Nyolcvanéves az Új Ember – Mindszenty József bíboros vezércikke 1946-ból

Mindszenty József, Magyarország bíboros-hercegprímása

Évfordulóra

Most esztendeje jelent meg az Új Ember katolikus hetilap első száma és vele a katolikus sajtó, ama szomorú korszak után, amelyben a katolikus napi-, hetilapok és folyóiratok terebélyes sorát nagypénteki hallgatásra szorította a hitlerizmus a fővárosban és a vidéken. Nem jubileumot ülünk, hisz mindössze egyetlen év mult el; nem fújjuk meg a diadal-hirdető harsonákat, hisz a nyomtatott betűs, katolikus eszmehirdetésünk a legsoványabb keretek közé kényszeredett. Azonban a katolikus sajtó régi dicsősége éled fel a lelkünkben, mint a Rákóczi-sereg körül, a Pro Deo et Libertate feliratú zászlók alatt a friss sebek égése idején régi dicsőségről beszéltek a vezérlő fejedelem kiáltványa és a bánatos tárogatók.

A katolikus sajtó a Magyar Állam-on (Idők tanuján), az Alkotmányon, Fejérmegyei Naplón, Szombathelyi Ujságon stb. keresztül jutott el a kiterebélyesedésig.

A közel százados pályán ez a sajtó mindenkor a védelemre rendezkedett be, mert a liberalizmus, hitlerizmus és más koráramlatok ellenében ez mutatkozott a legégetőbbnek. A védelem közben tevőlegesen is teljesített e az Egyház örök hit és erkölcstanának a szolgálatát. Az elsőre szorították az idők az Új Embert is; de közben a közélet, társadalmi kérdés, irodalom, művészet, közgazdaság terén szüntelen utalt a kinyilatkoztatott tanokra, mert ezt kívánta tőle az igazság lovagi tisztelete. Ez a szellem hevítette az úttörő Lonkay Antalokat, majd a Zichy Nándorokat, a Giessweineket, Prohászkákat, Túri Bélákat, Kaas Ivorokat, Miller Józsefeket, Huszár Károlyokat, Molnár Jánosokat, Görcsöni Déneseket, Banghákat és azokat a szűk keretben felsorolhatatlan, az itt és odaát élő és testileg immár rég porladó százakat, akiknek kezében a tiszta toll, mintha egyre csak a jeruzsálemi templom újjáépítése folynék, mindig munkaeszköz és kard volt egyszersmind.

XII. Pius pápa nemrégiben az igazság szolgálatát tűzte a komoly újságírók zászlajára. Azt az igazságot, amely megszabadít minket (Ján 8,32), amely eloszlatja a tévelyek gomolygó felhőit, közelhozza az embertestvéreket és amely egyetlen biztos alapja az országoknak az igazságossággal együtt. A haza bölcse is azt mondott a, hogy az ő sajtótörvényének első §-a: „Ne hazudj!” Ha valahol, úgy a katolikus ujságírás terén ez a kőtábláról vett életszabály kötelező.

Ibsen szerint írni annyi is, mint ítéletet mondani önmagunk felett. Ahogy a valótlanság, szédítés és minden rágalom mélyen lealázza a papírra vetőjét ugyanúgy az igazság szolgálata felemeli azt, aki tudja hogy az írással a lelkeket emeljük, a sebeket gyógyítjuk, a nemzet lelkét építjük és az Istent megdicsőítjük általa. Gárdonyink ezért gondolná jónak, ha az írók és ujságírók céh-címerükbe a betlehemi csillagot illesztenék be. A bölcsek bölcsek és mégis fenyegeti őket a csak az Igazság felé vezető nagy úton is Heródes álnoksága; hogyne kellene ez a betlehemi csillag, amikor a sokat emlegetett ködben az Ember tragédiájának immár szinte minden színén végigbugdácsoló ember várja az egyetlen eligazítást az Út, Igazság és Élet felé.

Ez a szolgálat nem idegenkedik a kemény megállapításoktól sem, ha kell. Dickens csupa szív-ember, de ostoroz is, amikor visszataszító típusokat akar a világból kitaszítani, amikor védi a gyöngyöt, a szentet. A szelídsége haragra gyúl, ha szívtelen tanítókat, ember-rontó embereket lát, akiknek műveiből és cikkeiből – mint Gogoly orosz regényíró írja – lelkihaszon helyett inkább lelkikár származik. Jaj neki! – kiált fel. A betűkísérő jaj nem ismeretlen Európában, talán még hazánkban sem.

A bűn-védelem rondább magánál a bűnnél; az igazság védelme és hirdetése a legszebb ujságírói életcél.

Itt jelentkezik az ujságíró felelőssége ama kérdésben, mennyire segített e az igazság szabadító erejét érvényesülni. Turgenyev Egy vadász feljegyzései című műve segített e felszabadítani az orosz jobbágyokat. Harriet Beecher-Stowe a Tamás bátya kunyhója című műve pedig a rabszolgákat világviszonylatban.

A bűn torlódhat, de az embert szeretnünk kell. Szeretetet hirdessünk mindenkinek, bármit tett is. Bocsánatot hirdessünk, ha semmibe vennék is azt. Emelkedjünk fel hivatásunk szörnyű magaslatára – mondta valaki az ujságíróknak. Ezt tesszük akkor, ha a természetjog, kinyilatkoztatás és a haza parancsa mozgatja tollunkat. Ez küldetés az igaz, jó és szép jegyében.

Ezé a küldetésé legyen az évforduló babéra a tövisek fölé.

Magyar Kurír