Nyitottan, Isten hívására várva – Lisszaboni reflexiók Pál József Csaba temesvári megyéspüspöktől

– Püspök úr milyen eseményeken vett részt ma délelőtt, s jelenleg milyen programra készül?

– Tegnap Lisszabonba érkezett a Szentatya, jelenleg az ő fogadására készülünk. A VII. Edward parkban találkozunk vele, perceken belül indulunk a helyszínre a püspöktársaimmal együtt, akik az információk szerint közel hétszázan vannak.

A mai nap délelőttjén katekézisek zajlottak, különféle nyelveken. Tegnap a magyar, ma a román nyelvű katekézist tartottam; ezeket az alkalmakat pedig szentmise követte.

Fotó: Gotovskiy Vivien/EWTN Katolikus Tv

– Tegnap a lisszaboni São Jorge de Arroios-templomban megtartotta az első magyar katekézist. Röviden összegezve milyen üzenetet kívánt átadni a fiataloknak?

– A tegnapi nap evangéliumi témája az volt, hogy Mária elindul Erzsébethez. Ezzel kapcsolatban arról beszéltem, hogy a hit nem magánügy. Ami Máriával történt, azt ő azonnal meg akarja osztani, s azért is megy, hogy segítsen Erzsébetnek.

Mindkét szempont lényeges a hit szempontjából: a hitet tovább kell adnunk azáltal, hogy elmondjuk, mit tett velünk a Jóisten, másrészt a hitünknek konkrét tettekben kell megnyivánulnia.

Az Ige testté lett: a mi hitünknek is testté kell válnia.

Ez a hit kisugárzik az emberek felé, s ugyanígy a természettel, a Földünkkel kapcsolatos viszonyunkra is hat – ennek a kapcsolatnak is szeretetből kell forrásoznia. A hit kell segítsen minket abban, hogy a Földet szépen, élhetően adjuk át a további generációknak, de már most is Isten ajándékaként éljük meg azt, amit kaptunk: a természetet.

– Milyen tapasztalatai vannak a világtalálkozó hangulatáról, légköréről?

– Azt tapasztalom, és mások is arról számolnak be, hogy a portugálok nagyon szépen megszervezték a rendezvényt, huszonnégyezer önkéntes segít ebben, akik mindenki felé kedvesek, mosolygósak, szolgálatkészek: nagy tisztelettel, a szemünkbe nézve, ránk figyelve próbálnak segítségünkre lenni, és nemcsak velünk, püspökökkel teszik ezt, hanem mindenkivel.

Az utcák tele vannak fiatalokkal, akik lelkesek, énekelnek, s az énekükből az hangzik ki, hogy szép, örömteli, jó dolog kereszténynek lenni, Jézushoz tartozni, Mária gyermekének lenni.

Ez az általános hangulat, amit itt látok, valamiképpen Isten országának megélése: a katekézisek sem arról szólnak csupán, hogy érkezik egy püspök, aki elővezeti a mondandóját, hanem szépen felvezetik a katekéziseket (a magyarok különösen is jók ebben!) énekkel, zenével, majd kiscsoportokban megosztják a résztvevők a gondolataikat, a fiatalok kérdéseket tehetnek fel.

Ma délelőtt, a ketekézis után a kérdéseket visszafordítottam a kérdezők felé, ebből jó beszélgetés lett, a fiatalok érett, szép válaszokat adtak.

– Hogyan hat a résztvevőkre a Szentatya lisszaboni jelenléte?

– Eddig még nem láttuk őt, de hamarosan találkozhatunk vele. Azért tegnap már elcsíptem egy gondolatot Ferenc pápa üzenetéből, ami nagyon jólesett a szívemnek: a Szentatya felrótta az európai politikusoknak, hogy nem mernek bátran tenni a békéért.

Ő azt sürgeti, hogy legyen béke, és kezdjenek ezen dolgozni a politikusok is. Gondolom a pápa ebből az üzenetből valamit átad majd a fiataloknak is.

– Milyennek látja a Lisszabonban egybegyült magyar fiatalokat?

– Fantasztikusak! Ahogy énekelnek, ahogy kérdeznek, figyelnek, abból azt látom, hogy nagyon jól felkészült csoportok érkeztek ide, többen Fatimába is elzarándokoltak.

Mostanra már lelkileg feltöltődtek, s többükkel személyesen is beszélgetve azt látom, hogy

mindnyájan valami szépet akarnak tenni ebben a világban, a társadalom pozitív változását akarják, és nemcsak elvárnak valamit, hanem a céljaikért cselekedni is készek.

Kimondottan mély lelkületű csoport a magyaroké, odafigyelnek Istenre, a Szűzanyára.

– Mit vár a világtalálkozótól a magyar fiatalok, illetve önmaga számára?

– Tudja, Isten valamit kért Máriától. Máriát pedig meglepte ez a kérés, mégis igent tudott mondani. Azt látom, hogy sok fiatal törekszik arra, hogy megnyíljon Isten hívása felé, hogy igent tudjon mondani az Ő szavára.

Itt, Lisszabonban született Szent Antal, aki azután 12 évet élt Padovában, tehát innen indult el, s arra gondolok, hogy

hátha néhány, vagy éppen nagyon sok fiatal úgy fog elindulni Lisszabonból, hogy a szívét megnyitja Isten felé, aki egy csodálatosan szép életet készít nekik és rajtuk keresztül sokaknak.

– Püspök úr hogyan éli meg ezt a világtalálkozót?

– Azt gondolom, hogy elsősorban kiscsoportokban lehet szépen megélni a keresztény életet, ebben hiszek. Ugyanakkor nagyon

pozitívan hat rám, hogy látom a több százezer keresztény fiatalt, az ő lelkesedésüket, a nyitottságukat, mert általuk megerősödik, konkrétabbá válik a reménységem.

Szöveg: Körössy László

Fotó: MKPK Ifjúsági Bizottsága; Ifjúsági Világtalálkozó magyar nyelvű Facebook-oldala

Magyar Kurír