Két szobor áll a debreceni Szent Anna-templom, az egyházmegye 1993-as alapítása óta székesegyház lépcsőteraszán. Balról Csáky Imre bíboros 2015-ben, a debreceni katolikus újjászületés 300. évfordulóján állított szobra, jobbról mostantól Szent II. János Pál. Csáky Imre kezében a templom tervrajza, míg a szent pápa áldásra emelt jobbjával köszönti az érkezőt. Mindkettőjük szerepe kiemelkedő a város és az egyházmegye múltjában, lelkiségük pedig erőforrás jelenében, munkásságuk útmutatás jövőjében.
Csáky Imre mint váradi püspök meghatározó volt abban az időszakban, amikor a „kálvinista Rómába” – 1552-től nem működhetett „pápista” egyházközség a városban, kizárólag reformátusok lakták, katolikus még egy éjszakát sem tölthetett ott – visszatérhettek a katolikusok. A püspök közbenjárására 1716-ban plébániát alapítottak, és 1721-ben megkezdődött a Szent Anna-templom építése.
Szent II. János Pál a felekezetek testvéri együttműködéséért tett jövőbe mutató, gesztus értékű szolgálatot, mikor a debreceni látogatáson tartott ökumenikus találkozó zárómozzanataként a Krisztusban hívő katolikusok és reformátusok kiengesztelődése jegyében koszorút helyezett el a protestáns gályarab prédikátorok emlékére. 1674-ben ugyanis több mint hétszáz protestáns lelkészt és tanítót idéztek a Pozsonyban felállított különbíróság elé. Felségsértéssel, hazaárulással és a katolikus egyház megsértésével vádolták őket, követelték „bűneik” beismerését és áttérésüket a katolikus hitre. Akik nem vallottak, várbörtönbe kerültek, több mint negyven papot pedig Nápolyba hurcoltak, közülük az életben maradt harminckettőt eladták gályarabnak. Rájuk emlékezve elsőként Debrecenben állítottak 1895-ben emlékművet. Az évforduló egyben emlékezés arra is, hogy 1993-ban II. János Pál a magyar egyházmegyei határok újragondolásával a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyét is létrehozta.
A szoborállítást szentmisével ünnepelte a debreceni hívőközösség. Palánki Ferenc megyéspüspök hívására összegyűltek a 30 évvel ezelőtti pápalátogatás kulcsszereplői. A szentmise főcelebránsa és szónoka Ternyák Csaba egri érsek volt, aki 1991-ben a Szentatya kíséretének tagjaként volt jelen, s akit két évvel később maga II. János Pál szentelt püspökké. Koncelebrált a házigazda főpásztor, Palánki Ferenc, Bosák Nándor nyugalmazott püspök, akit 1993-ban neveztek ki az új egyházmegye élére, Krakomperger Zoltán általános püspöki helynök, a Szent Anna-templom plébánosa, Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita, Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi megyéspüspök, valamint Keresztes Szilárd nyugalmazott hajdúdorogi megyéspüspök. Az oltár körül jelen volt a vendéglátó egyházmegye számos papja, valamint a Hajdúdorogi Főegyházmegye és a Nyíregyházi Egyházmegye görögkatolikus paptestvérei.
A testvéregyházakat Fekete Károly református püspök, Asztalos Richárd evangélikus elnök, lelkipásztor és Sipos Barnabás ortodox parókus képviselte.
Az egybegyűlteket Palánki Ferenc köszöntötte, aki a templom lépcsőteraszán álló két szobor jelentőségére mutatott rá: „A székesegyház, egyházmegyénk központja előtt áll a két alapító, templomunké és egyházmegyénké. Azt szeretnénk, ha lelkületük itt lenne köztünk, és mi is azzal a szeretettel szeretnénk egymást, melyet Krisztustól tanultunk, s melynek képviselője volt II. János Pál pápa.”
Ternyák Csaba szentbeszédében felidézte Keresztes Szilárd püspökkel közös lelkesedésüket, amikor megtudták, hogy a pápa programon kívül megkoszorúzza a gályarabok emlékművét.
Megértettük mindketten, hogy történelmi jelentőségű eseményről van szó”
– Ternyák Csaba hangsúlyozta, a debreceni találkozás jelentős mérföldkő a magyarországi ökumené történetében, de a látogatást követően a pápai szolgálat gyakorlásában is változás következett be.
Magyarországon a pápa gesztusa elindított egy folyamatot, a következő évben a református püspökök az ökumenikus imahét keretében virágot vittek a kassai vértanúk esztergomi oltárára.
„A jelképes cselekedeteket a kölcsönös megbecsülés, tisztelet, szeretet, a közös imádság és együttműködés követi, amit nem a konkurencia, hanem az egymás sikerei feletti öröm jellemez” – fogalmazott az érsek.
Rómában 1995-ben megjelent az Ut unum sint kezdetű körlevél, melyben II. János Pál így írt: A cél, hogy megtaláljuk azokat a formákat, „amelyekben ez a szolgálat úgy tud megvalósulni, hogy mindkét fél a szeretet szolgálatát lássa benne”. Ternyák Csaba a szent pápára hivatkozva arra buzdított, hogy éljük meg katolikus mivoltunkat az ökumené szellemében azzal az alázattal és szeretettel, amellyel Isten az emberiség egészéhez fordul Jézus Krisztusban.
Ismét pápalátogatásra készülünk – utalt az előttünk álló találkozásra Ferenc pápával. „Nem tudhatjuk előre, milyen lelki élményeket tartogat. Akik annak idején II. János Pál pápával találkoztak, megtapasztalták ezt.
Katolikus mivoltunk egyik legszebb megnyilvánulása a pápához való hűségünk. Mégis talán vannak, akik katolikus létükre lélekben eltávolodtak a pápától, aki olykor keményen, és nem az elvárásainknak megfelelően fogalmaz. Tisztítsuk meg elvárásainkat! Tekintsünk rá a hit szemével!
Egy katolikus ember a pápában nem csupán egy egyházi vezetőt lát, hanem Péter utódát, aki azért jön, hogy megerősítsen bennünket a hitben, az eucharisztikus Jézusba vetett hitünkben” – fogalmazott Ternyák Csaba.
A szentmisét követően a szobormegáldás szertartása előtt beszédek hangzottak el.
Soltész Miklós egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár a szoborállítás háromszoros céljáról szólt. Elmondta, II. János Pál pápa 30 évvel ezelőtti gesztusa a megbékélés útját jelölte ki. Ma példaértékű a felekezetek viszonya Debrecenben, „őrizzük meg felekezeti sajátosságainkat, és legyünk egyek Krisztus követésében”. II. János Pál utat mutat nekünk abban, hogy legyünk jelen a templomokon kívül is. Óvodák, iskolák, kórházak elviszik az evangélium üzenetét a társadalom széles rétegeibe, »tegyük továbbra is láthatóvá« a jézusi tanítást – mondta. – Ezt teszi a kormány is, amikor támogatja az intézményalapítást. Soltész Miklós bejelentette, a kormány támogatni fogja Debrecen-Józsán az iskolaépítést.
A rendszerváltás hajnalán tett látogatás során II. János Pál figyelmeztette a magyarokat: „Nem lesz könnyebb.”
Az államtitkár szerint II. János Pál profetikusan tudta értelmezni az idők jeleit, kijelentése ma időszerűbb, mint valaha. Soltész Miklós hangsúlyozta, az Európai Uniónak többnek kell lenni, mint érdekközösségnek. Egyértelmű az üzenet és feladat: tennünk kell a jövőért, vállalva és továbbadva kereszténységünket.
Katarzyna Ratajczak-Sowa, a magyarországi lengyel nagykövetség munkatársa, a politikai-közgazdasági osztály vezetője a nagykövet üzenetét tolmácsolta, megemlékezve Szent II. János Pál és Magyarország közös történetének kiemelkedő pontjairól.
Végül Krakomperger Zoltán általános helynök, székesegyházi plébános rövid elmélkedést tartott a pápát ábrázoló szoborról. „A pápa alakjának íve, a lábak ábrázolása lépés közben, a dinamikus alakábrázolás az úton levést idézi fel, »emléket állít az egyetemes egyház világjáró pásztorának és Róma utazó püspökének, aki bejárta a földet, hogy küldetését, testvéreinek megerősítését a hitben Isten egész népe körében teljesíthesse.«”
Az eseményen jelen voltak az egyházmegyei intézmények vezetői, köztük az egyházi iskolák igazgatói, a társadalmi és politikai élet képviselői, a már említetteken kívül többek között Papp László, Debrecen polgármestere, Gábor István, a város főépítésze és Pajna Zoltán, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés elnöke. A szertartáson részt vett a szobor alkotója, Kovács Jenő szobrászművész is.
Fotó: Lambert Attila
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria