Ókori műemlékek nyomában – Látogatás az Isztriai-félszigeten

Így működött ez a nyolcvanas években, sőt korábban is, amikor a legjobb minőségű kép még az Agfa vagy Kodak gyártmányú diapozitív volt, a keretezett filmkocka, amit vászonra vagy falra lehetett vetíteni. Ám most szokatlan módon mégis egy szépséges naplementével indítjuk barangolásunkat az olaszországi Trieszt kikötőjének parti sétányáról. A különbség persze a technikát tekintve óriási, hiszen ma már nem diafilmeket, hanem digitális képeket készítünk. Biztosan sokan mondják majd, hogy ilyen „giccses” képet sokat láthatunk az interneten. De a lemenő nap fényében, az aranyhíd nyomán végtelennek látszó Adriai-tenger és a vizén ringatózó hajók egyszerűen mindig lenyűgöző látványt nyújtanak a turista számára. 

Ám lépjünk most tovább! Áprilisban egyszer írtunk már Triesztről, Habsburg Miksa főherceg csodásan berendezett kastélyáról és persze a város autókkal zsúfolt, mégis szépséges, szűk utcácskáiról. Nemrég itt, ebben a városban szálltunk meg, és innen mentünk át egy-egy napra Isztriára, Rovinjba, Pulába és Porečbe. Ezek a helyek, mint tudjuk, Horvátországban vannak, de ma már könnyedén átjuthatunk ide Szlovénián keresztül Kopert, és ha már ott vagyunk, Pirant is érintve.

Pula amfiteátruma Horvátország legnagyobb ókori építészeti emlékműve, amely kiváló állapotban maradt fenn. A monumentális építmény ovális alakú, elrendezése arra utal, hogy a kőből épült legkorábbi római amfiteátrumok közé tartozott. Építésének idejére vonatkozóan nincs tudományos konszenzus. Egyesek szerint Augustus császár korából származik (Kr. e. 31 – Kr. u. 14), az viszont bizonyos, hogy Claudius császár uralkodása alatt bővítették. Amint az amfiteátrum kiállításán megtudtuk, az építmény három fő részből áll: a nézőtérből, a gladiátorjátékokra szolgáló területből, amelyet arénának is neveznek, valamint a föld alatti helyiségekből és járatrendszerből. Ez utóbbi a küzdőtér alatt, annak teljes hosszában terül el, és sziklából vájták ki. Hosszabb tengelye mentén két sor oszlop és pilaszter osztja három hajóra. Az itt kialakított folyosók és termek a gladiátorok és a vadállatok elhelyezésére szolgáltak, illetve arra, hogy az amfiteátrumokban általában szokásos látványosságokat problémamentesen, gördülékenyen bonyolíthassák le. Itt lenn, a mélyben ma kiállítótér működik, ahol egyebek mellett rengeteg amforát is láthatunk, melyek szinte teljes épségben maradtak meg az évszázadok során.

Az aréna neve a latin harena szóból származik, ami annyit jelent: homok.  A gladiátorviadalokra használt küzdőteret ugyanis vastag homokréteggel borították. Az ókorban az arénát elkülönítették a nézőtértől, kőfallal vették körül.

Pulában az amfiteátrumon kívül más ókori látnivaló is akad. A főtéren található a római isteneknek és Augustus császárnak szentelt templom. A négyszög alakú épület viszonylag magas posztamensen áll, a homlokzati oldalon négy oszlop tartja az oromzatot. Az Augustus-templom tizenhat méter széles, nyolc méter magas, és mondhatni, remek állapotban vészelte át az elmúlt két évezredet.  

Isztriai látogatásunk másik fontos helyszíne Rovinj volt. A város egy kiálló szirtfokra épült az Isztriai-félsziget nyugati részén. Amikor az ember megérkezik, és leteszi az autót valamelyik parkolóban, rögtön lesétálhat a tengerhez, ahonnan remekül látszik a magas dombra épült kisváros sűrű szövedéke. A vízen kisebb-nagyobb hajók, csónakok láthatók mindenfelé, és persze számtalan étterem és fagylaltozó csalogatja kínálatával a környékre érkezőket.

Rovinj rendkívül szűk utcáin barangolva apró üzletek, kávézók, kisvendéglők várják a helybelieket és a turistákat. Már messziről is jól látható a város védőszentje, Szent Eufémia titulusát viselő székesegyház velencei stílusú harangtornya.

A templomban a főoltárnál középen még ma is ott áll a sárkánnyal küzdő Szent György szobra, hiszen egykor neki szentelték a székesegyházat. Ezt a kívül-belül impozáns épületet mindenképpen érdemes megnéznünk, ha erre járunk. A tágas, napfényes belső térben sok minden megfér egymás mellett. Az üvegablakok például modern tervezésűek, stilizáltak, szépek, mintha csak a szivárvány színeiben ragyognának. Jobbra Szent Eufémia szobra látható, amely egykori kínzóeszközeivel és a templom makettjével ábrázolja a vértanút. A turista legyen szemfüles, mert első pillantásra nem tűnik fel, hogy a szobor mögött ott áll egy, a 3. századból származó rendkívüli szarkofág is, amely a szent ereklyéit tartalmazza.

A legenda szerint a kőkoporsó 800. július 13-án éjjel eltűnt Bizáncból, és Rovinj partjainál bukkant fel. Ma is itt áll a székesegyházban, elképesztően megkopott állapotban, de épen maradt faragásokkal; kicsit olyan benyomást kelt, mintha eső mosta volna sok-sok századon keresztül. A kő felületén régi bevésések, dátumok láthatók, némelyik kétszáz éves is megvan.

A szarkofág mellett a következő szöveg olvasható: „Szent Eufémia Kalkedonban született. Diocletianus császár uralkodása alatt mártírhalált szenvedett keresztény hitéért. 304. szeptember 16-án halt meg fiatal lányként. A szent mártír testét drága, aranyos ruhákba öltöztették, csontváza minden évben egyszer egy kis ablakon át megnézhető. A koponyát fedő viaszmaszkot 1953-ban készítették.”

Kétoldalt a falakon freskók láthatók, melyek a szarkofág érkezését, illetve a mártír történetét jelenítik meg. Az utóbbi festmény a vadállatok elé vetett Eufémiát ábrázolja. Az egyik oroszlán – a legendát híven megjelenítve – nem okoz sérülést a szentnek, csak a lábát nyalogatja.

Utazásunk során sok mindent láttunk még. Kőkerítésen rikoltozó sirályt, szikláknak csapódó hullámokat, és Rovinj partjainál egy nagyon feltűnő luxushajót is, amely állítólag egy magyar oligarcha és felesége tulajdonában van.

Porečről és további élményeinkről majd egy másik alkalommal mesélek. Hiszen annyi még a látnivaló! Például dús lombú fák között, az autópálya mellett egy valóságos természeti csoda tárul a szemünk elé itt, Isztrián: a híres Limski fjord.

Szöveg és fotó: Mészáros Ákos

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2026. augusztus 2-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.