Ökumenikus megemlékezést tartottak a kislétai gyilkosság évfordulóján

Hazai – 2011. augusztus 3., szerda | 15:31

Megtelt a budapesti Jézus Szíve-templom a Sant’Egidio közösség által szervezett ökumenikus imádságon, ahol a cigány holokauszt és a magyarországi romagyilkosságok áldozataira emlékeztek.

„2009. augusztus 3-ra virradó éjjel Kislétán saját házában sörétes puskával agyonlőtték Balogh Máriát, és életveszélyesen megsebesítették tizenhárom éves lányát. A bűncselekmény annak a gyilkosságsorozatnak volt utolsó epizódja, amely hat roma honfitársunk, köztük egy négyéves kisfiú életét oltatta ki” – ezekkel a konkrét tényekkel, súlyos szavakkal kezdte beszédét Szőke Péter, a budapesti közösség felelőse. Hangsúlyozta: Isten álma az emberről, hogy békében tudjon együtt élni másokkal. Az egybegyűltek imádságát kérte azért, hogy az együttélés józansága és szépsége ragyoghassa be hazánkat.

A megemlékezésen részt vettek az áldozatok és hozzátartozóik is, köztük a tatárszentörgyi áldozatok családtagjai és az Alsózsolcán megsebesült fiatalember. Székely János püspök minden egybegyűlt nevében őszinte együttérzését és fájdalmát fejezte ki az erőszakos cselekmények okozta szenvedések miatt. Imádkozott azért, hogy Isten űzze el az emberek szívéből a félelmet és az előítéleteket. Hangsúlyozta: az áldás útja, az élet útja az, ha befogadjuk a szegényeket, a kirekesztetteket, és testvérként élünk együtt, hiszen Isten minden embert a maga képmására teremtett és végtelen méltósággal ajándékozott meg.

Klemencz Zsuzsa a szervező Sant’Egidio közösség képviseletében felsorolta 2008-2009-es magyarországi támadásokat, név szerint megemlékezve az áldozatokról, és minden egyes esemény után könyörgést mondott. Ezt követően a hívek az emlékezés és tiszteletadás csendjében meggyújtották mécseseiket az áldozatok emlékére.

Balog Zoltán református lelkész és Fabiny Tibor evangélikus püspök tartotta az igehirdetést. Balog Zoltán felhívta a figyelmet arra, hogy az erőszakra mindig nemet kell mondani, és a tisztelet kultúráját kell gyakorolni hívőknek és nem hívőknek egyaránt. Martin Bubert idézte: „szeresd felebarátodat, mert éppen olyan, mint te” – vagyis irgalomra szoruló ember. Irgalmas csak az tud lenni, aki maga is irgalmasságra talált. Rámutatott arra, hogy ha az embernek nem tartják tiszteletben fájdalmát, akkor maga sem lesz érzékeny mások fájdalmára. A bocsánatkérés nem gyengeség, hanem a belső lelki erő jele, és a megbocsátásra akkor képes az áldozat, ha visszakapta emberi méltóságát. Kérte, hogy ne sajnáljuk egymástól ezeket a gesztusokat.

Fabiny Tamás egy Bari Károly által lejegyzett cigány eredetmondával kezdte beszédét, amely szerint egy asszony tizenhét gyermekéből hetet elrejtett Isten áldása elől, mert szégyellte, hogy ilyen sok gyermeke van: a tíz megáldott gyermek a gazdagok, a hét elrejtett gyermek pedig a cigány nép őse lett. Az evangélikus püspök azonban hangsúlyozta: Isten megtalálja az elrejtetteket, és megáldja őket. Az áldás pedig megszünteti az átkot. Az elmaradt végtisztesség megadása is megtöri az átkot, és ez a mi feladatunk is, mind a holokauszt, mind a közelmúlt eseményei kapcsán.

***

A Sant'Egidio közösség korábban kiadott sajtóközleményében ez a hitvallás áll: „Keresztényként, európaiként és magyarként hisszük, hogy a remény jobb tanácsadó, mint a félelemmel, a cigányellenességgel vagy a gyűlölet bármely formájával kötött kompromisszum... Egyedül ez vezethet békés jövő felé mindnyájunkat hazánkban és Európában. Követni szeretnénk XVI. Benedek pápa buzdítását is, aki június 11-én a Vatikánban fogadta az európai cigányság képviselőit, hogy megerősítse: ezt a népet az egyház a szívében hordozza. A Szentatya cigányokat és nem cigányokat arra kért, hogy közösen írjanak új lapot a történelemben."

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír

Fotók: Lugosi-Szabó Gergely