Az egyik szarkofágban egy 18. századi magas rangú kanonok, a másikban egy fiatal lovag földi maradványait találták meg.
A lovag, aki feltehetően a 14. században élt, és a halálakor a harmincas éveiben járhatott, jellegzetes fizikai tulajdonsággal bírt: szándékos koponyamódosításból eredő hosszúkás koponyával – ami az elhunyt magas társadalmi státuszára utal. Ez a gyakorlat ugyanis a középkori Európában az elit és kiváltságos csoportokhoz kapcsolódott.
E temetkezések felfedezése a Notre-Dame kereszthajója alatt végzett ásatások során érdekes betekintést nyújt a középkori Franciaország társadalmi és vallási struktúráiba. A lovagok elit státusza és kiváltságos temetkezési helye, valamint a balzsamozó anyagok és a virágkoszorú jelenléte összetett társadalmi hierarchia képét rajzolja meg, amely a szakrális terekre is kiterjedt.
Forrás és fotó: Régészet alapfokon csoport Facebook-oldala
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria