Önkéntes restaurátorként a jeruzsálemi Terra Sancta Múzeumban

Eduardo Moreno Calero készített interjút a fiatal szakemberrel a hazaindulása előtti napokban. Pedro Escudero Díez Valladolidban született; a Portugál Katolikus Egyetemen végzett restaurátori tanulmányokat, amelyeket a Madridi Complutense Egyetemen (Universidad Complutense Madrid, UCM) folytatott. Kezdőként az egyházmegye, illetve a valladolidi székesegyház, a valladolidi Nemzeti Szobormúzeum, a pozsonyi Múzeum mesta Bratislavy és a Fundación Las Edades del Hombre (Az ember életkorai Alapítvány) számára dolgozott.

– Pedro, hogy kerültél Jeruzsálembe, minek a hatására vágtál bele ebbe a kalandba?

– Tavaly turistaként jöttem Jeruzsálembe, mindössze három napra. Azonban mélyebben is szerettem volna megismerni ezt a várost, a Szent Város sajátos vonásait, a többi vallással és templomaikkal. Követtem a Terra Sancta Múzeumot a közösségi oldalakon, és elámultam a gyűjteményén. Idén május közepén a nyarat tervezgettem, és eszembe jutott, azt is lehetne, hogy felajánlom szolgálataimat a Terra Sancta Múzeumnak, hátha érdekli őket ez a lehetőség. Így a nyarat kihasználva segíthetnék a Kusztódiának (ahogy egyes újlatin nyelvek mondják: ő is „hozzátehet egy követ az épülethez” – a ford.), miközben megismerhetném a jeruzsálemi mindennapokat. Tényleg kicsit őrült ötlet volt, hirtelen döntés, főleg a régió jelenlegi helyzetét figyelembe véve, de egy percig sem bántam meg.

– Megosztanád velünk, milyen feladataid voltak itt, hány tárgyon dolgoztál?

– A múzeumnak van egy izgalmas arany- és ezüsttárgyakból álló gyűjteménye, amely restaurálásra szorult. Főleg kupákkal, monstranciákkal, tálcákkal, misekancsókkal (ampolna) foglalkoztam... A tárgyak többségét különböző pápák és királyok ajándékozták a Szentföldi Kusztódiának. De dolgoztam szobrokon, festményeken, fegyvereken és bútorokon is; összesen mintegy negyven tárgyon.

– Volt, amelyik különösen megragadott?

– Feltétlenül: Godefroy de Bouillon (Bouillon Gottfried) kardja. Nagyon különleges darab, jóllehet mindegyik tárgynak izgalmas története van. Emellett külön érdekesek voltak számomra a Spanyolországból származó tárgyak, melyeket uralkodók, például a földim, II. Fülöp király ajánlott fel (szintén Valladolidban született – a ford.). Meglepett, mennyi tárgy került ide és a Kusztódia más templomaiba Spanyolországból. Ilyen nagy történelmi vagy szimbolikus jelentőséggel bíró tárgyakat restaurálni hatalmas felelősség, de nagyon jó érzés is.

– Melyik volt a legnehezebb feladat, és miért?

– Nagyjából mindegyik darabon, amin dolgoztam, ugyanazokat a problémákat kellett orvosolni, viszonylag könnyen kezelhető volt. Ami a legtöbb időt vette igénybe, nem a bonyolultsága, hanem az aprólékossága miatt, az egy német neogót monstrancia volt a 19. század közepéről, amit előbb szét kellett szerelnem, több mint 100 apró csavar tartotta össze.

– Mit gondolsz a Terra Sancta Múzeum projektjéről, és mi lepett meg a leginkább?

– Meglátogattam a régészeti múzeumot is, amely a Flagelláció (Megostorozás) kolostorában található, és rendkívül érdekesnek találtam, különösen megfogott a modern muzeográfiai hozzáállás, a tisztelet a gyűjtemény iránt, és ennek a nagyon optimális megvalósulása. Úgy gondolom, ez a múzeum alapvető abban, hogy megértsük a kereszténység szerepét a Szentföldön. Jól kiegészíti a városban található többi múzeum anyagát, különösen a zsidó és a muszlim művészetet bemutató múzeumokét. Ebből a szempontból a jövendő művészeti és történeti múzeum referenciaintézmény lesz a gyűjtemény gazdagságának köszönhetően. Nélkülözhetetlen forrás lesz a szakemberek és minden művészet- és történelemszerető zarándok számára. Sokszínűsége és a tárgyak minősége lehetőséget kínál majd a látogatóknak arra, hogy felfedezzék az Európa számos pontjáról idekerült alkotásokat, amilyenekkel kevés múzeum büszkélkedhet a világon.

– Ittléted alatt a Flagelláció-kolostorban szálltál meg, a ferencesek közvetlen közelében éltél. Milyen volt a jeruzsálemi Óváros lakójának lenni? Megváltoztatta ez a Szentföldről alkotott képedet?

– Nagyon hálás vagyok a ferencesek vendégszeretetéért, a gondoskodásért. A várakozásaim maximálisan teljesültek. Az pedig, hogy osztozhattam a testvérek közösségi életében, az imákban, étkezésekben, segített, hogy jobban megismerjem küldetésüket mint a Szent Helyek őrei, illetve a város történetét és a szokásokat is. Fantasztikus volt együtt lakni a Studium Biblicum Franciscanum tanáraival, rengeteget tanultam a beszélgetéseinkből. Szintén hálás vagyok azért, hogy az Óvárosban, a muszlim negyedben lakhattam, közel a Szent Sírhoz, ahol a praetorium is található; az utcák telve történelemmel, bár sajnos most a háború miatt jóformán néptelenek. Egyfelől értékeltem, hogy ilyen bensőségesen látogathatok el a Szent Sírhoz és más kegyhelyekhez, de tudom, hogy ez nem a normál állapota a Szentföldnek, és sokan nehéz helyzetbe kerültek, mert a zarándoklatok gazdaságából éltek. Az ittlétemnek köszönhetően jobban magam előtt látom a bibliai és főleg evangéliumi jeleneteket, és kicsit jobban megérthettem ennek a városnak a különlegességét, amely minden itt járót megérint.

– Mit tennél még hozzá zárásként?

– Még egyszer szeretném kifejezni köszönetemet a Kusztódiának, a Terra Sancta Múzeum csapatának, különösen is Stéphane Milovitch igazgatónak. Boldog vagyok, hogy hazamegyek, és alig várom, hogy visszatérhessek; olyan felejthetetlen élményeket éltem át, amelyek nyomot hagytak bennem, és meggyőztek: sokkal többet kaptam, mint amennyit a munkámmal adtam. Bátorítok minden művészet- és történelemszeretőt, hogy látogassanak el a múzeumba, mihelyt újra megnyílik, nem fognak csalódni.

Fordította: Verestói Nárcisz

Forrás és fotó: Terrasanctamuseum.org

Magyar Kurír