Nyolcvanéves a Pápai Magyar Intézet

Az ünnepi szentmise főcelebránsa és szónoka a Pápai Magyar Intézetet felügyelő Vigilancia Bizottság elnöke, Szentmártoni Mihály jezsuita szerzetes volt. Koncelebrált Németh Norbert, az intézet rektora, valamint a Vigilancia Bizottság egyik tagja, Melo Lajos domonkos szerzetes, továbbá az intézet ösztöndíjas papjai.

A Pápai Magyar Intézet ösztöndíjasai számára így aktualizálta az ünnep mondanivalóját Szentmártoni Mihály: „A szentek olyan emberek, akik mindig időszerű üzenetet tolmácsolnak felénk. Első és alapvető üzenetük az, hogy

földi létünket két pólus között éljük: a jelen és a jövő, a mostani és örökkévaló között. A szentek olyan emberek, akik a jelent élik, de a jövőre irányítják tekintetüket.”

Németh Norbert rektor ünnepi beszédében kiemelte, hogy amikor alapítunk és felépítünk valamit, akarva-akaratlanul is egymásra építkezünk. „Ez a tény üzenetet hordoz, hiszen értéket őrzünk meg, mentünk át és közvetítünk a Pápai Magyar Intézet falai között egy újabb papi generációnak azzal a feladattal, hogy hitünket, hivatásunkat és a teológiai műhelymunkát tovább kell adnunk. Mások vállán állunk.”

Serédi Jusztinián bíboros nyolcvan évvel ezelőtt fontosnak tartotta, hogy pápai rangú magyar papi kollégium legyen itt, Rómában. Az intézet nyolc évtizeddel az alapítás után is ragaszkodik a gyökereihez, őrzi hagyományait, és az itt tanuló ösztöndíjasok tisztelettel tekintenek mindazokra, akik előttük jártak – folytatta a rektor. – Különleges kegyelem, ha valaki az Örök Városban végezhet látókört tágító, egyetemességélményt nyújtó teológiai tanulmányokat, közel Szent Péter utódához, összekapcsolódva az egész római egyházzal.

Németh Norbert Isten áldását kérte az ösztöndíjas papokra és a Pápai Magyar Intézet szolgálatára, minden élő és elhunyt tagjára, a magyar egyházra és a magyar népre.

Szentmártoni Mihály az ösztöndíjasokat biztatva hangsúlyozta, hogy minden keresztény életszentségre hivatott. „Mi vagyunk a mai kor, a mai idők, a mai társadalom sója és napfénye, gyertyalángja és jó illata. Nem kell szükségszerűen világtávlatokban szentekké válnunk. A mi hivatásunk és küldetésünk az, hogy a saját kis világunkban, közvetlen környezetünkben úgy éljünk, hogy az eljövendő mennyek országára irányítsuk tekintetünket. Hitünknek ez az isteni távlata ad erőt ahhoz, hogy bátran szembenézzünk a jelen pillanat kihívásaival, nehézségeivel és ellentmondásaival. Ha így élünk, akkor miénk lesznek az evangéliumi boldogságok ígéretei.”

* * *

A Pápai Magyar Egyházi Intézetet XII. Piusz alapította 1940-ben, engedélyezve számára a kitüntető és a Szent Péter utódával való szorosabb kapcsolatot is jelentő „pápai” elnevezés használatát. Az alapító dekrétum 1940. július 16-án, Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén kelt. Az intézet a Via Giulián található Falconieri-palota második emeletét kapta meg, míg az alatta és felette levő részeket továbbra is az állami akadémia használta és használja. Már 1928-tól kezdve működött a történelmi Falconieri-palotában egy papi osztály, és ez az intézmény kapta meg – Serédi Jusztinián bíboros kérésére – a pápai alapító okiratot, amely azon kívül, hogy a papi kollégium rangját emelte, különleges biztonságot is nyújtott számára.

Izgalmas nyolcvan évet tudhat maga mögött a PMI: volt ebben a nyolc évtizedben világháború, kommunista diktatúra, rendszerváltás, és azóta is eltelt már harminc esztendő. A magyar papi kollégium falai között az évek során több mint háromszáz magyar pap folytatott tanulmányokat ösztöndíjasként. 

1999 óta hagyomány, hogy november 13-át, a magyar szentek és boldogok emléknapját saját ünnepeként, búcsúként üli meg a Pápai Magyar Intézet, mivel mind az alapítás napja (Kármelhegyi Boldogasszony), mind a kápolna búcsúja (Szent Kereszt felmagasztalása) a nyári tanítási szünetre esik. Nemzetünk szentjeinek példája és közbenjárása az alapítás, 1940 óta kíséri az intézet életét.

Forrás: Pápai Magyar Intézet

Fotó: Versler Sándor

Magyar Kurír