Ökumenikus lelkészkörök találkozója Szolnokon

Hazai – 2006. május 26., péntek | 16:26

Miért nincs nálunk lelkészkör? – tette föl a kérdést egyik nagyvárosunk lelkésze, miután részt vett azon az ökumenikus lelkésztalálkozón, amelyet Szolnokon rendeztek május 18-án, és a „pásztorkörök” bemutatkozásában meg az együttlét légkörében őszinte testvériséget tapasztalt.

Az ökumenikus lelkészkörök találkozójának témájául az „Egy a test és egy a Lélek” (Ef 4,4) igét választotta a szervező szolnoki és szegedi lelkészkör.

Nagy László református püspökhelyettes (Debrecen) az apostolok pünkösd előtti és utáni hitét hasonlította össze. Kálvin Jánost idézve a Szentlélekkel kapcsolatban óvott a puszta rajongástól, majd megállapította: Nincs Szentlélek Ige nélkül, és nincs Ige Szentlélek nélkül. A közösséggel kapcsolatban pedig úgy fogalmazott: „Szemet és fület kapunk, hogy megértsük Isten igéjét. A Szentlélek a gyülekezetben adja ezt a szemet és fület”. Ezzel indít a misszióra, vagyis a tanúságtételre („martyria”).

Márk Tivadar román ortodox püspöki tanácsos (Békéscsaba) az ortodox egyház Szentlélekkel kapcsolatos tanítását bemutatva szintén kiemelte a közösség és a Szentlélek kapcsolatát. A keresztségen keresztül a Lélek segít, hogy egymásnak testvérei és Istennek gyermekei legyünk. Ugyancsak a Lélek tisztít meg mindattól, ami bennünk idegen Istentől.

Beer Miklós váci megyéspüspök személyes hangú tanúságtétele közös felelősségünkre hívta fel a figyelmet a keresztény egység megvalósításáért. A püspök örömét fejezte ki, hogy más történelmi egyházak is csatlakoztak a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által meghirdetett imaévhez.

„A tavaly Kecskeméten megtartott találkozó után elhatároztuk, hogy mi is rendszeresen összejövünk” – mondta Gödölle Márton pestszentlőrinci plébános a mintegy 100 résztvevő előtt, miközben bemutatta lelkészkörüket. De a fővároson kívül is sok helyről érkeztek lelkészek 8 felekezetet képviselve: Dombóvárról, Gyömrőről, Monorról, Egerből, Sárospatakról, Kiskunhalasról, Bajáról, Gyuláról, de még Kárpátaljáról és Felvidékről is.

A délutáni csoportbeszélgetésen osztotta meg az egyik lelkipásztor az ő hetente találkozó lelkészkörük egységének gyümölcsét: a közelmúltban közös engesztelő imára hívták a település lakóit az elé a ház elé, ahol néhány évtizede megtorlásként kb. 25 embert megkínoztak, sokukat meg is ölték. Az a tapasztalatuk, hogy azóta határozottan jó irányba változott a település légköre.

A lelkésztalálkozó nemzetközi kitekintését az jelentette, hogy a résztvevők egy rövid filmbeszámolót láthattak a 2005 őszén Bukarestben rendezett ökumenikus püspöktalálkozóról, amely Teoctist román ortodox pátriárka meghívására és a Fokoláre Mozgalom indítására jött létre. Megrendítő volt látni, amint a különböző felekezetű püspökök megkötötték egymással a kölcsönös szeretet szövetségét.

A különböző felekezetű lelkészek rendszeres találkozásai segítik egymás jobb megismerését, ezzel csökkentik az előítéleteket, segítik a formális találkozások testvéri, baráti együttlétekké változtatását. Egy afrikai közmondás szerint „Ha sokan vagyunk, át tudunk menni a folyón, és nem esznek meg a krokodilok”. Abban erősödtünk meg lelkészköreink idei találkozóján, hogy egymás kezét fogva még biztosabban tudunk átkelni a világ „folyóján”, és tudjuk segíteni a ránk bízottakat is.

Kopasz István/Magyar Kurír