Ökumenikus bűnbánati liturgiával kezdődött a nagyböjt Pannonhalmán

Kondor Péter evangélikus püspök hirdetett igét a hamvazás szertartásával egybekötött bűnbánati liturgián. „A böjt célja mindig az, hogy a lélek fokozottabban fordulhasson oda Isten felé” – emlékeztetett a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke a most kezdődött böjti időszak lényegére, és részletesen beszélt az igazi – nem a mások számára, csak kifelé mutatott – lemondásról is.

A hamu az Ószövetségben – miként az elégetett aranyborjú hamuja is példázza – a bűnbánat és a felelősséggel való szembenézés jele volt. A hamu az élet mulandóságára emlékeztet, arra, mennyire tünékeny a mi saját életünk is. A hamu a bűnbeesés, az Istentől való elszakadás és a halál hatalmának jele. A hamu sötét mementó: „por vagy, és a porba térsz vissza” (Ter 3,19) – fogalmazott Cirill főapát.

„Az Ószövetség embere hamut szórt saját fejére, hogy a jel segítségével kinyilvánítsa, mennyire megtört, mennyire bánja bűneit, és bűnbánata mennyire őszinte” – mondta Kondor Péter evangélikus püspök.

„Különböző helyekről gyűltünk össze, különböző bűnbánó gondolatokkal és érzésekkel. És bánatunk nemcsak saját bűneink tudatából fakad, hanem abból is, hogy átéljük, elődeinkkel együtt mennyire hozzájárultunk mi is felekezeteink, közösségeink és az egy Krisztus-test, az egyetlen Egyház megosztottságához. Összegyűltünk, hogy együtt valljuk meg bűneinket, közösen vállaljuk a tanúságtételt és az elkötelezettséget, és hogy közösen adjunk hálát Isten irgalmáért” – tette hozzá a főpásztor. A kényszerű és önkéntes böjtökről szólva elmélkedése elején, rámutatott:

Van, hogy önként mondunk le dolgokról, vagy vezetünk be korlátozásokat életünkben, lelki gyakorlatainkban. Máskor azonban kényszerűségből,

így például a mostani járványhelyzetben is, amikor sokan veszítik el munkahelyüket, és összébb kell húzniuk a derékszíjat. Ilyenkor az egész család kényszerű böjtbe kerül. De ilyen a házastársát elvesztő özvegy esete is, kinek számára hosszú és keserves böjti időszak kezdődik. A kényszerű és az önkéntes böjtben azonban közös, hogy mindkettő lemondással jár – emelte ki a szónok.

„Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket” – idézte Máté evangéliumát a szónok, hozzátéve, hogy Jézus szavai arra figyelmeztetnek: a veszteség felett érzett fájdalom, szenvedés nem tartozik az emberekre, nem kell a „kirakatba” tenni. Ez nem jelenti azt, hogy a böjtölő, a szenvedő nem öntheti ki a szívét valakinek, de azt ne az összes ember lássa. „Ne nekik mutasd, mennyit böjtölsz, mert nem rájuk tartozik, hanem egyedül Istenre! – hangsúlyozta Kondor Péter. – Ha mosolyog az arc, ha derűsen tekintenek, néznek a szemek, miközben ott a szív mélyén talán dúlnak a harcok, akkor ennek az a bizonyosság az alapja, hogy minden javára van azoknak – még a legkeservesebb, kényszerű böjt is –, akik Istent szeretik és akik tudják, hogy Isten szereti őket.”

A képmutatás a böjtölés legnagyobb veszedelme – fogalmazott a szónok. – Az emberek hajlamosak úgy gondolni, hogy csupán bizonyos formaságok megtartásával vallásosabbnak, hívőbbnek és kegyesebbnek tűnnek mások, sőt önmaguk előtt is. Saját kegyességük szemlélői lesznek, és úgy érzik, így jobban tetszenek Istennek. Mintha a régi ruhára akarnánk új foltot varrni.

Ahol már nagyon szakadozott a régi énünk, oda ilyenkor kenünk egy kis keresztény mázt. Valamilyen kegyességi formának a foltjával eltakargatjuk, ami ott van a szív mélyén.

Isten pedig azt mondta, nem önmagában az áldozatod, a lemondásod kell, hanem a szíved, az egész lényed – emlékeztetett a püspök.

Majd a böjt lényegére figyelmeztetett, amely nem abban áll, hogy meghatározott napokon bizonyos dolgokat megvon magától az ember, hanem azt kell hogy jelentse, hogy kézbe vesszük a lelkünket, nem hódolunk be a vágyainknak, ösztöneinknek.

Az igazi lemondás, önmegtartóztatás arról szól, hogy az ember alkalmassá váljon az Isten által szabott rendeltetésre. Arra szolgál, hogy testileg és lelkileg is „fittek” maradjuk Isten szolgálatára.

A lemondás nem maga a cél, csak eszköz a cél eléréséhez. Mindenkinek magának kell megtalálnia, mi az, ami megkötözöttségben tartja. És erről kell lemondania, hogy felszabaduljon, és teljes emberként szolgálhasson és élhessen.

Igazi értelme akkor van a böjtnek, ha célja van. A böjt célja mindig az, hogy a lélek fokozottabban fordulhasson oda Isten felé. A böjt megújulás az Istennel való kapcsolatban, a vele való közösségben Jézus által. Mélyebb átélése Isten bűnbocsátó kegyelmének, és a testet-lelket megszentelő szeretetének.

Arról kell lemondani, ami ebben az odafordulásban, elmélyedésben akadályt jelent.

A böjtölésért pedig Isten megjutalmaz minket, és saját gazdagságában részesít. „Akkor a megkötözött, megfáradt ember megújul, megerősödik, felszabadul újra az örvendező szolgálat, a szeretet sokféle gyakorlására, a teljesebb életre” – zárta beszédét az evangélikus püspök.

A szent csend és a hamu megáldása után a főapát és Kondor Péter püspök az oltár előtt egymás fejére hamut hintett kereszt alakban.

Ezután eléjük járultak a szerzetesközösség tagjai és a lelkészek, akik ugyancsak fogadták a hamu jelét. A lelkésztestvérek és a szerzetesközösség tagjai két helyen végezték a hívek hamvazását.

A közbenjáró imádságokban az egymás közötti korlátok lebontásáért, a menekülők védelméért, a teremtett világ kizsákmányolása ellen, a hitük miatt üldözést szenvedőkért, valamint a szexuális vagy hatalmi visszaélések áldozataiért is könyörögtek. Szabó Márton bencés szerzetes imádsága pedig mindennél jobban jelezte, mennyire rászorulunk 2021 nagyböjtjében az Úr irgalmára: „Enyhülés Istene! Kísérd a koronavírus kutatásán dolgozó tudósok és a járvány megfékezéséért küzdő szakemberek munkáját! Adj gyógyulást a karanténban lévő embereknek és a betegeknek! Küldd el Szentlelkedet, hogy az emberiség összefogással és szolidaritással megtalálja a járvány legyőzésének módját. Mutasd meg nekünk kegyelmedet! Kérünk téged, hallgass meg minket!”

Forrás: Pannonhalmi Főapátság

Fotó: Hajdú D. András

Magyar Kurír