Nyolcvanéves az Új Ember – Søren Kierkegaard: Roráte

Søren Kierkegaard

Roráte

Az üdvösség évének hajnalán,
mikor már a derengő
fény vonakodik, el a
sötéttől, újra csak téged
keresünk, Mennyei Atya.

Ó, nem az eltévedt utazó
bizonytalan lépéseivel,
hanem biztos szárny-
csapásaival a madárnak,
aki tudja, hol van
a fészke. Ne engedd,
ó, Istenünk, hogy beléd
vetett bizalmunk elenyésszen,
mint elsikló gondolatunk,
vagy mint a pillanat
villanásnyi tüze,
vagy mint gyarló szívünk
tünékeny ígérgetései is.

Add, hogy a vágy a te
országod után, és a
reményünk a te dicsőségedben,
ne legyen bennünk meddő
vajúdás, s esőnélküli felhő.

Hallgass meg minket,
s harmatod, a szomjakot
oltó, s égi kenyered
itasson, etessen örökké.

Magyar Kurír