Nyaralnál együtt az anyósoddal és az apósoddal? – Szempontok a családi kikapcsolódáshoz

Már a kérdésfelvetés is izgalmas. Tapasztalhatjuk ezt, ha a téma barátaink, ismerőseink körében vagy közösségünkben felvetődik. Persze nincs „tuti” megoldás, ezek a beszélgetések inkább arra alkalmasak, hogy inspirálódjunk, ötleteket merítsünk a másoknál bevált gyakorlatokból, egyáltalán felmerüljenek azok a szempontok, amikre a közös nyaralás kapcsán gondolnunk kell. Néhány ilyen tapasztalatot osztott meg Süttő Márta mentálhigiénés szakember saját és az Anyós suli kliensei életéből.

Kata, fiatal anyuka: „Szükségünk lenne pihenésre. Nem könnyű három kisgyerekkel megszervezni a hétköznapokat, év közben a különórákat, fejlesztő foglalkozásokat és a munkát összeegyeztetni. Nagyon hiányzik a segítség, mert a nagyszülők távol laknak. De ha jelen vannak, akkor sem könnyű, mert az anyósom »mindent jobban tud«! Mit tehetek? Mikor és hogyan fogunk így pihenni?”

Péter felelősségteljes munkát végez, miközben felesége, Klári otthon áll helyt a két pici gyerekkel. Klárinak nagyon fárasztó a sok éjszakázás. Gyerekeik gyakran betegek, így elég sokszor elszigeteltnek érzi magát. Klári és Péter szülei viszonylag közel laknak, de még mind a négy nagyszülő aktívan dolgozik. Elfáradnak a hétköznapokban, és messze még a nyugdíj. Ha közösen mennének nyaralni, akkor legalább ott tudnának segíteni a fiataloknak, da vajon az pihenés lenne számukra?

Juli, anyós és nagymama: „Nagyon nehezen élem meg, hogy a gyerekeink messzire költöztek. Annyira hiányoznak a személyes találkozások, amikor önfeledten megölelhetjük egymást. Igaz, megtanultuk az online kapcsolattartást, de azért az nem az igazi. Ugyanakkor látjuk a fiatalokat, hogy nekik is milyen nehéz segítség nélkül. Felmerült, hogy ha együtt nyaralunk, akkor élvezhetjük az unokákat, és egyúttal kicsit tehermentesítjük a gyerekeinket is.”

Bálint és felesége, Dóra minden évben meghívást kap Bálint családjától egy közös egzotikus nyaralásra. Nagy dilemma ez számukra, mert Bálint édesapja azt mondja: „én fizetek, oda megyünk, ahova én gondolom”. Kedvükre való így a közös nyaralás?

Egyértelmű, hogy pihenésre és feltöltődésre mindannyiunknak szüksége van, hiszen még egy autót sem lehet lerobbanásig hajtani, nem hogy egy embert. Ám az már eltérő, hogy kinek mit jelent a pihenés.

Sok múlik azon, milyen mintákat hoztunk otthonról, milyen korúak a gyerekeink, mennyi pénzt tudunk a nyaralásra szánni, mit szeretünk tenni vagy nem tenni nyaraláskor. Aktívan hegyet mászni, vagy egy könyvvel a kézben az árnyékban hűsölni? Esetleg idegen városokat felfedezni, múzeumokba merülni?

Minden család más, mindenhol más működik, és néha a fiataloknak sem könnyű megtalálni a szabadidő eltöltésére szolgáló, felfrissülésre, megújulásra szolgáló közös programot.

Nagyszülőként jó újra és újra emlékezetünkbe idézni, hogy felnőtt, házas gyerekeinknek már saját családjuk van. Egyáltalán nem biztos, hogy ugyanazt szeretik, mint gyerekkorukban. A házastársak pedig új értékeket hoznak a családba, amiket jó nyitottan, érdeklődéssel figyelni, és alkalmasint ki is próbálni. Az új lehetőségek új szint hozhatnak az életünkbe. Judit, a többszörös anyós mesélte, hogy ők azelőtt soha nem bowlingoztak. Milyen jó, hogy menyük javaslatára kipróbálták. Szuper volt együtt játszani a fiatalokkal.

Amikor három generáció tagjai együtt vannak, mint például a közös nyaraláskor, minden családtag egyszerre éli meg különböző szerepeit: a legidősebbek egyrészt nagyszülők, másrészt anyósok, apósok és szülők is. A fiatalok is többszörös szereposztásban vannak: férjek, feleségek, szülők, menyek, vejek, a szüleik gyermekei. Ezekre a szerepekre nagy szükségük van a fiataloknak és az idősebbeknek egyaránt, ám nem biztos, hogy minden szerepben brillírozni tudunk. Legyünk „csak” éppen “elég jó” szülők, nagyszülők, anyósok, apósok!

Ezeket a szerepeket türelemmel, szeretettel érdemes gyakorolni, tökéletesíteni, ez is egy tanulási folyamat. Segítsük, bátorítsuk, támogassuk egymást! Az idősebbeknek jó megélni, hogy szükség van rájuk. A fiatalok pedig arra vágynak, hogy kompetensnek érezhessék magukat szerepeikben: a gyerekeiknek elég jó szülei tudnak lenni. Az unokáknak pedig éppen magabiztos, felszabadult, kipihent szülőkre van szükségük. Nagyszülőként ebben támogathatjuk a gyerekeinket. Jó, ha nem felejtjük el, hogy mi is voltunk fiatalok, és mi is erre vágytunk. Közben persze ne felejtkezzünk meg saját magunkról sem. Felelősek vagyunk azért, hogy kommunikáljuk, mire van szükségünk. Tanuljunk meg nemet is mondani!

A fiatalok szülői szerepük mellett menyek, vejek, tehát szintén többszörös szereposztásban kell helyt állniuk. Fontos, hogy bízzanak magukban, tudjanak határt szabni, segítséget kérni és azt elfogadni is, de mindenekelőtt nyíltan kommunikálni. Ha a főbb gyereknevelési kérdésekben egyetértésre tudnak jutni a nagyszülőkkel, kisebb eltéréseket jól kezelnek a gyerekek, tudják, hol, mi a szabály. Segít ebben, ha a szülők visszagondolnak gyerekkorukra, mennyi szép emlék fűződik a nagyszüleikhez, akik akkor egyben anyósok és apósok is voltak…

A Bízd Rá Magad szolgálata portálján megjelent cikkben arról is szó esik, mi van, ha nem szeretnénk közös nyaralást, illetve hogyan és miért lehet mégis jó a közös nyaralás?

A teljes írás IDE KATTINTVA olvasható.

Szerző: Süttő Márta

Forrás: Bízd Rá Magad Média

Fotó (illusztráció): Lambert Attila, Merényi Zita

Magyar Kurír