Öntsünk lelket Európába! – Interjú Német László püspökkel, a CCEE új alelnökével

„A legnagyobb kihívás számomra megpróbálni újból lelket önteni Európába, vagyis felkarolni ezt az öreg Európát” – fogalmazott Német László. Az új alelnökkel Vértesaljai László, a Vatikáni Rádió magyar szerkesztőségének vezetője készített interjút, ezt közöljük szerkesztett formában. 

– Kedves Püspök atya, hogy érintett téged ez a bizalom, az első alelnökké választás?

– Nagyon meglepett, hogy egyáltalán jelöltként feltűnt a nevem. Egy püspökkolléga egy nappal a választások előtt kérdezte tőlem: „Mi volna, ha feltennénk a neved?” „Próbáljátok meg!” – válaszoltam, gondolván, ugyan elfogadom, de nem vagyok én annyira ismert, továbbá van még itt annyi más bíboros, érsek és püspök.

Egy egyszerű falusi püspököt a világ végéről, a perifériáról, pont engem fognak nyomni…

De hála Istennek az elnöki választásban már jelen volt a nevem, és az első alelnök választásánál a püspöki konferenciák annyi elnöke támogatott, hogy meggyőző többséggel választottak meg. Gondoltam, ha már így megválasztottak és bíznak bennem, akkor ezt el kell fogadnom. El is fogadtam. A Szentatya a találkozónk után jóváhagyta a választást, amikor Ouellet bíboros felhívta, és elmondta neki, kik lettek az új vezetők, tehát a vilniusi érsek, én mint első alelnök és Hollerich luxemburgi bíboros mint második alelnök.

– Egészen új ez a megbízatás. Mit sejtesz, milyen feladat vár rád?

– A legnagyobb munkánk mint elnökségnek a következő, 2023-ban tartandó püspöki szinódus előkészülete. Tudjuk, hogy Ferenc pápa egy teljesen új működési modellt akar kidolgozni, hogy szinódusi Egyház legyen. Ez legegyszerűbben úgy fejezhető ki magyarul:

egymás kezét fogva, egymás mellett haladó egyház, melynek tagjai Jézus felé tartanak, de közösen.

Mindenkit, aki csak akarja, keresztényeket, nem keresztényeket arra hívni, hogy közösen tudjuk ezt a világot jobb hellyé tenni, és megvalósítani azt, amit a pápa hirdet: „fratelli tutti”, tehát hogy mindnyájan testvérek vagyunk. Az első két évben 2023-ig biztosan erről lesz szó.

Először egyházmegyei területi szinten folyik a munka, ami számunkra egyszerű dolog lesz, mert éppen most májusban fejeztük be az egyházmegyei zsinatunkat, anélkül, hogy tudtuk volna, hogy a Szentatya ezt fogja majd elénk terjeszteni. Úgyhogy ezt át tudom lépni, de mint a Szent Cirill és Metód püspöki konferencia elnöke a mi nemzetközi konferenciánknak az összefoglalóját mindenképpen nekem kell majd otthon a titkárral együtt összeállítani és elküldeni Rómába 2022 szeptemberéig. 2022 októberében pedig a szinódusi titkárság kiadja az első Instrumentum Laborist, az első munkadokumentumot, amit megkapunk a világ minden táján, és 2023 áprilisáig kell egy kontinentális találkozót előkészíteni. A kontinentális azt jelenti, hogy Európa külön találkozik, akárcsak Ázsia, Dél-Amerika és Észak-Amerika. Ennek eredményeit küldjük vissza a Vatikánba, és ebből készül el a második munkadokumentum, amely a 2023. októberben tartandó szinódus kiindulópontja lesz.

– Sankt Gallen a központja az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának. Sokszor kell majd odautaznod?

– Remélem, hogy nem! Lehet, hogy csúnya, amit mondok, de megmondom őszintén, hogy

ennek a Covid-pandémiának vannak jó oldalai is, mert nem kell mindenhol jelen lenni úgy, mint előtte. Sokkal jobban tudjuk kezelni már a digitális világ által adott lehetőségeket.

Jó az, hogy nem kell nekem minden konferenciára fizikailag elmenni, amely egy napig tart, mert az azt jelenti, hogy egy nap út oda, egy nap ott lenni, és egy nap vissza – ez lehetetlen. Nemcsak úgymond gazdaságilag, mert kell költeni az útra és a hotelre, hanem azt jelenti, hogy a szobámban, ahol jól érzem magam, tudok beszélni emberekkel, látjuk egymást. Természetesen más az, amikor az emberek összejönnek, és leülünk egy jó vacsorára, utána pedig elbeszélgetünk egy pohárka mellett, ez mindig jó. De ami a munkát illeti, azt el lehet végezni távolból is. Már megbeszéltük az új elnökségben, hogy az egyébként meglévő sok találkozó miatt inkább azt szeretnénk, hogy elektronikus úton, webinárium formájában vagy online módon, a digitális világ adta lehetőségeket kihasználva gyűljünk össze, ne utazzunk, hanem beszélgessünk.

– Püspök atya, Téged a Jóisten megáldott többnyelvűséggel és gazdag tapasztalattal szerte a világon. Mit tudsz ebből bevinni ebbe az új megbízatásba, ami európai szinten az egyik legmagasabb püspöki szolgálat?

– Köszönöm szépen ezeket az elismerő szavakat, ugyanis úgy hozta az élet, hogy missziós szerzetesként jártam a világot, és hálát adok a rendemnek, ahol az a szabály, hogy ahová megérkeztél, annak az országnak tanuld meg a nyelvét. Ez jó volt nekem, és a Jóisten adott hozzá könnyebbséget a nyelvtanulásban. Ami a legnagyobb kihívás számomra: megpróbálni újból lelket önteni Európába, vagyis felkarolni ezt az öreg Európát.

Mindig azt mondjuk, ami engem egy kicsit zavar, hogy öreg Európa, fáradt Európa meg lankadt Európa, de tőlünk is függ, az-e. Hogyan érezzük és hogyan látjuk önmagunkat, milyen forrásokat, milyen nyelvezetet használunk, kit tudunk megszólítani.

Ezek mind olyan kihívások, melyekről Ferenc pápa úgy beszél, hogy együtt kell menni ránézni, megcsodálni, különbséget tenni, és csak utána hozni a végén egy döntést, mely mélyen a konkrét életben gyökerezik. Nem az asztal mellett csináljuk az egészet – ott össze kell szedni a végeredményt, de előtte a munka kétharmada teljesen máshol zajlik. Tehát az előkészület, a figyelem, a meghallgatás az, amit egy kicsit gyakorolni kellene Európában.

A másik dolog, ami nekem nagyon a szívemen fekszik, Kelet és Nyugat kapcsolata, mert

Kelet-Európa, Közép-Európa és Nyugat-Európa között – úgy mondanám – sokszor nem őszintén folytatnak párbeszédet, ami nem hazugságot jelent, hanem azt, hogy egyszerűen nincs benne az egész igazság. Nem tudjuk megérteni egymást, és harminc év után most, hogy megint együtt vagyunk, sok az előítélet.

Én optimistább voltam 1990-ben, hogy nagyobb lesz a megértés erre az időpontra, hogy jobban tudjuk, mi van; mi a hátránya annak, hogy mi úgy éltünk; hogy a Nyugat-Európában élő katolikus testvérek, püspökök, papok és hívek miért viselkednek úgy, ahogy viselkednek. Tehát itt egy nagyon mély, őszinte beszélgetésről, pontosabban párbeszédről van szó, amely egy folyamat, és rengeteg erőt kíván, amelybe azonban érdemes energiát fektetni.

– Püspök atya, magyar ember vagy, nagybecskereki püspök, a Szent Cirill és Metód püspöki konferencia elnöke. Ebben a minőségedben mit gondolsz, mit tudsz adni az európai püspökök konferenciájának?

– Rámutatni arra, hogy Európa milyen gazdag. Nem úgy van, hogy mindig a legnagyobb nemzetek a „leggazdagabbak”, mivel a legtöbb kiadást ők fizetik, ezért automatikusan nagyobb jogokat élveznek, vagy mindig ők mondják meg a tutit. Minden országnak van egy hangja, mert minden ország saját lelkiéletet folytat.

Nem merem azt mondani, hogy Nagybecskerek olyan, mint Köln, mert Kölnnek kétezerszer több pénze van, meg egyéb más dolga. Ebben nem tudunk vetekedni, de a mi híveink éppolyan katolikus keresztények, mint ők.

Mi is ugyanazokat a szentségeket gyakoroljuk, éppúgy imádkozunk a Jóistenhez, és megpróbáljuk a saját társadalmunkat áthatni.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó (archív): Merényi Zita

Magyar Kurír