Notker Wolf OSB – Matthias Drobinski: Életszabályok – A Tízparancsolat

A szerzőpáros hangsúlyozza, hogy a Thomas Mann által „örök tömörségű”-nek nevezett törvényben nem életidegen korlátokat látnak, hanem az emberek békés és sikeres együttélésének vezérfonalát. 

A szerzők emlékeztetnek rá, hogy a nemzetiszocialisták és a kommunisták is harcoltak a Tízparancsolat ellen, mert ezek a parancsolatok szemben álltak a totalitárius követelményekkel. „A Tízparancsolat diktatúraellenes, nem akarja a paradicsomot erőszakkal megvalósítani a földön, védi az emberi tisztességet.” A Biblia törvényei nemcsak diktatúraellenesek, hanem az önzéssel is szemben állnak. A könyv írói tényként állapítják meg, hogy a fejlett nyugati országokban a jogállamiság és a demokrácia ellenére is eluralkodott az önzés, amelynek következményeit még nem tudjuk felmérni. Ehhez társul az irányvesztettség, főleg a fiatalok körében. A Tízparancsolat, ha értelmesen valósítják meg, ha a lényegére figyelnek, és nem a betűnek engedelmeskednek, belső igazodást ad az embernek. „A Tízparancsolatot felfoghatja az értelem, az emberek szívébe van oltva.”

P. Wolf és Matthias Drobinski kiemelik, hogy Jézus ismertnek és érvényesnek tartja a Tízparancsolatot, sőt szigorítja és radikálisabbá teszi. „Már a gyűlölet is öl, a megkívánás és a féltékenység is házasságtörés, minden eskü hamis tanúskodás, aki a pénz rabja, az bálványimádó.” A legfontosabb azonban, hogy Jézus kettős parancsba foglalja össze az isteni és felebaráti szeretetet: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből. Ez az első parancsolat. A második pedig ez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat” (Mk 12,29).

A szerzők hangsúlyozzák, hogy a bibliai szabályok ismerik az emberi kudarcokat és korlátokat is. A Szentírás a megbocsátás és a kiengesztelődés örömhírét hirdeti. „Jézus azt mondta: kudarcot vallhatsz és hibázhatsz, kudarcot fogsz vallani és hibázni is fogsz. Azonban van megbocsátás és megtérés.” Jézus ugyanis testét és vérét adta oda a bűnök bocsánatára, és ez a kereszténység lényege. „Jézus halála, látszólagos kudarca által a bűnök bocsánatot nyernek, ami széttört, meggyógyul és új kezdet nyílik meg.” Ezért a Tízparancsolat ma is aktuális, több mint háromezer évvel keletkezése után. Ezen pedig az sem változtat, hogy számtalanszor megszegték, megcsúfolták, még az egyház emberei, papok, főpásztorok, pápák is. Sok hatalom hivatkozott a kereszténységre, miközben lábbal tiporta ezeket a parancsokat, Isten nevében ölt és tett tönkre embereket. A Tízparancsolat azonban mindezek ellenére megmaradt, és „látszólagos tehetetlenségében is az emberiség védőbástyája a romboló erők ellen, a hatalom nélküliek vádlója és fegyvere a zsarnokok ellen, és az önismeret eszköze azok számára, akik azt hiszik, hogy mindent jobban tudnak és mindent helyesen tesznek.”

A szerzők emlékeztetnek rá, hogy a Bibliában sok olyan embert találunk, aki megszegte a parancsokat. Lót lányai apjukkal aludtak, hogy teherbe essenek tőle, Jákob csalással orozta el atyja, Izsák áldását az elsőszülött Ézsautól, Támárnak gyermeke lett apósától, Júdától, miután örömlánynak öltözve együtt hált vele, a „kőszikla” Péter háromszor tagadta meg Mesterét, Jézust a szenvedések éjszakáján. A gyengeség és a kudarc azonban hozzátartoznak az emberiséghez, és embertelenül keménnyé válik a parancsolatok magyarázata, ha ezt nem veszi figyelembe. Az ember általában a jóra törekszik, de mivel esendő, gyakran nem sikerül megtennie, amit akar. A kudarcok figyelembevétele azonban nem a parancsok relativizálását jelenti, hanem azt, hogy ott állunk a bűnös és kudarcot valló mellett. Ezért tartozik a főbb keresztény erények közé a megbocsátás képessége, és ezért olyan fontos a gyónás, még ha egyre kevesebben élnek is ezzel a lehetőséggel. Pedig ezáltal „bukásunkat Isten elé tehetjük, és Isten megbocsát, lehetővé teszi a bűnbánatot és a megtérést.” A Tízparancsolat tehát nem akadályoz, hanem szabaddá tesz bennünket. „Szabaddá tesz a kényszertől, hogy mindent ki kell próbáljunk, szabaddá attól, hogy az életet minden nap újra fel akarjuk találni, szabaddá tesz attól, hogy egész életünket gazdaságközpontúvá tegyük, hogy uralkodjunk a mellettünk lévőn, szabadon a törtetéstől, a haszonelvűségtől.”

A szerzők figyelmeztetnek: ha merev törvényeknek tekintjük, akkor a Tízparancsolat elveszti értelmét, életellenessé válik, pedig arra hivatott, hogy életörömöt hozzon, nem arra, hogy elvegye azt. Ezért olyan fontos az Újszövetségben a hármas szeretetparancs: „Szeresd Uradat, Istenedet, szeresd felebarátodat – és magadat is.” Ez a három szeretet összetartozik. Önszeretet nélkül, anélkül, hogy képesek lennénk elfogadni és vállalni magunkat, Isten és a felebarát szeretete lehetetlen. Felebaráti szeretet nélkül az önszeretet önző lesz és az istenszeretet szenteskedő. Istenszeretet nélkül pedig „hiányzik az önszeretet és a felebaráti szeretet alapja, a talaj, amelyből a másik kettő táplálkozna, és a bizalom, hogy ennek a szeretetnek van értelme.”

A könyv íróinak hite szerint a Tízparancsolat a szabadság tanítómestere, felszólít arra, hogy megpróbáljunk igazán élni és ne bújjunk félénken mindenféle kifogások mögé. Ha kockáztatok, abban benne van a bukás lehetősége is, de ha kudarcot vallok, elmondhatom: „legalább megpróbáltam, éltem, és nem menekültem el szorongva az élet elől. A kudarcok közben is Isten biztonságában vagyok.”

(Vigilia Kiadó, 2015.) 

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Magyar Kurír