Nyitott szív és nyitott kéz – Folkmisével ünnepelték a budapesti Szent István-bazilika kisbúcsúját

Szent Lukács evangéliumának a szentmisében felolvasott részletéhez (Lk 12,32–34) kapcsolódva Mohos Gábor püspök kérte Szent István közbenjárását, hogy példája nyomán nemzetünk ma is nyitott szívvel fogadja be Isten gyógyító kegyelmét.

A kisbúcsún immár második éve a szentmise előtt Mária hónapjához, májushoz kapcsolódva a kupola alatt Mária-énekek hangzottak el, Navratil Andrea összeállításában. A Keszthelyi Család Iskola, a felvidéki Gímesi Hagyományőrző Csoport és más népi énekes szólisták előadásában elhangzó énekekkel Mária oltalmát kérték hazánkra.

Navratil Andrea két moldvai csángó éneke (Mária, Mária, mennyei szép hajnal és Én felkelék jó regvel hajnalba’) után Juhász Katalinnal együtt szólaltatták meg a Szentséges Szűz Mária, szép liliomszál kezdetű, Erdélyben közkedvelt csíksomlyói éneket, Dobszay László Csík megyei gyűjtése szerint. Jáki Teodóz Moldvában talált rá Az Úr angyala gregorián eredetű énekelt népi változatára, amelyet a Keszthelyi Család Iskola nyolcadikosai énekeltek el.

Ugyancsak az ő hangjukon zendült fel az Atya, Fiú, Szentlélek… kezdetű, az 1676-os csíksomlyói, Kájoni János-féle Cantionale Catholicum énekeskönyvben is szereplő búzaszentelési ének (813. sz. „regi litania”) népi változata. Ez tulajdonképpen egy litánia, amelynek sokféle kérést megfogalmazó versszakai között szerepelnek esőért és a természeti csapások elhárításáért fohászkodó strófák is. A 14. századi Montserrati vörös könyvben fennmaradt Stella splendens és a Laudemus Virginem is csodálatos tisztasággal és hitelességgel szólalt meg a keszthelyi gyermekek ajkán.

Megrendítő volt a zoboralji Gímesről érkezett asszonyok Szent Istvánnak magyar népe hozzád sóhajt, Mária kezdetű éneke, melyet a szomszédos Kolon faluban Szendrei Janka 1971-ben vett hangszalagra az 1903-as születésű Balkó Józsefné Gábor Ilon előadásában.

A moldvai Pusztinából származó fiatal Veres Mihaela a moldvai Mária tiszteletére kezdetű éneket énekelte lélekig hatoló, gyönyörű hangján. Végül a Keszthelyi Család Iskola nyolcadikosai által elkezdett Mennyek királyné asszonya kezdetű közismert népénekbe már a hívek is bekapcsolódtak.

Az ünnepi szentmise a hagyomány szerint a Magyar hazánk, te jó anya, Fiad dicsérd ma, őt dalold kezdetű, 13. századi szövegezésű, 15. században lejegyzett dallamú bevonulási himnusszal kezdődött.

Az orgona, a tekerőlant és a népi fúvósok kíséretével felcsendülő énekre a papságot és az asszisztenciát követve a Honvéd Koronaőrség tagjai vállukon a nemzeti ereklyével, a Magyar Királyi Koronaőrök Díszőrsége és a Szent István Bazilika Családi Cserkészszakszolgálat kíséretében vonultak be.

A népi és egyházi zenészek, énekesek közös zenei szolgálata a nyolc esztendő alatt kialakult, immár hagyományosnak tekinthető rend szerint zajlott.

Az énekfüzet szerkesztője idén is Medgyesy S. Norbert művelődéstörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara történelemelméleti tanszékének docense, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem óraadója, a magyar szentekhez kapcsolódó egyházzenei hagyomány jeles kutatója és fáradhatatlan népszerűsítője volt.

A szentmise liturgikus énekeiben az eredeti Szent István-mise tételei szólaltak meg magyar nyelvű gregorián dallammal. A népénekek mindegyike népi gyűjtésből származik, s a Szent István tiszteletére született alkotások közül a legértékesebbek kerültek be az ünnepi liturgiába.

Az egyházi énekeseket Rudolf Krisztina, a Ward Mária Zeneművészeti Szakgimnázium tanára vezette. A kórusban részt vett a Boldog Özséb Színtársulat, egyházzenész barátaik, valamint a Szent Angéla Ferences Gimnáziumban működő Budai Ferences Énekes Iskola öregdiákjai (Várföldi László tanítványai), akik eddig minden Szent Jobb-misén énekeltek. Az olvasmányt recitáló Grabner András és Teran-Villarreal Máté is közülük való volt.

A népi énekesek csapatát a Budapesti Ward Mária Zeneművészeti Szakgimnázium, az Óbudai Népzenei Iskola, a Magyar Tekerőzenekar énekesei és barátaik, valamint a Keszthelyi Család Iskola nyolcadikosai alkották, Káplár Gréta népiének-tanár vezetésével.

Szívbe markolóan szólalt meg a bűnbánati cselekményt követő moldvai csángó Kyrie, Navratil Andrea előéneklésével, Veres Mihaela, Káplár Gréta és Szabó Annamária hangján.

A népi gyűjtésből származó egyházi énekeket a Magyar Tekerőzenekar (Havasréti Pál vezetésével) és a Virtus dudazenekar (Bese Botond vezetésével) zenészei az orgonával szegről-végről rokon burdonhangszereiken kísérték. Furulyán Juhász Zoltán és Sáringer Kálmán; klarinéton, tárogatón, dudán Szabó Zoltán működött közre.

Orgonán Szotyori-Nagy Gábor orgonaművész, a Szent István-bazilika orgonistája játszott, esetenként a népi hangszeresekkel együtt is.

Különleges színfoltja volt az idei folkmisének, hogy a Nyitragesztén, Brath Margittól gyűjtött Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga kezdetű népének zoborvidéki változatát a dudásokkal együtt a gímesi fiatal „népi” kántor, Bencz Zsolt kísérte orgonán. A húszéves fiatalember (négy év zongoratanulást követően) ötödikes korában kezdett orgonálni tanulni falusi kántor nagyapjától. Két év múltán, nagyapja halálát követően, 13 évesen a zsérei templom magyar szentmiséin már rendszeresen kántorként szolgált. 17 évesen vette át ugyanitt teljes egészében a kántori feladatokat, tehát a magyar mellett a szlovák nyelvűeket is. Az ott élő szórványmagyarság számára nagyon fontos az anyanyelvű liturgia, hiszen a szlovák kántorok nem ismerik a hagyományos magyar egyházi énekeket.

A zoborvidéki Szent István-ének előénekesei a Gímesi Hagyományőrző Csoport tagjai voltak, akik 2023-ban már egyszer részt vettek a Szent Jobb-misén.

A folkmise kezdeményezője és nyolc év óta főszervezője, Juhász Katalin néprajzkutató, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa megkeresésére Hévízgyörkről három civil szervezet – a Hévízgyörki Asszonykórus Népművészeti Egyesület, a Hévízgyörki Hagyományőrző Egyesület Népdalköre és a Hévízgyörki Aranyalma Hagyományőrző Együttes – tagjai is részt vettek az idei misén. A könyörgések felolvasói is közülük és a boldogi zarándokcsoportból kerültek ki.

Szentbeszéde elején Mohos Gábor püspök rámutatott: Szent István király a magyar történelem meghatározó korszakában igazi vezető tudott lenni. Olyan vezető, aki nem elsősorban uralkodott, hanem keresztényi szeretettel mutatta meg a jó utat, védelmezte és támogatta a népet, amelyet Isten az ő gondoskodására bízott.

Egy jó uralkodó sokféle képességgel rendelkezik, de van egy olyan tulajdonság, amelyet kevésbé szoktak emlegetni, és amelyet a szentmisén felolvasott szentírási idézet állít elénk: a „nyitott szív és a nyitott kéz”, amely sajátosan jellemzi az Istenben hívő vezetőt. A nyitott szív tud befogadni, valamint tud adni, megosztani másokkal azt a belső, lelki gazdagságot, amelyet magában hordoz. Ez az, ami igazán gyümölcsözővé teszi az összes többi képességét is egy olyan uralkodónak, akit az Egyház szentként tisztel – tette hozzá a püspök.

A nyitott szívű ember képes fölismerni Isten atyai szeretetét, befogadni és hagyni, hogy átformálja, gyógyítsa a lelkét. A keresztény uralkodó – hasonlóan a tékozló fiúról szóló példabeszédben szereplő apához – egy ilyen nyitott szívű atya. A nyitott szív tisztességre szólít, hogy ne ítélkezzen az ember, hanem irgalmas szívvel forduljon az esendő felé.

A nyitott szív abban is segít, hogy az ember jobban fölismerje, befogadja, átlássa az őt körülvevő világ valóságát, ebben meglássa a magyar nép helyét, azokat a sajátos tulajdonságait, amelyek egyedivé teszik a többi nép között. A nyitott szív képessé tesz arra is, hogy az ember meglássa és megélje a jót, és másokat is erre vezessen, mert erre nagyon nagy szükségünk van – hogy észrevegyük a bennünk, a közösségben, a magyarságban rejlő értékeket, és azokra legyünk büszkék, azokat bontakoztassuk ki. Szent István ebben is példát mutatott.

Szentbeszéde végén Mohos Gábor püspök Szent István király közbenjárását kérte a magyarságért, különösen abban a konkrét történelmi helyzetben, amelyben ma élünk, mert szükségünk van az ő oltalmára, segítségére. Isten áldását kérte, hogy népünkben erősítse meg az élet kultúráját, ne terjedjen tovább a halál kultúrája, amely az egész nyugati világot behálózza, aminek egyik jele, hogy a fiatalok nem vállalnak gyermeket.

István király tudott a maga korában reménnyel előretekinteni. „Legyen remény a mi szívünkben is, lássunk előre, az életet szolgáljuk, ne az önzést, ne a zárt szíveket. Nyissa meg az emberek szívét és lelkét az isteni kegyelem az életre, az örömre minden nehézség és küzdelem közepette is. Adja Isten, hogy ebben tudjunk magyarságként növekedni, tudjunk megújulni, mert mindig van lehetőség megújulásra (...) Isten mindig tud új lendületet, kegyelmet adni a szívünkbe, ezt kérjük a mai napon egész népünk számára Szent István közbenjárásával” – zárta homíliáját Mohos Gábor.

Szöveg: Juhász Katalin

Fotó: Gácsi Dorothea, Kolozs József

Magyar Kurír