbízhatóbb döntési mechanizmusnak tekintette. Az érzelmi mérlegelést alkalmazhatjuk például olyankor, amikor döntenünk kell: mit tanuljunk tovább, vállaljunk-e gyermeket; váltsunk-e munkahelyet; megházasodjunk-e, vagy papnak, szerzetesnek álljunk; elköltözzünk-e, vagy sem. Olyan döntések esetén forduljunk ehhez a módszerhez, amelyeken tényleg sok múlik – javasolja a kötet szerzője. A módszer alkalmazása során lényeges, hogy elejétől a végéig megőrizzük belső nyitottságunkat és készenlétünket. Ezekre azért van szükség, hogy valóban tisztán halljuk, mit súg a szívünk. Legyünk türelmesek, és merjünk szembenézni a bizonytalansággal.

A harmadik módszer: döntés a racionális mérlegelés alapján. Az érzelmi mérlegelés abból indul ki, ami a szívben zajlik. A racionális mérlegelés ezzel szemben az elmére, az értékelésre támaszkodik: egyszerűen alaposan átgondoljuk a választásunkat és az alternatíváit. Ebből következően ezt a módszert mindenki alkalmazhatja. Különösen azok, akik nagyon nyugodtak és ritkán élnek át érzelmi hullámvasutat. Ugyanakkor erre a módszerre is igaz, hogy vakon senki sem képes dönteni, vagyis: elegendő információval kell rendelkeznünk (ki, mit, hol, hogyan, mennyit), mielőtt elkezdjük alkalmazni a módszert, amely eredményesen használható a következő esetekben: párválasztás, a tanulmányokkal vagy munkával kapcsolatos döntések, másik lakásba vagy városba költözés, de segíthet annak eldöntésében is, hogy elutazzunk-e külföldre, vásároljunk-e magunknak új kocsit, belépjünk-e egy sportegyesületbe, vagy megvegyünk-e valamit. Az érzelmi mérlegeléssel ellentétben a racionálisnál nem igazán van szükség alternatívára. Jól használható viszont akkor is, ha van több választási lehetőségünk.

Sintobin állítja: az ignáci lelkiség és megkülönböztetés segíthet a gyereknevelésben is, kéz a kézben jár a pedagógiával. Mindkettő értékes javaslatokat kínál a szülőknek és nevelőknek, melyekkel támogathatják a gyerekek és fiatalok keresését és fejlődését, hogy egyre teljesebb emberré váljanak.

A kötet jezsuita szerzője évtizedek óta bízik az intuícióban és a megkülönböztetésben, és iránytűként használja őket az életében. Számára ez az életmód szorosan összekapcsolódik keresztény hitével, de tapasztalata szerint sok nem keresztény ember is válaszokra lelhet benne, hogy jobb és értelmesebb életet élhessen.

A könyvet Wekerle Szabolcs fordította.

Nikolaas Sintobin SJ: Bízz az érzéseidben – Bevezetés az ignáci megkülönböztetés művészetébe
Jezsuita Kiadó, 2024

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria