Ókeresztény írók és jelenkori teológiai képzés – Interjú Perendy Lászlóval, a PPKE HTK új dékánjával

– Hosszú évek óta tanít a Hittudományi Karon, 2004 óta az Ókeresztény Egyháztörténeti Tanszék tanszékvezető professzora, idén szeptembertől pedig a kar dékánja. Milyen értéket képvisel a pázmányos hittudományi képzés a mai magyar társadalomban?

– A Hittudományi Kar feladata mindenekelőtt a pap- és tanárképzés, de van közösségszervező alapképzésünk is. A hittanár szak mellé a hallgatók felvehetnek egy-egy bölcsészszakot is. Erre egyébként más katolikus felsőoktatási intézményekben is van lehetőség. Egy kétszakos diploma megszerzése lehetőséget ad arra, hogy a végzett hittanárok teljes óraszámban taníthassanak egy-egy iskolában. A magas színvonalú iskolai hittanoktatás számára a teológiában és a didaktikában egyaránt jártas pedagógusokat kell képeznünk. Nagy a kereslet irántuk, hiszen az iskolai hitoktatás rendszere még mindig kiépülőben van. A Központi Szemináriumba számos egyházmegyéből érkeznek kispapok. Ezek egy része licenciátusi vagy doktori diploma megszerzéséig kíván eljutni, hogy a jövőben valamelyik katolikus felsőoktatási intézményben taníthasson. A katolikus egyetemek elfogadják egymás diplomáit, tehát a klasszikus bakkalaureátusi vagy licenciátusi fokozat elnyerése utat nyit számukra ahhoz is, hogy külföldi egyetemeken folytathassák tanulmányaikat. Véleményem szerint a Hittudományi Kar által kibocsátott szakemberek oktató-nevelő és lelkipásztori munkája nagymértékben hozzájárulhat a magyar társadalom világnézeti, vallási és morális kríziseinek enyhítéséhez.

– Szakmai pályája során miért választotta az ókeresztény kor egyháztörténetét?

– Először a Kalazantinum Piarista Hittudományi főiskolán tanultam teológiát. Felszentelésem után a rend gimnáziumaiban tanítottam biológiát, kémiát és angolt. Biológiából az ELTE-n doktori fokozatot is szereztem. 1982-ben iratkoztam be a Központi Hittudományi Akadémiára, leginkább azért, mert továbbra is érdekeltek a filozófia és a teológia egyes részterületei, például a kozmológia és az ókori természettudományok. A bakkalaureátusi fokozat elnyeréséhez négy félév szemináriumot kellett abszolválni. Vanyó László témái, az ott elemzett szövegek tűntek számomra a legérdekesebbnek. Döntésemben nagy szerepet játszott az ő óriási tudása, széleskörű tájékozottsága és szakmai igényessége is. A bakkalaureátusi dolgozatomat is nála írtam. 1988 nyarán egy hónapot tölthettem el Leuvenben, ahol az egyetem könyvtáraiban értékes anyagot gyűjthettem a licenciadolgozat megírásához. Ott kiderült, hogy a világ számos tájáról iratkozhatnak be hallgatók a doktori iskolába. A licenciaszigorlat letétele után, az 1989/90-es tanévben számos tárgyat kellett ott elvégeznem, hogy elfogadjanak leuveni doktorandusznak. Témavezetőmnek Boudewijn Dehandschutter professzort jelölték ki, aki a görög patrisztikai tanszék vezetője volt. Abban a tanévben rengeteg tanulmányt gyűjtöttem össze az egyetem filozófiai és teológiai könyvtáraiban. Az évek során – gimnáziumi tanári munkám mellett – megírtam a disszertációm egyes részeit, és konzultációra számos alkalommal utaztam Leuvenbe, hogy újabb anyagot gyűjtsek és a munka további menetét megbeszéljük. Disszertációm megvédésére 2000-ben került sor. Ebben a II. századi görög apologéták teremtéstanával kapcsolatos terjedelmes szakirodalmat dolgoztam fel, és fogalmaztam meg téziseimet. A piarista teológiai főiskolán 1992-ben kezdtem tanítani patrológiát. 2003-ban Vanyó professzor úr váratlanul elhunyt. Így tanszékének betöltésére pályázatot írt ki a kar, amelyet 2004-ben elnyertem. Végső soron régi érdeklődési köröm, vagyis a természettudományok és a teológia egyes részterületei közötti kapcsolat kutatása vezetett el ehhez a teológiai diszciplínához.

– Hosszú utat járt be a Pázmányon; emlékszik még az első pázmányos „élményre”?

– Talán az jelentette számomra a legnagyobb „élményt”, hogy együtt dolgozhattam, taníthattam egykori mestereimmel, Bolberitz Pállal, Rózsa Hubával, Tarjányi Bélával és Török Józseffel. Öröm volt azt is látnom, hogy a Hittudományi Karból kiinduló újraalapítási folyamat során hogyan bontakozott ki a jogi és a bölcsészkar élete. Az utóbbin szintén évekig tanítottam és a Történelemtudományi Doktori Iskola tagja is voltam. Felejthetetlen időszak volt az is, amikor figyelemmel kísérhettem, hogy Roska Tamás professzor úr munkája révén hogyan jött létre az informatikai kar.

– Mi az, ami ennyi ideje megtartotta az egyetemen?

– Az elmúlt húsz évben valóban számos kihívással kellett szembenéznem, hiszen régebben álmomban sem gondoltam arra, hogy valaha én leszek Vanyó professzor úr utóda, tehát nem erre készültem teológiai tanulmányaim során. Nagy szerencsémre ő már kidolgozott egy jól működő tantárgyi struktúrát, illetve a doktori iskola keretében tanított számos tárgyhoz is írt jegyzeteket, könyveket, amelyeknek nagy hasznát veszem. Időközben rám hárult két bizantinológiai tárgy tanítása is. Sikerült beindítanom egy új sorozatot is Ókori Keresztény Írók címmel, amelynek eddig hét kötete jelent, és további kettő áll közel a megjelenéshez. Az 1990-es évekig alig volt lehetőségük a magyar teológiai tanároknak, hogy külföldön előadjanak vagy publikáljanak. Én már számos oxfordi és római patrisztikai konferencián adhattam elő, illetve jelentek meg tanulmányaim a konferenciakötetekben. Az Európai Katolikus Teológiai Társaság kuratóriumi tagjaként jónéhány európai egyetemen vehettem részt szakmai napokon, például Németországban, Ausztriában, Spanyolországban, Lengyelországban és Ukrajnában. Így betekintést nyerhettem az ottani egyetemeken zajló munkába is. A Magyar Patrisztikai Társaság alapító és elnökségi tagjaként 2000-től számos konferenciánkon adhattam elő, illetve hozzájárulhattam az ókeresztény korral foglalkozó különböző tudományágak magyarországi kibontakozásához. Néhány éve vett fel tagjai sorába a Szent István Tudományos Akadémia. Jelenleg a Hittudományi és Filozófiai Osztály elnöke vagyok. Új és új tagjaink színvonalas székfoglaló előadásaikkal gazdagítják a katolikus tudományos életet. A különböző irányokból érkező kihívások és megnyíló új lehetőségek bizonyára hozzájárultak az elmúlt húsz év nehézségeinek leküzdéséhez, sikereihez és örömeihez. A Hittudományi Kar és a tanszék biztos „hátországot” jelentett számomra ezekhez a „kalandozásokhoz” is.

– Milyen tervekkel készült a dékánsága idejére? Mely területen szeretné erősíteni a kart?

– Nem látom szükségesnek, hogy valamilyen radikális változást hajtsak végre. Az előző dékánok munkáját szeretném kiteljesíteni néhány területen, tehát erősíteni akarom a kar külhoni és külföldi kapcsolatait, például nemzetközi konferenciák szervezésével. Biztatni szeretném a hallgatókat, hogy bátran vállalkozzanak az Erasmus+ ösztöndíj által felkínált lehetőségek kiaknázására. A kar épületének sürgős állagmegóvási munkálatai remélhetőleg a közeljövőben elkezdődhetnek. A könyvtárunk helyszűkével küzd, erre is megoldást kell találnunk.

Forrás és fotó: PPKE

Magyar Kurír