Növekvő ellentét

Kézenfekvő a házasságtörő asszonyról szóló jánosi elbeszélést úgy olvasnunk, mint amelyben összeütközik egy régi, a törvény alapján ítélkező, és egy új, azt meghaladó látásmód, mégpedig úgy, hogy ez az egymásnak feszülés egyúttal Jézus újdonságára is rávilágít.

Ott vannak tehát egyfelől az írástudók és a farizeusok, akik Izrael és az Ószövetség bölcsességének letéteményesei, a törvény szigorú, kompromisszumot nem ismerő megtartásának képviselői. Az ő látóterüket a törvény betűje és az abból fakadó igazságosság határolja be, ezért a helyzet számukra teljesen egyértelmű: aki házasságtörést követ el, az halálbüntetést érdemel. Jézussal való konfrontációjuk célja az, hogy őt is az ószövetségi törvény általuk helyesnek tartott értelmezésébe kényszerítsék bele, az igazságosságnak és az ítéletnek ezekbe a korlátaiba.

A másik oldalon pedig ott áll Jézus, az irgalmas, aki túlemelkedik e látásmód szűkösségén, és egyúttal rámutat a törvény lényegére. Jézus megszabadító gesztusa ugyanis nem a bűn semmissé tétele.

Ő úgy képes megmenteni az asszonyt a törvény szakértőinek ítéletétől, hogy közben Mózes törvényének sem mond ellent. Inkább saját személyében mutatja be annak valódi távlatát.

Erről tanúskodnak az asszonyhoz intézett szavai: „Én sem ítéllek el. Menj, és többé ne vétkezzél.” De azt is hozzá kell tennünk: ez a jézusi szabadítás nem pusztán külsődleges, a fizikai élet megmentése: hiszen nemcsak a megkövezéstől mentesíti a megvádolt asszonyt, hanem belsőleg is. A jézusi szó, találkozás átalakítja azt, aki a jézusi irgalomban személyesen részesül, és képessé teszi arra, hogy ne vétkezzen.

A húsvétvasárnapot megelőző két hét evangéliumai Jézus passiójának távolabbi okait tárják elénk: azt az ellentétet mutatják be, amely Jézus és korának meghatározó személyiségei, a főpapok, írástudók, farizeusok között feszül. A liturgia szövegei egyfajta crescendóként láttatják ezt a konfliktust: ez

az ellentmondás egyre inkább előtérbe kerül, erősödik, mind világosabb lesz, egészen a passió eseményeiig, amikor majd mindenkinek állást kell foglalnia.

A házasságtörő asszonyról szóló evangélium mintegy a nyitánya ennek a sornak.  

Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy e két oldal összeütközéséből Jézus, vagyis az Újszövetség látásmódja kerül ki „morálisan győztesen”. De ne álljunk meg itt: a jézusi cselekvésmódhoz tartozás nem automatizmus.

Írástudók és farizeusok nem csak az első századi Jeruzsálemben éltek, a Jézus veszélyes újdonságától való elzárkózás nem az ő kizárólagos sajátosságuk. Ott él ez bennünk is.

Vajon mi nyitottak vagyunk-e Jézus személyes, irgalmas, szabadító újdonságára?

Szerző: Deák Hedvig OP

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír