Nyugdíjba vonul a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye gazdasági és oktatási püspöki helynöke

A szertartáson jelen volt Bosák Nándor nyugalmazott megyéspüspök; Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek, metropolita; Fekete Károly református püspök; Fodor András atya paptársai, egykori káplánjai, barátai, munkatársai, valamint a Szent Család-plébániáról és a hajdúsámsoni egyházközségből érkezett hívek.

„Azok a boldogok, akik meghívást kaptak a Bárány menyegzőjére” – kezdte a szentmisén elhangzott evangéliumi erejű, de a Jelenések könyvéből származó mondattal elmélkedését Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök. – Ez azt jelenti, hogy lesz menyegző, egy nagy lakoma, ünnepség, amelynek soha nem lesz vége, s a Szentírás szerint mi mindannyian meghívást kaptunk erre az ünnepre.

Minden földi ünnep, így minden szentmise is előképe ennek a nagy-nagy ünnepnek, hiszen valóságosan megjelenik közöttünk az Úr Jézus Krisztus a kenyér és a bor színe alatt – fogalmazott a püspök. Palánki Ferenc rámutatott, hogy Fodor András atya az elmúlt több mint ötven év alatt számtalanszor hívhatta meg Isten népét erre a lakomára, ünnepségre.

Az ünnepelt életére tekintve a főpásztor a hűség fogalmáról elmélkedett. Elmondta, András atya megkapta a meghívást, amelyet Isten soha nem von vissza, és az életével, a szolgálatával mindeddig hűségesen mondta ki az igent rá. Palánki Ferenc püspök az evangéliumhoz kötődően (Lk 21,20–28) rámutatott, hogy a megváltás teljessége, amikor beléphetünk a menyegzőre, az ünnepi lakomára. „Ez az igazi örömhír számunkra, hogy megláthatjuk Istenünk dicsőségét.” András atya a papi szolgálatával ezt a hitet erősítette a rábízottakban.

A megyéspüspök két dolgot emelt ki Fodor András szolgálatával kapcsolatban: „András atya észreveszi a szépséget. Elkötelezett természetfotós, és amikor az aranymiséjét ünnepeltük a székesegyházban, akkor mindenki kapott tőle egy fotót, a természetből mutatott szépséget. Aki észreveszi a szépet, az fel tudja fogni annak az üzenetét, hiszen Isten a szép. Isten neve: az Egy, az Igaz, a Jó, a Szép és a Szeretet. Aki ezt észreveszi, az tágítja a szívét, hogy aztán a szívére vegye a rászorulók sorsát.” A püspök ezzel a Fodor András atya kezdeményezésére Gyimesfelsőlokon megépült Sziklára Épített Házra utalt, amelyből később Árpád-házi Szent Erzsébetről elnevezett iskola lett.

Fodor András atya hosszan szolgálta a debreceni Szent Család-templomot és közösségét, valamint évtizedeken át intézte a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye gazdasági ügyeit, látta el a helynöki feladatokat. A főpásztor megköszönte ezt a hűséges szolgálatot, és arra kérte az egybegyűlteket, imádkozzanak András atyáért, hogy nyugdíjas éveiben is tudja terjeszteni a jóságot, az evangélium örömhírét, és hogy éltesse őt a Jóisten örökké.

A szentmise végén Palánki Ferenc megyéspüspök Ferenc pápa apostoli áldását adta át Fodor András helynöknek 75. születésnapja és nyugdíjazása alkalmából.

Az ünnepelt a szentmise befejező áldása előtt köszönetet mondott Istennek az elmúlt 75 évért és a jelenlévőknek azért, hogy eljöttek erre az alkalomra; majd az újmisés jelmondatának üzenetéről, a szolgálatát végigkísérő hűségről beszélt.

„Az újmisés jelmondatom ez volt: »Istenem add, hogy hűséges szolgád legyek, Isten népe szolgálatában.« Ahova éppen kerültem, ahová irányított a püspököm – az első évtizedben a szeged-csanádi, majd a debrecen-nyíregyházi püspökök –, ott az volt a hozzáállásom, hogy arra a dologra teszem rá az életemet, amivel megbíztak. Kaptam megbízást, feladatot bőven, és az Isten adta hozzá az erőt és azt az érzéket, meglátást, hogy mit lehet még abból a dologból kihozni.

Az irodába bekerülve többször megkérdezték a paptestvérek, hogy nem unalmas-e számomra az irodai munka, mert korábban az ifjúságpasztorációban, a lelkipásztori munkában találtam meg az életem értemét. Annyit mondtam rá, most ez a feladatom, ezt kell teljes szívvel végeznem.

Fantasztikus élményeket adott számomra az Isten, hogy fölismerhettem azt, amire nem tudtam, hogy van tehetségem, képességem. Köszönöm püspökeimnek, hogy ilyen módon valóban a Jóisten megbízását közvetítették felém, és én úgy tettem a dolgom, hogy Isten bízta azt rám. Hiszem azt, hogy ezután is a különböző kisegítésekkel lesz erre lehetőségem. Ehhez kérem a jelenlévők imáját, lelki háttérsegítségét, hogy a földi zarándokutam utolsó pillanatáig így állhassak helyt, hogy amikor ennek az ideje elérkezik, mondhassa nekem az én Barátom, az én Üdvözítőm, hogy még ma velem leszel a paradicsomban.”

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír