A forradalom 68. évfordulóján Ugrits Tamás püspöki irodaigazgató köszöntötte a megjelenteket: Molnár Krisztiánt, a Fejér megyei közgyűlés elnökét, Cser-Palkovics András székesfehérvári polgármestert, Warvasovszky Tihamért, a város díszpolgárát, a megjelent közéleti és hivatali vezetőket, a történelmi egyházak szolgálattevő lelkipásztorait, egyházmegyés papokat, az ’56-os szervezetek, intézmények képviselőit, a Történelmi Vitézi Rend tagjait, a Szent Imre Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda 8. osztályos tanulóit és az intézmény igazgatóját, valamint az egybegyűlt polgárokat.
Babits Mihály Miatyánk című versét Borbély Bálint István, a Szent Imre Gimnázium 11. osztályos tanulója szavalta el. A Himnusz közös eléneklése után Warvasovszky Tihamér Márai Sándor Mennyből az angyal című versének soraival kezdte megemlékező gondolatait.
Beszédében felidézte: 1956-ra megérett az emberekben, hogy elég a diktatúrából, a függetlenség sárba taposásából, az önálló magyar lét és a keresztény kultúra veszélyeztetéséből. Választás elé kerültünk a reménytelen jövő és a talán soha vissza nem térő esély között. Tiszta szívvel, hittel és bátorsággal döntöttünk a szabadság elnyerése mellett. A megemlékezésben megelevenedtek az ’56-os hazai és a Székesfehérváron történt forradalmi események, majd a megtorlás emberéletekben mérhető fájdalma. A magyar embernek fontos a szabadság. Ha kell, fegyvert fog, de ha szükséges, határozottan kiáll a béke mellett. A saját értékrendünkről mi döntünk, mi határozzuk meg, hogyan akarunk élni. Kevesen élnek már köztünk, akik részesei voltak ezeknek az eseményeknek, de lélekben velünk vannak. Soha nem felejtjük azokat, akik életüket áldozták a hazánkért, szabadságunkért, értünk.
Spányi Antal főpásztor párhuzamot vont az ’56-os események és a mai idők történései között, és rámutatott, hogy az ’56-os hősök értéket védő és azokért kiálló példája nyomán mi is helytállhatunk.
Ezután imádságban fordult Istenhez, majd követték a keresztény egyházak városban szolgáló képviselői, Kovács Dániel baptista lelkész, Brunner Vilmos református lelkész és Czető Bálint evangélikus lelkész.
A megemlékezés hagyománya, hogy két koszorút helyeznek el ünnepélyesen a mártírok emléktáblája mellett: először a történelmi egyházak képviselői, majd az országgyűlési képviselők, a megyei közgyűlés elnöke és a polgármester helyezték el közös koszorúikat. Ezt követően a jelenlévők is elhelyezték virágaikat és koszorúikat, majd a Szózat közös eléneklésével zárult a megemlékezés.
Képek: Kovács Marcell
Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria