Növekedni a csendben, a jelenlétben Szent József példájára – Betánia napokat tartottak Veszprémben

A Betánia napok nyitott minden korosztály számára: gyermekektől idősebb testvéreinkig mindenki otthon érezhette magát a családbarát programokon. A közösség liturgikus életébe is bekapcsolódtak, így péntek este a sabbat köszöntésébe, reggelente a laudesbe, szombat este pedig a feltámadási vesperásba. A hétvégi napok a Testünk temploma elnevezésű tornával, egyéni és vezetett szentségimádással indultak, majd a délelőtt folyamán hangzottak el az elmélkedések. Szombat délután többféle műhelyfoglalkozásból választhatott a 150 lelkigyakorlatozó: a közösség arculatának megfelelően volt alkotóműhely, irodalmi műhely, táncműhely, „Isten akarata” műhely és bibliodráma foglalkozás.

Szombaton délelőtt Szent Józsefre fókuszálva Csernai Balázs Növekedés a csendben címmel tartott elmélkedést. Vasárnap Versegi Beáta Mária nővér Növekedés a jelenlét által című tanítása Jézus nevelőapjáról és az Eucharisztiáról szólt. Az alábbiakban ezt a tanítást ismertetjük.

*

Keresztény életünk egyik fontos kérdése, hogy mi hogyan legyünk jelen Isten és mások számára, illetve Isten hogyan van jelen a mi számunkra – kezdte előadását Beáta nővér.

Szent Józsefről tudjuk, hogy ács volt, igaz ember, Jézus nevelőapja, Mária jegyese, azaz Mária férje, hiszen a kor társadalmában a férjének számított. Ő volt az, aki vélhetően elsőként kezébe foghatta az újszülött Jézust, mint ahogy a szentáldozásnál mi is a kezünkbe foghatjuk őt az Oltáriszentségben.

Beáta nővér az előadásának első témájáként az álom és a valóság kapcsolódását járta körül. József életében sok minden álommal kezdődött, és ezen elcsodálkozhatunk, mert saját racionális gondolkodásunk inkább azt sugallná, hogy álljunk két lábbal a földön. Látnunk kell, hogy József álmait ugyanakkor mindig megelőzte a mérlegelés, ő is emberileg a legjobb utat szerette volna választani. Ezekben a döntési helyzetekben igaz emberként gondolkodott és viselkedett: nem akarta Mária szégyenét felfedni, tudott titkot tartani.

Miközben őrizte Mária szégyenének titkát, nem is sejtette, hogy egy sokkal nagyobb titoknak az őrzője lesz. Az álom Isten titkaiba vezette őt, Isten megjelenésének és cselekvésének a színterébe,

ugyanúgy, mint amikor Ádám álmában Isten cselekedett, annak oldalbordájából megteremtette Évát. József képes volt Isten jelenlétét az álmokban befogadni, majd együttműködni vele.

A József álmában való és az Eucharisztiában jelen levő isteni cselekvés párhuzamba állítható egymással. Egyrészt az Eucharisztia is kifejti hatását az életünkre, bár ezt sem tudjuk orvosi műszerekkel bizonyítani, mint ahogy József számára is valós, de igazolhatatlan volt az álomban kapott útmutatás. Másrészt nagyobb titokban részesülünk, mint amit érzékelni tudunk: az eucharisztiában egyszerre vagyunk az utolsó vacsora termében, a Golgotán, Emmauszban, és együtt vannak velünk az angyalok és a szentek, ráadásul Krisztus testének tagjaivá válunk azáltal, hogy magunkhoz vesszük őt. Ugyanígy

József is nagyobb titok részese volt, mint amit fel tudott fogni, de befogadta Istent azokba a dimenziókba is, amiket ő már nem tudott kontrollálni.

Oda tudott hallgatni az álomban levő üzenetre, és képes volt neki engedelmeskedni, nem hezitált.

Az önazonosság születése volt a második téma. József nevet adott a gyermeknek: ezzel a sajátjának ismerte el, illetve a névadással identitást adott Jézusnak, miközben maga is apa lett, új önazonosságot kapott. Fontos megkérdeznünk magunktól: ki vagyok valójában? Mi segíti az újjászületésemet? Mik a távlataim? – tette fel a kérdéseket az előadó. – A hétköznapjainkban ugyanis sokszor azt tapasztaljuk, hogy eltévedünk az önigazolás útvesztőjében, nem csoda, ha rá szeretnénk találni az önazonosságunkra.

Az Eucharisztia előtt rádöbbenünk, hogy a hozzánk jövő Jézus tanúi és hordozói lehetünk. Egymásban megláthatjuk azt is, kik vagyunk igazából, találkozhatok a másik ember által a valós önmagammal. Jézus nem minősíti az igazi énem, hanem távlatokat ad nekem.

Leglényegibb önmagammá Jézus által és a másik ember által válok

– hangsúlyozta Beáta nővér.

Az előadás harmadik részében az álomról és az annak hatására létrejövő cselekedetről volt szó. Irodalmi példákat hozott Beáta nővér arról, mit gondolunk e kettő kapcsolatáról. Boldizsár Ildikó írónő hangsúlyozza, hogy az álmokat későbbi életünk folyamán megvalósítjuk, tehát a legmélyebb vágyainkat, álmaikat ápolnunk, éltetnünk kell. Józsefnek is voltak álmai, négyszer is álmodott, és mindegyik gyors cselekvésben valósult meg – hangsúlyozta Versegi Beáta. Az esetek nagy részében az álom útnak indította őt. Jézus nevelőapjától megtanulhatjuk, hogyan hallgassunk az álmainkra, és felelősségteljesen hogyan induljunk el azok megvalósulásának útján. Beáta nővér kitért arra is, hogy Józsefnek a hétköznapok forgatagában nem nehezült el a szíve, képes volt a változásra és változtatásra.

Sokszor azt gondoljuk, hogy a hűség a változatlanságot jelenti, József életében mégis azt látjuk, hogy a hűség a változásra való képességet, az útnak indulás képességét jelentette.

A szentségek és az Eucharisztia bár megfoghatók, konkrétak, mégis az örökkévalóság irányába vezetnek. Hagyjuk magunkat kimozdítani a hétköznapok biztonságos keretéből, akár egy óra imádságra! – buzdított Beáta nővér. – A rituáléink biztonságából, keretéből is merjünk tovább lépni, elindulni!

A negyedik, záró témakör a munka volt. József megtanította Jézust az ácsmesterségre, aki megtanult jól bánni az anyaggal, mielőtt a lelki küldetésére indult volna. De József nemcsak mesterségre tanította Jézust, hanem azt is megmutatta neki, egy férfi hogyan van jelen a világban, hogyan viszonyul az anyaghoz, kapcsolataiban miként van jelen, hogyan imádkozik. József Jézus nevelése során átélte, amit Keresztelő János is mond: „neki nagyobbodnia, nekem kisebbednem kell”. Apaként kisebbedik, Jézus pedig növekszik – jó példa erre az, amikor a 12 éves Jézust keresi József Máriával Jeruzsálemben, majd megtalálják a templomban.

Istenben való növekedésünk természetes útja a kisebbedés. Látnunk kell, hogy Isten maga is aláveti magát a döntéseinknek, tiszteletben tartja a szabad akaratunkat.

Kimozdulásra, útra lépésre vagyunk meghívva, néha pedig arra, hogy visszamenjünk oda, ahol utoljára találkoztunk Istennel. Térjünk vissza újra meg újra az Eucharisztiával való kapcsolatunkhoz! – zárta tanítását Versegi Beáta.

A vasárnapi szentmisét Varga Attila szeged-csanádi egyházmegyés pap, a közösség papi testvériségének tagja mutatta be Szeidel Péter, a közösség tagja, a budapesti Örökimádás templom templomigazgatója koncelebrálásával. A háromnapos lelkigyakorlatot a jelenlevők tanúságtételeik megosztásával és körtánccal zárták.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír