Nyári életforduló – Máriapócsra zarándokolt a Miskolci Egyházmegye hívő közössége

Sem a korábbiakhoz képest új időpont, sem pedig a szeszélyes időjárás nem szegte kedvét a Miskolci Egyházmegye közösségének, hogy jelentős létszámban köszöntse az Istenszülőt Máriapócson. Alig akadt néhány olyan parókia vagy fília, ahonnan ne érkeztek volna zarándokok a kegyhelyre, ahol nagy családként gyűlt össze a centenáriumra készülő egyházmegye.

Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök a zarándoklat céljáról és módjáról beszélt a Szent Liturgia homíliájában. „Talán sosem jövünk egyedül, mi is szívünkben hozunk másokat, a kafarnaumi századossal együtt, aki szolgájának betegségét vitte Jézus elé.

Lelkünkben hozzuk Máriapócsra azokat, akik imát kértek, és azokat is, akik már kérni sem mertek.

»Legyen a te hited szerint!« – mondotta Jézus a felolvasott evangéliumi szakasz végén (Mt 8,13). Tudjuk mi is, hogy

a máriapócsi templom a kegyelmek helye, ahol évszázadok óta sokak imádsága meghallgatásra talált.

Szent János evangéliumában a negyedik fejezet végén találunk az elhangzotthoz hasonló beszámolót, amikor Jézus egy kafarnaumi tisztviselő haldokló fiát gyógyítja meg. Ott Jézust kifejezetten kérleli a tisztviselő, hogy látogassa meg otthonában. De aztán elég egy szó: »Menj haza, él a fiad!« (Jn 4,50). Másnap, amikor a tisztviselő hazaér, szolgái jelentik neki, hogy tegnap, a hetedik órában hagyta el a fiút a láz. A tisztviselő számára pedig nyilvánvalóvá válik, hogy épp’ az a pillanat volt a fordulópont, amikor Jézus mondta neki: él a fiad.

Fordulópontok vannak az életünkben, ahogyan az evangéliumi szereplőknek is fordulópontot jelentett életükben egy-egy csoda.

A héten volt a nyári napforduló is. A Miskolci Apostoli Exarchátus alapításának századik évfordulójára készülő paptestvérekkel pedig egy lelkigyakorlat során éppen akkor gyóntunk, tértünk meg.

Azóta a nap is mindig kicsit korábban nyugszik le, és az időjárás is alaposan megfordult. A lelki fordulat, a közös megtérés is tovább is folyamatban van, mert egy zarándoklat sohasem pusztán séta; a zarándok nem turista, a zarándok megtérni jön Máriapócsra.”

Isten a népét sokszor szólította föl ott és akkor a megtérésre, ahol és amikor valamilyen jeles esemény közelgett – mutatott rá a főpásztor, majd hozzátette:  „Az idei rendhagyó zarándoklatunkon is erre a megtérésre hívok mindenkit a nap ünnepeltjével, Keresztelő Szent Jánossal együtt. Hiszen egyházmegyénk védőszentje ezzel indította és folytatta is prófétai működését: »Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!« (Mt 3,2)

Fordulatot kell vennie életünknek, ha Máriapócsra zarándokolunk. Mert reggel idejövünk, és délután hazatérünk. De hogy hogyan térünk haza, az megtérésünk intenzitásán is múlik. Nem véletlen, hogy százak és ezrek teszik le bűneiket a kegytemplom tövében az Istenszülő Szűz Anya kegyképe mellett, hogy megkönnyebbülve, felszabadulva térjenek haza.”

„A Szentírásban több zarándokéneket is találunk – emelte ki Orosz Atanáz. – Olyan zsoltárokat, melyek meghatározzák, hogy csak az mehet fel az Úr hegyére, a jeruzsálemi zarándokhelyre, akinek feddhetetlen az élete: »Aki szeplőtelenül jár, igazságot cselekszik és igazat mond.« »Aki nem csalt álnokul nyelvével, akinek útjai nem görbe utak, hanem a Lélek által kiegyesített utak«. (vö. Zsolt 14,2–3) A fölmeneteli zsoltárok, amelyeknek témái a vasárnapi zsolozsmában is visszatérnek, arra biztatnak bennünket, hogy életutunk a megtéréstől feddhetetlen legyen.

Tegyünk le minden rosszat, minden olyan terhet, amely nem való nekünk!

Szent Péter apostol katolikus levelében üzeni minden krisztushívőnek: »Kérlek benneteket mint idegeneket és zarándokokat, hogy tartózkodjatok a testi kívánságoktól, mert ezek a lélek ellen törnek. Éljetek szép életet a pogányok előtt, hogy jócselekedeteiteket látva látogatása napján majd magasztalják az Istent!« (1Pt 2,11–12)

Ilyen megtérést kér a főapostol, akinek ünnepét néhány nap múlva fogjuk megtartani. Akkor tudunk igazán helyesen ünnepelni Péter-Pál napján, ha zarándokéletünk valóban ilyen mottóval folytatódik, és önmegtagadással készülünk a főapostolok ünnepére.

Tegyétek le a test cselekedeteit, éljetek szép életet, erre biztat bennünket az apostol, és ez a kegyhely, ahol oly sokan nyertek már saját maguk számára is testi-lelki gyógyulást.

Istenünktől ezen a mai zarándoklaton mi is üdvös megtérést és gyógyulást kérünk. Szeretnénk úgy hazatérni, hogy már az úton se vétkezzünk, hanem az eddiginél körültekintőbbek és udvariasabbak legyünk. Fontos, hogy ha hazaérkezünk, tudjuk szeretni azt is, akihez talán még nem volt jó szavunk. Tudjunk megbocsátani, ahogyan Isten itt, e kegyhelyen megbocsátott nekünk. Tudjunk szeretettel elébe menni annak is, aki gyöngének tűnik, aki nem tud kezdeményezni. Tudjuk jóvátenni elkövetett hibáinkat, tudjunk mások számára is Isten fényességével ragyogni!

Szent Pál apostoltól azt az apostoli szakaszt hallottuk, amely a keresztség szertartásában használt szakaszt közvetlenül követi. Szent Pál elvárja, hogy akik megkeresztelkedtek, akik a halálból Jézus Krisztusnak, a föltámadottnak az életébe merültek bele, azok testrészeiket is Isten szolgálatába állítsák Ez konkrétan azt jelenti, hogy minden rosszat, minden bűnt kerülve szabaddá váljanak az igazság szolgálatára, a megszentelődésre (vö. Róm 6,13–19). Annak az igazságnak a képviseletére, amelyet a ma ünnepelt védőszentünk, Keresztelő Szent János is képviselt élete árán, fejét kockáztatva. Legyünk mindig igaz emberek, ezt várja el tőlünk az apostol: »Gyümölcsötök a megszentelődés, és célotok az örök élet.« (Róm 6,22)

Legyen ennek a mai zarándoklatnak is gyümölcse a közös megszentelődés, amely Szent Liturgiánk második felében szinte kézzel fogható. A kehelyben is ott látjuk Krisztus Urunk testét és vérét, és itt, a kehelyhez járulók közösségben is ez a titokzatos Test fog megjelenni, amiről annak idején a zsoltáros még csak álmodhatott: hogy a választott nép törzsei egybe tartoznak, részeik egybe kapcsolódnak a szent város udvaraiban. Itt, most e kegyhelyen tanúságot tehetünk erről, ha Jézus Krisztussal testvérek, egy test, egy lélek leszünk.”

A vasárnapi szertartások sora ez alkalommal is a hagyományos búcsúi rendet követte Máriapócson. A reggeli liturgiát a Miskolci Egyházmegye parókusa, Ivancsó Bazil vezette, majd Varga Csaba atya tartott elmélkedést a püspöki liturgia előtt. A gyóntatószékekben, valamint a püspöki asszisztenciában is az egyházmegye papsága teljesített szolgálatot.

Jövőre a centenáriumi hálaadó zarándoklatot 2024. június 1-jén tartják meg a máriapócsi kegyhelyen a tervek szerint.

További képek ITT tekinthetőe meg.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír