Olasz misszióvezető: Haiti népét nyomorba taszítja az egyre mélyülő válság

Levelében megfogalmazza, milyen nagy fájdalom látni ennek az országnak a sorsát, amelyet annyira szeret, amelyet oly régóta szolgál. A fiatal olasz nő házas, Haitin él a családjával, ezen a helyen, amely – amint írja – „egy kis Karib-szigeteki ország, ahol július 7-én meggyilkolták Moise elnököt; és ahol augusztus 14-én egy 7,2 erősségű földrengésnek 2200 halálos áldozata és 30 ezer sérültje volt.” Valentina beszámol arról, hogyan él az a rengeteg menekült, akik kénytelenek voltak visszatérni az országba. A médiában látjuk, milyen sok a menekült Mexikó és az Amerikai Egyesült Államok határán, akik jobb jövőt keresnek. Sokan közülük haitiak, legalább 14 ezren. Sokakat pedig hazatoloncoltak. Valentina nagyon reménykedik a humanitárius folyosókban, hogy törvényes és biztonságos úton menekülhetnek el ezek az emberek, akiknek egyetlen bűnük, hogy rossz helyre születtek.

A Vatican News riportere telefonon elérte Valentina Cardit, aki elmondta, hogy az itt élők legnagyobb félelme az, hogy bármikor emberrablók kezébe kerülhetnek. Elég kilépni a házból, hiszen fegyveres bűnbandák garázdálkodnak mindenütt, egyre több embernek van fegyvere. Ő maga Haitin házasodott, férjével két gyermekük van, és másik három gyermeket befogadtak a családba. Szeret Haitin élni, de az utóbbi időben az erőszak olyan méreteket öltött, hogy kénytelen elgondolkodni rajta, mi a legjobb a családnak: maradni vagy elmenni.

Sokan menekült van a Dominikai Köztársaságban, mert ez az ország az első állomása azoknak, akik az USA felé indulnak. Rettenetes körülmények között élnek, és a helyi lakosokkal is nagyon rossz a kapcsolatuk. Azoknak is nagyon nehéz, akik kénytelenek hazatérni ebbe a pusztuló országba. A fiatalok közül sokan a bűnbandák soraiba kerülnek, melyeknek szükségük van katonákra, a fiataloknak pedig pénzre, ha mégoly keveset fizetnek is.

Hatalmas a korrupció. Az általuk befogadott gyerekek örökbefogadásának intézése egyre több pénzbe kerül. Ma már 600 dollárt is elkérnek egy útlevélért, miközben csak hatodannyi lenne a valós ára. Azonban csak úgy folytathatják a missziót, ha teljesítik, amit kérnek tőlük. „Mély szomorúsággal élem meg ezt a helyzetet, haitinek érzem magam, és az emberek itt mérhetetlenül szenvednek. A segítségünk, a missziónk létezik, de nagyon korlátozott. Többet lehetne tenni, de túl sok érdek próbál érvényesülni, amiről talán nem is tudunk, de ezek az érdekek nem engedik, hogy változás legyen, azt akarják, hogy minden úgy maradjon, ahogy most van.”

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás és fotó: Vatican News

Magyar Kurír