Ökumenikus istentiszteleten ünnepelték nemzeti imádságunkat és a magyar kultúra napját Szatmárcsekén

Kölcsey Ferenc élete nagy részét Szatmárcsekén töltötte; 1823-ban a Himnuszt is itt írta, és a faluban hunyt el 1838-ban. Szatmárcseke Község Önkormányzata, Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegye Önkormányzata és a Kölcsey Társaság a Himnusz letisztázásának évfordulója alkalmából minden évben megemlékezést szervez a helyi református templomban.

A magyar kultúra napjához kapcsolódóan, január 21-én tartott idei megemlékezéssel zárták a Kölcsey-bicentenáriumot, a Himnusz megírásának 200. évfordulója alkalmából meghirdetett emlékévet. Átadták a Kölcsey Társaság díját, valamint „A Himnusz földje” emlékérmeket is átvehették mindazok, akik sokat tettek a program megvalósításáért. Az ökumenikus imaalkalmon és ünnepi megemlékezésen közreműködött Varnus Xaver orgonaművész, Schwartz Zoltán hegedűművész, Csikos Sándor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, valamint a Sárospataki Református Kollégium kórusa. Az istentisztelet után ünnepi közgyűlést tartottak, melyen S. Varga Pál, a Kölcsey Társaság elnöke emlékplakettet adott át Csorba Sándor irodalomtörténésznek, professor emeritusnak.

Az ökumenikus istentiszteleten a Pécsi Egyházmegye főpásztora, a geszterédi származású Felföldi László püspök, majd Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét.

Felföldi László püspök beszédében a Himnusz és a magyar kultúra egységére hívta fel a figyelmet. A II. világháború következményei, szenvedést okozó, romboló hatásai ma is velünk élnek. A magyar nép zivataros századait látjuk, tapasztaljuk, éljük mindnyájan. De nem erről kell beszélnünk, hanem a továbblépésről, az éltető emberi, családi, társadalmi és egyházi közösségi életről – mutatott rá a főpásztor.

A kultúra a személyes életünk, kapcsolataink, közösségeink életétől meghatározott lét, életünk valós képe. Ezért rendkívül fontos a Himnusz üzenete és éltető gazdagsága, általa a kultúránk újrateremtése. A közösség formáló ereje az egyén életének; korunk társadalmában ezt a formáló erőt, a közösséget veszítettük el. Ennek újbóli megtalálásában lehet segítségünkre a Himnusz ma is élő üzenete. „Hitünk, emberségünk és magyarságunk örök érvényű hagyatékát, a Himnuszt nekünk, mai magyaroknak kell élő, eleven örökséggé tennünk. Lépjünk mi is Kölcsey Ferenc nyomdokába, éljük meg küldetésként a Himnusz nekünk szóló üzenetét, és építsünk egy élhető és éltető kultúrát magunknak és a jövő magyarjainak.” Ebben az üzenetben mindnyájunknak meg kell találnunk személyes küldetésünket – fogalmazott Felföldi László.

Fekete Károly református püspök azt emelte ki beszédében, hogy a mi életünk és Isten ereje elválaszthatatlan, hiszen nincs természet a természetfölötti nélkül.

Az ökumenikus istentisztelet végén Varnus Xaver orgonakíséretével a résztvevők elénekelték a Himnuszt.

Majd az orgonaművész és Schwartz Zoltán hegedűművész előadásában elhangzott Bach D-dúr szvitjének Air tétele.

Az ünnepségen Csikos Sándor Kossuth-díjas színművész elszavalta a Himnuszt.

Az istentisztelet után tartott ünnepi közgyűlésen S. Varga Pál, a Kölcsey Társaság elnöke emlékplakettet adott át Csorba Sándor irodalomtörténész, professzor emeritusnak.

Ünnepi beszédében Fekete Tibor, a Kölcsey Társaság titkára kifejtette: a magyar kultúra napja jó alkalmat nyújt arra, hogy visszatekintsünk a múltunkra, újra felfedezve, hogy a nemzet értékrendje az ott élők identitástudatán múlik. A nemzet elsődleges összekötője a nyelv, tartalma pedig a kultúra, amely folyamatosan fejlődik, de nem veszíti el eredetiségét, tradícióit.

S. Varga Pál, a Kölcsey Társaság elnöke átadta a Kölcsey-emlékplakettet Csorba Sándor irodalomtörténész professzornak, aki idén ünnepli 90. születésnapját.

A tavalyi díjazott Varnus Xavér is, aki az akkori ünnepségen nem tudott részt venni, most vette át az emlékplakettet. A díj átvételekor az orgonaművész úgy fogalmazott: ha mindenkinek kötelező lenne reggelente legalább egy oldalt olvasni a Bibliából, mindennap meghallgatni egy Shakespeare-szonettet és egy Bach-művet, nem lenne több háború és borzalom a földön.

S. Varga Pál hosszan méltatta a Kölcsey-kutatás nagy alakja, Csorba Sándor irodalomtörténész munkásságát. „Kutatói tevékenysége nem csak Kölcseyhez kapcsolódik, hiszen Bessenyei Györgyről, Szemere Bertalanról, vagy éppen a reformkor diákegyesületeiről is publikált. Az irodalmi szövegek megértéséhez nélkülözhetetlen az életrajzi, társadalmi háttér, ezért is olyan fontosak ezek a kutatások. Csorba Sándor minden apró részterületre kiterjedő kutatómunkájának legjelentősebb darabja a Kölcsey Ferenc egybegyűjtött írásai című, mintegy ezeroldalas kötet” – ismertette a Kölcsey Társaság elnöke.

A professzor emeritus elérzékenyülve vette át az emlékplakettet, és elmondta: örül, hogy együtt lehetnek ezen a napon, mert „jó közösen keresni azt, hogy mit vihetünk magunkkal a 200 éve velünk élő Himnuszunkból. Az anyanyelvünk a lélegzetünk, a magyar kultúránk alapeleme, és Kölcsey Ferenc életműve a kiművelt ember kivételesen magas szintű üzenete a magyarság számára”.

„Az elmúlt esztendőben a vármegyei önkormányzat igyekezett méltóképpen megemlékezni Kölcsey Ferencről és a Himnuszról, számos módon megpróbáltuk közelebb hozni a költőt és művét a szabolcsiakhoz, a szatmáriakhoz és a beregiekhez” – mondta el Seszták Oszkár, a vármegyei közgyűlés elnöke, és átadta a bicentenárium alkalmából készült emlékérmeket azoknak, akik tevékenyen részt vettek „A Himnusz földje” projektben.

Az ünnepi megemlékezés végén a szatmárcsekei református temetőben koszorúkat helyeztek el Kölcsey Ferenc síremlékénél.

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye; Pécsi Egyházmegye; szon.hu

Fotó: Csutkai Csaba/Pécsi Egyházmegye; Gazdag Mihály/szon.hu

Magyar Kurír