Krizmaszentelési szentmisék egyházmegyéinkben

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Nagycsütörtök délelőttjén, az Eucharisztia és az egyházi rend alapításának ünnepén Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök Bosák Nándor nyugalmazott püspök konccelebrálásával mutatott be krizmaszentelési szentmisét a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban.

A főpásztor megáldotta a szent olajokat, amelyeket többek között a keresztség, a bérmálás, a papszentelés, a templomszentelés vagy a betegek szentségének kiszolgáltatásakor használnak, majd a homília elhangzása után papság megújította a szenteléskor tett ígéreteit, kifejezve közösségét főpásztorával és az Egyházzal.

„Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint” (Zsid 5,6) imádkozzuk a zsoltárban minden vasárnap este. Ma, a papság alapításának az ünnepén kicsit ízlelgetjük a szót: örökké, mindörökké; azt, hogy „Az Úr lelke nyugszik rajtam, mert az Úr kent föl engem” (Iz 61,1). Papságunk születésnapján figyeljünk most magunkra, a hivatásunkra, arra, hogy fölkentek vagyunk. A fölkent szó Messiást jelent, de nem mi vagyunk a Messiás, hanem a Messiás képviseletében, szolgálatában végezzük napi dolgainkat, hogy a hétköznapi egyszerű gesztusokat és mozdulatokat, imádságainkat, szentmiséinket, odafordulásunkat az emberekhez összekössük az Örökkévalóval. Jézus nevében örömhírt, evangéliumot hirdetünk, amelynek lényege, hogy Isten végtelenül és feltétel nélkül szeret bennünket, és fontosak vagyunk neki – fogalmazott szentbeszédében Palánki Ferenc megyéspüspök.

Ő hívott meg erre a szolgálatra, hogy hirdessük a jó hírt, hogy: örömhírt vigyünk a szegényeknek, gyógyítsuk a megtört szívűeket (ld. Iz 61,1). Egy-egy szentgyónás, beszélgetés alkalmával nem is tudjuk igazán, mi történik a megtérő, gyónó lelkében, mert az az Isten és az ő ügye. De

nekünk a gyógyításban Isten engedelmes eszközeivé kell lennünk,

készségesnek arra, hogy „megvigasztaljam mind a gyászolókat, koszorút adjak a hamu helyébe…, a szomorúság lelke helyett meg ünnepi öröméneket” (Iz 61 2–3).

Szemléljük Őt: milyen törékeny az Isten… És mégis szeret bennünket, minden emberi gyöngeségünkkel és gyarlóságainkkal együtt – vagy annak ellenére. Képviseljük az Ő szeretetét, legyünk az Ő szolgái, utánzói. Az Efezusiakhoz írt levélben írja Szent Pál apostol: „Kövessétek Isten példáját.”

Utánozzuk hát a törékeny Istent, kössük hozzá az életünket, és kérjük, hogy segítsen bennünket egy életen át hűségesen szolgálni és a szeretetben járni és élni

 – fohászkodott a főpásztor, majd arra kérte a paptestvéreit, együtt újítsák meg ígéreteiket, fogadalmukat.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Fotó: Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

* * *

 Egri Főegyházmegye

Ma a krizma áll figyelmünk középpontjában, az a szent olaj, amivel megkentek bennünket keresztségünkkor, az a szent olaj, amivel a bérmálkozók homlokát megkenem – mondta Ternyák Csaba egri érsek a krizmaszentelési szertartás kezdetén. A főpásztor külön köszöntötte a szentség felvételére készülőket, úgy fogalmazott: ez az első nagy lépés azon az úton, ami a hitben való megerősítés útja, s ez a papság ünnepe is, hiszen krizmával kenik meg a papokat is szentelésükkor, s a templomok szentelésénél is jelen van a krizma.

A főpásztor szentbeszédében rámutatott: mindannyian részesedtünk a keresztség által a királyi papságban, így beteljesedett rajtunk Krisztus ígérete. Jézus papsága két formában maradt fenn az Egyházban: az egész megváltott nép a királyi papság részese, a testvéri szeretetből kiválasztottak pedig a kézrátétel által válnak szolgálata részeseivé.

A felszentelt papok hálát adnak a kiválasztottságért, de ez nem rangot, hanem szolgálatot jelent!

Ternyák érsek hangsúlyozta: idén az ünnepnek és Szent Péter utódával ápolt egységünknek sajátos hangsúlyt ad az a tény, hogy rövidesen hazánkba látogat Ferenc pápa, hogy megerősítsen bennünket katolikus hitünkben és abban a személyes meggyőződésünkben, hogy a mi személyes jövőnk is Krisztus. Ekkor és a készület imádságában is kifejezésre juttathatjuk hűségünket a mindenkori pápa iránt, akiben Szent Péter utódát látjuk és tiszteljük.

A szentbeszédet követően a lelkipásztorok megújították papi ígéreteiket, kifejezve hűségüket. Ezt követően a diakónusok az  edényeket a főpásztor elé vitték aki megszentelte a betegek, a keresztelendők olaját és a szent krizmához való olajat.

A teljes beszámoló ITT olvasható.  

* * *

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Erdő Péter bíboros, prímás a budapesti Szent István-bazilikában mutatott be krizmaszentelési szentmisét április 6-án, nagycsütörtökön délelőtt. A hagyományoknak megfelelően a homíliát követően az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye lelkipásztorai megújították a felszentelésükkor tett papi ígéreteiket.

A bíboros az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye papságával és az egyházmegye területén szolgáló szerzetespapokkal együtt mutatta be a szentmisét, melyen koncelebráltak Michael Wallace Banach apostoli nuncius, a főegyházmegye segédpüspökei, Mohos Gábor és Martos Levente Balázs, valamint teljes papsága, illetve együtt ünnepeltek a főegyházmegye diakónusai és hívei is.

Erdő Péter szentbeszédében – melyet Süllei László, a Budapest-Vári Nagyboldogasszony Főplébánia plébánosa, érseki általános helynök olvasott fel – kiemelte, hogy hitünknek emberi szóval is kifejezhető, határozott igazságtartalma van. Jézus tanítása a zsinagógában részletes életeszmény, de határozott képet ad magáról Istenről, az Ő teremtő és megváltó művéről és arról a célról is, amelyet az egyes ember és az egész emberiség elé kitűzött.

Ha arról panaszkodunk, hogy sokan körülöttünk értelmetlennek érzik az életüket, vagy szenvednek a szorongástól, ha belegondolnak a szomszédunkban zajló háborúba, vagy azokba a veszélyekbe, amelyek az egész emberiséget fenyegetik, akkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy Krisztus nem hagy vigasztalás és erősítés nélkül minket.

Néha bennünket magunkat is megérint a csüggedés és a bizonytalanság kísértése. Néha azzal áltatjuk magunkat, hogy újra mérlegelnünk kell, milyen hivatást válasszunk. Csakhogy

nem mi választunk, hanem Jézus az, aki kiválasztott minket és meghívott az apostoli küldetésre. Lelkünkbe égette a felszentelés eltörölhetetlen bélyegét.

 A mi kérdésünk tehát az, hogy hogyan teljesíthetjük jobban a küldetésünket.

Ha ennek az útját megtaláltuk, akkor életünket olyan öröm tölti el, amely nem hasonlítható az anyagi javak bőségéhez (vö. Zsolt. 4,8), sem a társadalmi sikerhez. Lelkéből adott nekünk és ezt a Szentlelket adják tovább a szenteléskor az apostolok utódai nemzedékről nemzedékre. Mert emberi erőnket meghaladja a feladat, amit kaptunk. A tanítás és a szentségek hitelességének gondos őrzése kötelességünk és egyben biztosítéka annak, hogy a szabadító üzenet és a kegyelmi ajándékok valóban eljutnak az emberekhez.

A homília után következett a papi ígéretek megújítása, majd állandó diakónusok hozták be a szentelésre előkészített olajokat a fémedényekben: a szent krizmához való olajat, a betegek olaját és a keresztelendők olaját. A betegek olaját és a keresztelendők olaját megáldotta a főpásztor, a krizmához való olajat pedig megszentelte.

A főpásztor szentbeszéde teljes terjedelmében, illetve a részletes beszámoló ITT olvasható. 

Fotó: Merényi Zita

* * * 

Győri Egyházmegye

Április 5-én, nagyszerda délelőtt mutatta be az olajszentelési szentmisét Veres András megyéspüspök Pápai Lajos emeritus megyéspüspökkel és az egyházmegye papságával együtt a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban. A liturgiában a lelkipásztorok megújították szenteléskor tett ígéreteiket.

A szentmise elején arra kérte Veres András megyéspüspök a jelenlévő lelkipásztorokat, hogy imádkozzanak egymásért, az Egyházmegye papjaiért, különösen azokért, akik betegség vagy öregségük folytán nem tudnak jelen lenni, vagy csak egyszerűen nincsenek itt. Azt hangsúlyozta, hogy a papságban mindnyájan összetartoznak. Közöttük egy lelki testvériségnek és közösségnek kell megvalósulnia.

A szentbeszédet a püspöki tanítószéken, a katedrán ülve tartotta a főpásztor, aki felhívta a figyelmet arra, hogy ez a nap egy lehetőség az ünnepi szolgálat előtt az elcsöndesedésre és a papi hivatás elmélyítésére.

Jézus meghívása szükséges a papi szolgálathoz. Érdemes ilyen szemmel olvasni az evangéliumot. Nem mindenkit hív meg erre a sajátos szolgálatra, de akiket meghív, azoknak ez egy rendkívüli ajándék és Isten szeretetének a kifejeződése. Tőlük Jézus az egész életüket várja, nemcsak valamennyit, hanem az egészet. Ő szeretetből hívja meg az embert, a viszontszeretetnek pedig a természetéhez tartozik, hogy mindent adni akar.

Ferenc pápa a Patris corde kezdetű apostoli levelében írja: „Ahol egy hivatás, legyen az házas, cölebsz vagy szűzi hivatás, nem éri el az önajándékozás érettségét, hanem megáll a pusztán áldozati logikánál, akkor ahelyett, hogy a szeretet szépségének és örömének a jele lenne, félő, hogy a boldogtalanság, a szomorúság és a csalódottság kifejezésévé válik.” A szeretet önátadásának érettségére eljutni. Ez mindnyájunk számára a feladat.

Papnak lenni óriási ajándék és öröm, s nemcsak áldozat. Hiszen öröm is Isten szolgálatában lisztté őrlődni, borrá préselődni. Minél inkább átadom magam ebben a szolgálatban Istennek, annál inkább érzem hivatásom örömét.

A papság a szentbeszédet követően megújította szenteléskor tett ígéreteit, amelyet az olajszentelés szertartása követett. A keresztelendők olaját egy fiatal házaspár, a betegek olaját egy idős házaspár, a krizmát két diakónus vitte a megyéspüspök elé.

A teljes beszámoló ITT olvasható.  

Fotó: Horváth Gábor

* * *

Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Nagycsütörtök délelőttjén a kalocsai Nagyboldogasszony-főszékesegyházban a krizmaszentelési szentmisében Bábel Balázs érsek a papsághoz intézett beszédében felidézte, bár különböző időben, különböző helyeken szentelték fel őket, egy azonban közös: tűz égett mindannyiuk lelkében. Mindenki nagy dolgokat akart véghez vinni, szépet tenni az Istenért, és az Ő országáért.

Nagycsütörtökön mindenki szentelése évfordulóját ünnepli. Ezen a napon alapította Jézus az egyházi rend szentségét. Az Úr ajándékot adott, és ránk bízta, hogy maradjunk meg a szeretetében. Róla kell tanúságot tenni a világban, akkor is, amikor üldöznek érte. Jézus imádkozni fog értünk, és közbenjár a mennyei Atyánál azokért is, akik „szavunkra hinni fognak”. Ezen az estén hagyta örökül testét és vérét. „Íme hitünk szent titka” – mondjuk minden szentmisében, s ezen a nagy misztériumon csak álmélkodni tudunk.

Az emberi akarat nem mindig kitartó, a szép eszmények sokszor kifakulnak. Ezért kell időnként átgondolni, hogy mit is ígértünk, és időről időre megerősíteni e fogadalmunkat.

 „Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet!” Nem könnyű, de csodálatos feladat. Isten igéjét szívből kell hirdetni – emlékeztetett a főpásztor. Keresni kell a Szentírásban azokat a szavakat, gondolatokat, amelyek hozzánk szólnak. Ne az anyagiakért, hanem a lelkek üdvösségéért munkálkodjunk – figyelmeztetett Bábel Balázs érsek a papi ígéretek megújítása előtt.

A főpásztor beszédében megemlékezett a nemrég elhunyt Lukács László piarista atyáról is.

Fotó: Koprivanacz Kristóf

* * *

Kaposvári Egyházmegye

Nagycsütörtök délelőtt Varga László megyéspüspök a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyházban mutatott be szentmisét, melynek keretében sor került a keresztelendők és a betegek olajának; illetve a keresztség, bérmálás és egyházi rend kiszolgáltatásakor használatos krizma megszentelésére.

„Tele van hálával a szívem. Hálás vagyok minden paptestvéremért. Hálás vagyok, hogy kiválasztott, meghívott, felszentelt és megszentel benneteket az Isten! – kezdte prédikációját a főpásztor. – Hálás vagyok azért, hogy ezt én is szolgálhatom és segíthetem. Minél tovább vagyok püspök, annál izgalmasabb, mert annál több személyes találkozásom van veletek, annál többször élem meg a bizalmat, s tudom közvetíteni azt felétek. Ez az egyik legfontosabb megtartó erő köztetek és köztünk. Személy szerint hálát adok mindegyikőtökért ezen a szentmisén… Hálát adok a Jóistennek, hogy együtt szolgálhatjuk Isten országának ügyét, együtt végezhetjük a missziót ebben az egyházmegyében. Örülök nektek!

A papságunk megalapításának ünnepét ünnepeljük a mai napon. A papságunkkal, a felszentelésünkkel hatalom jár. Arra gondoltam, hogy ma erről a hatalomról osztanék meg néhány gondolatot veletek, kedves paptestvérek.

Hatalmat kaptunk a konszekrációra, az oldásra és a kötésre. Hatalmat kaptuk a tanításra, a közösség vezetésére és a szolgálatra. Egy olyan világban élünk, ami a hatalomnak és a mammonnak a megszállottja. Nehéz kivonni magunkat a világ lelkületének hatása alól, ezért érdemes odafigyelni, hogy miként élünk a kapott hatalommal, s miként viszonyulunk ahhoz.

Azt gondolom, hogy újra és újra meg kell vizsgálnunk, hogy hol kell megtérnünk. A legkézzelfoghatóbb és legegyszerűbb formája a hatalom gyakorlásának jogi természetű. Ez a potestas. De nekünk meg kell térnünk az evangéliumi hatalom gyakorlásához, ami a minisztérium, a szolgálat. Az evangéliumi hatalom jellege néhány szóban összefoglalható. Hatalmat kaptunk arra a szolgálatban, hogy találkozzunk egymással. (…)

Hálát adok személy szerint értetek külön-külön és együtt is, hálát adok a Jóistennek, hogy együtt szolgálhatjuk az egyházat és Isten országát ebben az egyházmegyében, és kérem Istent, hogy dicsőítse meg az ő nevét bennetek és bennem is” – fogalmazott a megyéspüspök prédikációjában.

Szavait követően az egyházmegye papjai megújították a szentelésükkor tett ígéreteiket, majd megszentelték a keresztelendők (katekumenek) és a betegek olaját, valamint a krizmát.

A teljes beszámoló ITT olvasható, a szentmise pedig IDE kattintva visszanézhető.

Fotó: Kling Márk

* * *

Pécsi Egyházmegye

Április 6-án, nagycsütörtök délelőtt olajszentelési szentmisét mutatott be Felföldi László pécsi megyéspüspök Mayer Mihály nyugalmazott püspökkel, Bíró László nyugalmazott tábori püspökkel és az egyházmegye papságával Pécsen, a Szent Péter- és Szent Pál-székesegyházban. A hagyományok szerint a lelkipásztorok megújították szenteléskor tett ígéreteiket, valamint az egyházmegye két papnövendékének ünnepélyes befogadása is megtörtént a papi rend felvételére készülő jelöltek közé.

Felföldi László köszöntőjében forrásnak nevezte a nagycsütörtöki utolsó vacsorát, az első szentmisét, melyből a papi hivatás ered. A főpásztor köszönetét fejezte ki püspök- és paptestvéreinek, amiért az ünnep alkalmából együtt adnak hálát hivatásukért, és azt kérte tőlük, hogy közösen kérjék az Isten kegyelmét az előttük álló szolgálatra.

„Azt a küldetést bízta ránk, hogy szolgálatuk betöltésére neveljük a szenteket és felépítsük belőlük Krisztus testét, az Egyházat. Jézusnak terve van velünk, azt akarja, hogy tegyünk valamit az ő Egyházában az emberekért. Ebbe az akaratba kell mindnyájunknK beleállni, belenőni.

Mi, papok, megéltük az emberi szabadság legmagasabb csúcsát, amikor önként lemondtunk a szabadságunkról. Azért és annak mondtunk le, aki meghívott, kiválasztott minket. A döntés az ő döntése, nem a mienk, mi csak igent mondtunk az ő akaratára, erre a szándékra. Ennek az akaratnak a legnagyobb mélysége pedig, hogy küldetést ad nekünk.

Jézus csak azt tudja küldeni, igazán közösségben van vele, aki hagyja magát küldeni, aki továbbadja az ő üzenetét és szeretetét, aki hirdeti az ő igéjét és gyógyítja az embereket.

Az Egyház legnagyobb küldetése az igehirdetés és a gyógyítás. Krisztus ott van, ahol gyógyulnak az emberek” – mutatott rá a püspök.

A homília után következett az egyházmegye két papnövendéke, Mihovics Szebasztián és Miklovics Attila Tamás ünnepélyes befogadása a szent rend felvételre készülő jelöltek közé.

A növendékek főpásztoruk előtt szóban is kinyilvánították a papi rend felvételére korábban írásban tett szándékukat.

Felföldi László püspök szertartás keretében megszentelte az olajat, melyet a keresztség, a bérmálás, a papszentelés, a templomszentelés vagy a betegek szentségének kiszolgáltatásakor használnak, majd a papság a püspök és Isten szent népe előtt megújította egykor tett papi ígéretét.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Fotó: Pécsi Egyházmegye

* * *

Székesfehérvári Egyházmegye

A szent háromnapot bevezető krizmaszentelési szentmisét négy év után ismét a teljes szépségében felújított Székesegyházban mutatta be Spányi Antal püspök az egyházmegye papságával, a diakónusok, kispapok, szerzetesnővérek és számos hívő jelenlétében Székesfehérváron, április 6-án. A papok ennek a misének a keretében újították meg a papszenteléskor tett ígéretüket, majd az olajok megszentelése következett.

A főpásztor az ünnepen a papi küldetés lényegéről beszélt, arról, hogy a meghívás szent szolgálatra szól, Isten dicsőségét növeli és az embereket segíti, hogy gyarapodjanak az isteni életben. „A papság lényege kétezer év óta ugyanaz, amióta Jézus megalapította az egyházi rend szentségét. (…) A pap egészen közel kell, hogy legyen – élete minden helyzetében –, hivatásánál fogva Jézushoz. A korábban élő papi nemzedékek, akik sok üldöztetést is átéltek és komoly áldozatot hoztak papságukért, így maradtak meg az Egyház papjának minden nehézségben. Nagy és fontos példát adtak nekünk arról, hogy valójában mit is jelent papnak lenni. (…)

Nekünk kell összegyűjteni Isten népét, vezetni őket és lelküket táplálni. Nekünk kell a kegyelmeket adó szentségekre felkészíteni őket és azokat kiszolgáltatni. Nekünk kell az életadó igét hirdetni, és nekünk kell segíteni őket, hogy velünk együtt Isten országának kovászává legyenek. Vagyis a papnak ebben a világban Isten emberének kell lennie. Jelnek, amely örök célok felé vezet; támasznak, amely erőt ad.

A pap legyen tanú, aki megmutatja, hogyan lehetséges Istennek tetsző élet élni, és legyen közvetítő Isten és ember között, az Egyházban.

Ehhez persze folytonos megújulás kell, ami minden emberi élet velejárója. (…) A papnak is naponta kell arra törekedni, hogy jobb pap, Isten igazabb embere legyen. Imádkozzunk a hit ajándékáért, éljük a hitet és legyen ez életünk legbensőbb tartalma, melyet őrzünk, de tovább is adunk. Teljék örömmel a papi élet, a szolgálat és fedezzük fel az odaadott élet szépségét. Ehhez vegyünk példát az előttünk járó papi nemzedékek lelkületéből, a szentek példájából. Rajtunk is múlik, boldogok vagyunk-e!” – hangzott el a szentbeszédben.

A szentmise folytatásaként ünnepélyesen behozták a szentelésre előkészített olajokat, a papság pedig kitárt kézzel megáldotta a keresztség, bérmálás, egyházi rend kiszolgáltatásakor – illetve templomszenteléskor – használatos krizmát, hogy akiket ezzel az olajjal megkennek, a Szentlélek által megerősödjenek és hasonlóak legyenek Krisztushoz, mint küldetésének társai.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Fotó: Berta Gábor

* * * 

Szombathelyi Egyházmegye

Az idei nagycsütörtöki olajszentelési szentmise rendhagyó volt a Szombathelyi Egyházmegyében. Ezen az ünnepen került sor négy kispap, Járfás Ádám, Pongrácz Benedek, Rákos József és Rátkai István diakónussá szentelésére. Kegyelmi állapot, hogy a tavalyi év után, idén újabb négy diakónusa van az egyházmegyének. Hála legyen Istennek ezekért a fiatalokért. Imádkozzunk értük! – többek között ezt is kérte szentbeszédében Székely János megyéspüspök is, aki arra hívta fel a diakónusok figyelmét, hogy nekik is – hasonlóan Krisztushoz – teljes önátadásban kell élniük, szolgálniuk kell az embereket. Mi emberek arra születünk, hogy ajándékká tegyük az életünket. Akkor lesz valaki boldog, ha sikerült odaadnia az életét. 

Az út nem lesz könnyű amin járnotok kell, inkább az ellenkezőjét ígérte Jézus – figyelmeztetett Székely János –, azonban egyvalamit megígért: soha nem hagy el minket, és ad mellénk testvéreket.

Ha nehézségekbe ütköztök, ne ijedjetek meg, és ne feledjétek: nem magamnak élek, hanem szolgálni akarok, odaadni akarom az életemet Istennek és másoknak.

Legyetek a szabadulás kísérői másoknak, akik nem maguknak és nem a maguk erejéből élnek, mondta a megyéspüspök. Legyetek az imádság emberei, akik kegyelemből élnek, akik nem önmagukkal vannak tele, hanem Krisztus arcát nézik.

Székely János mindegyik diakónus jelmondatához fűzött egy-egy személyes gondolatot, majd megköszönte családtagjaiknak, hogy segítik, támogatják gyermekeiket a Krisztus felé vezető úton. 

A szentbeszéd után következett a diakónusok szentelése, majd az olajszentelési szertartással folytatódott a szentmise.  

A teljes beszámoló ITT olvasható. 

* * *

Tábori Püspökség

Nagycsütörtök délelőttjén a Katolikus Tábori Püspökség kápolnájában bemutatott szentmisén Berta Tibor dandártábornok, katonai ordinárius és a jelenlévő tizennégy tábori lelkész újította meg papi ígéretét. Homíliájában a tábori püspök a hivatásról szólva az apostolok életét hozta mintául, akik bár számos gyengeséget és gyarlóságot hordoztak, de a Szentlélektől hatalmas és bátorító erőt kaptak ahhoz, hogy mindig és mindenütt elmondják: Jézus Krisztus feltámadt a halálból.  „Azt gondolom, hogy minden egyes szentmisénk egy sajátságos bíztatás saját magunk számára. De valamennyi imádságunkban is azt kell keresnünk, hogyan bíztat bennünket az Isten. Emlékszem, gyerekkoromban számos papnak az elsőmisés szentképén mind a mai evangéliumban  elhangzott jézusi mondat állt: „Az Úr lelke van rajtam, fölkent engem”. (Lk 4,18). Ők tényleg úgy gondolták, hogy a papszentelés által valami hatalmas nagy ajándékot kaptak az Istentől. Azt az ajándékot, hogy minden gyengeségük ellenére bemutathatják a szentmisét.

Papságunk egyik fontos és lényeges valósága, hogy minden gondunk, problémánk és bánatunk, a különböző krízisek, a kisebb-nagyobb szenvedések odavisznek bennünket, oda tudnak vinni bennünket Jézus Krisztushoz, mint ahogy az örömeink, a jókedvünk is oda kell, hogy vezessenek bennünket az Istenhez a hálaadásban. Amikor a papságról beszélünk, akkor elsősorban arról beszélünk, hogy milyen a kapcsolatunk az Istennel. Ha őszintén beszélünk vele imáinkban, fohászainkban, könyörgéseinkben, akkor gyarlóságainkkal, gyengeségeinkkel, jó tulajdonságainkkal és erényeinkkel együtt elfogad és szeret bennünket.

Hinnünk kell abban, hogy a papságunk, az egész szolgálatunk annak a kegyelemnek az eredménye, amit Ő ad nekünk”

– hangsúlyozta az ordinárius. Hozzátette: tudunk kell, hogy a fölszenteltség nem ad semmilyen védelmet a különböző támadások ellen, rosszindulatok ellen, de saját magunk gyengeségeitől sem óv meg. Ugyanakkor ott van mindig az a bíztató reménység, hogy az Istennek a kegyelme föl tud bennünket emelni. „Hagyjuk-e valójában, hogy fölemeljen, hogy segítsen, hagyjuk-e valójában Istent munkálkodni bennünk, hagyjuk-e, hogy a Lélek vezessen bennünket? Gyöngeségeink miatt sokszor azt gondoljuk, hogy nekünk jobb tervünk, nagyszerű lelkipásztori stratégiánk, elgondolásunk van, mi jobban tudjuk. Persze, mindennek fölismeréséhez sok-sok türelem kell, és néha több és hosszabb idő is, mint mi gondoljuk. Papságunk akkor tud valójában erővel teli lenni – minden gyengeségünk és minden hibánk ellenére – hogyha rá merünk lépni arra az útra, amelyen az apostolok elindultak a Mester után.” – zárta beszédét a tábori püspök.

 

* * *

Váci Egyházmegye

A hagyományhoz hűen idén nagycsütörtök délelőtt összegyűltek a váci egyházmegyés egyházi rend tagjai, hogy együtt ünnepeljék a hívekkel az olajszentelési misét, melynek főcelebránsa Marton Zsolt megyéspüspök volt. A váci Szent Anna Piarista Templomban közel száz pap, kispap és diakónus volt jelen, köztük Varga Lajos segédpüspök és Beer Miklós nyugalmazott püspök is. Zenei szolgálatot a Gödöllői Premontrei Schola és a Váci Székesegyházi Kórusiskola Fiúkórusa teljesített. 

„A krizmaszentelési misén fontos újból és újból tudatosítani magunkban a hivatásunkat: ki a pap? Mire kaptunk meghívást és küldetést?” – így kezdte meg szentbeszédét Marton Zsolt püspök, majd a papi hivatás tanítói, megszentelői és pásztori dimenzióját fejtette ki bővebben, őszinte önvizsgálatra buzdítva a jelenlévő atyákat. „Mit jelent nekem a szentmise, mint lelki életem középpontja? Alaposan ismerem-e az Egyház tanítását, vagy csak rutinom van? Úgy fogom-e fel a hivatalomhoz kötődő tekintélyt, mint szolgálatot?” Többek között ezeket a kérdéseket is feltette a homíliában, a pásztori küldetés kapcsán pedig Ferenc pápa tanítását idézte fel, mely szerint

a pásztor elöl halad, hogy mutassa a helyes irányt, időnként azonban bemegy a nyáj közé, hogy érezze annak „illatát”, azaz örömeit, nehézségeit, és hátra is kell mennie, hogy a lemaradókat felzárkóztassa, bíztassa, erősítse.

Zsolt püspök szólt a diakónusokhoz is, akik a papokkal együtt egymásnak segítőtársai a pásztori szolgálatban, hogy Isten szent népét egységben tudják szolgálni. A világi Krisztus-hívőkről, mint az általános papság tagjairól is megemlékezett, arra kérve őket, hogy imádkozzanak az egyházi rend tagjaiért.

A szertartás során a papság megújította a szenteléskor tett ígéreteit, a püspök pedig megszentelte a keresztelendők és a betegek olaját, valamint a bérmáláshoz, papszenteléshez és templomszenteléshez használatos krizmát.

A teljes beszámoló ITT olvasható. 

* * * 

Veszprémi Főegyházmegye

Udvardy György érsek a főegyházmegye papságával együtt mutatott be koncelebrált krizmaszentelési szentmisét április 6-án a veszprémi Szent Mihály-főszékesegyházban, amely a 2020-ban indult felújítási munkálatok óta először nyitotta meg kapuit liturgikus esemény előtt. A főpásztor megáldotta a megújult templombelsőt, az új oltárt, s a hagyomány szerint a papság is megújította fogadalmát.

A főpásztor szentbeszédében arról beszélt, hogy a székesegyház olyan hely, ahol Isten bizonyosan jelen van, ahol a kimondott szónak teremtő ereje van, Isten szentségének és az egységnek a jele. Itt szentel meg bennünket Isten a keresztség, a bérmálkozás által, itt kapunk hivatást és mondunk rá igent, akár a papi hivatásra, akár házasságra hív meg bennünket.

Itt erősödünk, amikor elgyengülünk, akár betegségben, akár keresztény mivoltunkban, ide menekülünk a bajban. 

Ez a liturgia színhelye, ahol minden azért van és azt a célt szolgálja, hogy Isten dicsőségét hirdesse – hangsúlyozta Udvardy György.

„A küldetés, amit kaptunk, méltóságra emel bennünket, a szolgálat méltóságára – fordult az érsek a papsághoz. Azért vagyunk itt, hogy az egykor kimondott szavainkat megerősítsük, s hogy a szentségek bátorítsanak bennünket. Szükséges, hogy erősödjünk. Egészen bizonyos, hogy a következő időszak hitünk próbája lesz. 

Krisztus méltóságát nem őrizgetnünk kell, hanem általa formálnunk a világot.

Ehhez mindig megújuló hitre és bizalomra van szükség, lendületre, fantáziára és nem utolsó sorban bátorságra. És honnan vesszük a bátorságot, ha nem az Istennek tett ígéretünkből és a szentségekből? Hiszen Ő kiválasztott, magához hívott és ránk bízta a kincseit.”

A homília után a papság Egyháznak tett ígéreteinek megújítása következett, majd a főpásztor megáldotta a főszékesegyház új oltárát. Az Eucharisztia liturgiáját a krizmaszentelés szertartása követte. A szentmise végén az érsek Lékai László bíboros, a főegyházmegye egykori papja, majd főpásztora szavaival búcsúzott, amelyeket minden nagycsütörtökön elmondott a liturgia után a sekrestyében papjainak: „Adjátok a Szentet a szenteknek szentül.”

A teljes beszámoló ITT olvasható. 

Fotó: Lambert Attila

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye; Egri Főegyházmegye; Esztergom-Budapesti Főegyházmegye; Győri Egyházmegye; Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye; Kaposvári Egyházmegye; Pécsi Egyházmegye; Székesfehérvári Egyházmegye; Szombathelyi Egyházmegye; Tábori Püspökség

Kiemelt fotó: Horváth Gábor

Magyar Kurír