Wolf apát hangsúlyozza, hogy minden áldott nap ünnep lehet számunkra, ha életünket mások szolgálatának szenteljük. A Fülöp-szigetek déli részén például a bencések kis ambulanciát állítottak fel nyomorúságos környezetben, ahol gondoskodnak a környező falvak betegeiről, foglalkoznak a kábítószerfüggőkkel és az értelmi fogyatékkal élőkkel. Azok a betegek, akik korábban depressziótól szenvedve, tétlenségben éltek családjuk körében, itt újra aktívvá válnak, és dolgozni kezdenek szegényes gazdaságukban. Notker Wolf megállapítja: „Nincs semmi különleges abban, amit testvéreink tesznek. Csupán megpróbálnak Jézus útján járni. Nincsenek világmegváltó vágyaik. Csak a remény halvány fényét gyújtják meg a szegény emberek között… Isten nem a lármában jön el. Ő gyönge marad a gyöngék között, tehetetlen a tehetetlenek között. De velük van.”
Ugyanilyen csodálattal beszél a prímás apát azokról a bencés apácákról, akik a brazíliai világvárosban, Salvadorban alapítottak kolostort, olyan környezetben, ahol mindennapos az erőszak. Számos szociális intézményt, óvodát, számítógéptermet, sőt még balettiskolát is létesítettek, hogy nincstelen fiatalok számukra egyébként megfizethetetlen oktatásban részesülhessenek. Ezek az apácák nem akarnak sem többet, sem kevesebbet, „mint Isten jelenlétének jelei lenni. Ez pedig láthatóan elég ahhoz, hogy az emberek megérezzék az Ő szeretetét, ami erőt ad nekik, és visszaadja emberi méltóságukat.”
A gazdaságilag, társadalmilag szétszabdalt, gyakran szinte feloldhatatlan ellentétektől sújtott világunkban a bencések prímás apátja adventben egy új társadalomról álmodik, hangsúlyozva, hogy Jézus „nem tett osztálykülönbséget. Bármit tett, a minden ember iránti őszinte szeretet vezérelte, függetlenül az emberek hibáitól és gyöngeségeitől.” Notker Wolf szimbolikus jelentőséget tulajdonít annak, hogy a három napkeleti bölcs leborul a csecsemő Jézus jászolánál, „a szegény gyermek” előtt, és hódol neki. A csillagot követve jönnek a messze Keletről és egészen más királyt találnak, mint amilyet mi elképzelünk, „megtalálják a szolgáló Istent.” A karácsony élő álma éppen az, hogy a világ hatalmasai egyszer majd a szegények szolgálatába állítják erejüket.
„Hogy a gazdasági válságok, az éghajlati katasztrófák és a hatalmi összeütközések terhe végre nem azoknak a vállát fogja nyomni, akik már évtizedek vagy évszázadok óta tehetetlenek a kizsákmányolással szemben. Hogy a gazdaság és a politika felelősei felismerik, hol találják meg saját életüket és jövőjüket: egy újszülött gyermekben.” Karácsony éjszakáján egy új születést él át az a világ, amelyet az emberi bűn különböző formái gyötörnek, politikai elnyomás, gazdasági egyenlőtlenség, erőszak, hazugság. S bár a nyomor nem szűnik meg, „de tudjuk, hogy azóta a nyomor elleni harcokban mindig Istennel együtt küzdünk.”
A hétköznapokban gyakran előfordul, hogy fölöslegesen aggódunk, elfeledkezve Jézus isteni gondviselésre figyelmeztető szavairól. A prímás apát felidézi egy fiatal olasz házaspár esetét, akik a bizonytalan jövőtől való félelmükben nem tudtak dönteni abban az alapvető kérdésben, hogy vállaljanak-e gyereket. Így intette őket: „Bízzatok szerelmetekben, és annak szeretetében, akitől minden szeretet származik.”
A prímás apát gondolataihoz fűzött meditációiban Corinna Mühlstedt szeretné megérteni saját cselekedeteinek a mozgatórugóit, hogy személyisége kiteljesedhessen, de nem öncélúságból, hanem hogy „közelebb kerüljek a lényeghez: a másik emberhez, önmagamhoz, még Istenhez is.” Felidézi egy indiai faluban eltöltött karácsonyestéjét, amikor a helybéliek boldogan énekeltek és táncoltak, „a Jézuskának, egy gyermeknek, aki éppen olyan szegény, mint ők, de megmutatta a világnak az Istenhez vezető utat.”
Az újságírónő szembeállítja egymással a szeretet és a büszkeség fogalmát: „a büszkeség követel, a szeretet ajándékoz”, és bár az utóbbi „nem tud válaszolni minden kérdésre, de ha jelen van, minden kérdés tisztázódik.” Isten a mindenség Ura, hatalma végtelen, emberi ésszel felfoghatatlan, de ez a hatalom „nem nyom el, hanem teret nyit, hogy az élet kinőhessen.”
Gondolatai összecsengenek Wolf apát szavaival abban, hogy a megváltó Jézus Krisztus születése révén Isten mindennap jelen van világunkban, mi pedig, bár sok mindent nem tudunk megváltoztatni, egyet megtehetünk: tettekre váltjuk és tovább adjuk mindazt, amit az Úr megszabott számunkra feladatként.
Vigilia Kiadó, 2014.
Bodnár Dániel/Magyar Kurír