Ökumenikus megemlékezés az ’56-os áldozatokról Székesfehérváron

A megemlékezés kezdetén Peretsényi Dániel elszavalta Jobbágy Károly A Rádió mellett című versét. Ezt követően Csák Lajos, a székesfehérvári Szent Imre Általános Iskola és Óvoda igazgatója ünnepi beszédében felidézte a kortárs irodalmi és történeti írásokat, valamint a szemtanúk visszaemlékezéseit ’56-ról és az azt követő eseményekről. „A magyar nép elvesztette szabadságát, az ország a függetlenségét. Magyarország belpolitikáját Moszkvából irányították, a magyar történelmet átírták, nemzeti szimbólumainkat a kommunista mozgalom jelképeire cserélték. Az ország gazdaságát hozzá nem értők irányították, bevezették a jegyrendszert, a beszolgáltatást. Mindenki előtt rettegett volt az Andrássy út 60., az ÁVO, majd ÁVH, a lefüggönyözött fekete autó, a hajnali „csengőfrász”, az éjszakai elhurcolások, a padlássöprések. De a kommunista rendszer bűnei közé tartoznak a kereszténység, a hagyományok, közösségek, a nemzeti és egyetemes kultúra, az emberi szellem ellen elkövetett bűnök is” – mondta az igazgató. Majd a fiatalokhoz szólva hangsúlyozta, méltóan őrizni kell ’56 emlékét, ahogy Bibó István is megfogalmazta: „... a magyar népnek az a feladata, hogy a feledéssel, elszürküléssel szemben tisztán őrizze meg a maga forradalmának zászlaját.”

Az ökumenikus rendezvényen Spányi Antal megyéspüspök minden olyan családért imádkozott, amelyben a szabadságharc áldozatokat követelt. Kérte a boldog feltámadást, az örök békét mindazoknak, akik életüket adták másokért egy jobb jövő reményében. „Adj csüggedés nélküli szívet, hogy magyar hazánkért mindent megtegyünk a Te dicsőségedre és embertársaink javára” – fohászkodott a főpásztor. Imádkozott a múlt sebeinek gyógyulásáért, és azért, hogy Isten kegyelme által felelősen cselekedjünk a magyar nép jelenéért és jövőjéért is.

Bencze András, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspökhelyettese a magyar nemzet bűneitől való megtisztulásáért és az egységért imádkozott, hogy ne váljon hiábavalóvá a hősi halált halt elődök áldozata. „Gyógyítsd meg sebesült nemzetünket, hívj bennünket Igéddel, hogy újra egy nemzetté nemesedjünk, ... hogy megálljunk az idők viharaiban ítéleted előtt, hogy szabadításodnak örvendezve dicsérjünk Téged most és örökké” – hangzott el az imában.

Berze János, a Székesfehérvári Református Egyházközség lelkésze azok számára kérte Isten kegyelmét, akik még mindig élő sebeket hordoznak, hogy elhiggyék: az életünk Jézus Krisztus kezében van, aki megszabadított mindannyiunkat az örök haláltól.

Révész Lajos, a Székesfehérvári Baptista Gyülekezet lelkipásztora imádságban Istennek ajánlotta mindazokat, akiknek gyász és keserűség jutott a forradalom után. Imádkozott a város, az ország és az egyházak vezetőiért, hogy megismerjék Isten békéjét és aszerint cselekedjenek.

A megemlékezés végén koszorút helyeztek el a tábla előtt, melyen székesfehérvári áldozatok nevei olvashatók, először az egyházak képviselői, majd a közélet vezetői: Cser-Palkovics András polgármester és Molnár Krisztián, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke. Tiszteletüket fejezték ki Törő Gábor országgyűlési képviselő, Simon László Fejér Megyei kormánymegbízott, a város intézményeinek vezetői, a Szent Korona Szövetség és a POFOSZ 1956-os Hagyományőrzők tagjai, valamint számos emlékező, akik részt vettek az eseményen. Az ünnepségen közreműködött a Pásztor Katalin és Fersch Renáta által alkotott fuvoladuó.

Fotó: Gersztheimer Zsolt

Székesfehérvári Egyházmegye/Magyar Kurír