Optimistán tekintve a jövőbe – Interjú Sarbak Gáborral, a 175 éves Szent István Társulat elnökével

– A Szent István Társulat 1848-ban, viharos történelmi időkben jött létre, függetlenül az akkori hatalmas horderejű változásoktól. Vagy talán azok is befolyásolták a megszületését? 

– Az alapító Fogarasy Mihály nagyváradi kanonoknak már korábban is voltak kapcsolódó ötletei. A Religio és Nevelés című, 1841 és 1849 között kiadott egyházi irodalmi lapban 1844-ben dolgozata jelent meg Eszmék egy nevelési, épületes és fölvilágosító könyvek terjesztésére alakítandó társulat szerkezetéhez címmel, benne egy alapszabályvázlattal. Ő maga írta meg később, hogy a társulat megalakulásának gondolata egy karácsony éjszakai zsolozsmázás közben sejlett föl benne. Miután a forradalom következtében megvalósult a teljes sajtószabadság, a társulat 1848. május 1-jén megkezdhette működését Jó és Olcsó Könyvkiadó Társulat néven. Nyilvánvaló, hogy a hirtelen bekövetkezett társadalmi változások tették lehetővé a létrejöttét.

Ez összefüggésben van a magyar nemzet öntudatra ébredésével, azzal a törekvéssel, hogy a hazai katolikusoknak meg kell szervezniük magukat.

A társulat alapítói nagyszerűen ráéreztek arra, hogy eljött a pillanat, amikor megalakulhat egy katolikus szerveződésű egyesület, amely céljait tekintve teljes összhangban van a katolikus püspöki kar által képviselt mindenkori állásponttal, és képes a világi társadalmat is megszólítani. Az a tény, hogy a társulatnak rövid időn belül sok tagja lett, egyértelműen jelzi, hogy Fogarasy kezdeményezése jó időben született. Fejlődésnek indulhatott a szervezett magyar nyelvű vallási könyvkiadás. Az ország lakosai által akkoriban beszélt nyelveken jelentettek meg könyveket, németül, tótul, horvátul.

– Mi volt a társulat létrejöttének elsődleges célja?

– A nemes értelemben vett vallási irodalom minél szélesebb körben való terjesztése egy katolikus társulat keretei között megszervezve. Az alapítók gondoltak a társadalom különböző műveltségi szinten álló tagjaira. Egyes kiadványsorozatok az alsóbb néprétegek igényeinek feleltek meg. Itt rögtön meg kell említeni, mennyire fontos kiadványtípus volt a 19. században a kalendárium. Más könyvek, induló sorozatok viszont a magasabb képzettségű rétegeket vették célba.

– Fogarasy Mihály nagyváradi kanonok volt az ügy legfőbb kezdeményezője? 

– Igen, és aztán többen csatlakoztak hozzá, így Somogyi Károly, akiről Szegeden könyvtárat neveztek el, vagy Danielik János pristinai püspök és egri kanonok. Létrejött egy katolikus kör, amely támogatta a kezdeményezést. 

– Az első világháborúig hogyan alakult a társulat sorsa? Mikor vette fel Szent István nevét?

– A társulat 1854-ben, az osztrák önkényuralom kezdeti időszakában nagyon keményen kiállt a magyar gondolat mellett. Ekkor vette fel államalapító magyar királyunk nevét. Ettől kezdve az első világháborúig terjedő több mint hatvan esztendő az építkezés, a terjeszkedés és az önmeghatározás időszaka. Nagyon fontos, hogy a társulat fővédője (ezt ma fővédnöknek mondanánk) Magyarország mindenkori prímása, az  esztergomi érsek, védői kara pedig a püspöki kar. A társulat élén egy világi elnök áll,  általában egy társadalmi állásánál és tekintélyénél fogva elismert személyiség, adott esetben egy arisztokrata, aki természetesnek tekinti, hogy a Katolikus Egyházáért ténykedjen. Mellette az egyházi alelnök, tehát egy papi személy működött, és rendszeresen ülésezett a választmány, amelynek gyakorlati döntései meghatározták a negyedévi teendőket. A közgyűlés évente ült össze, a tagság pedig élhetett javaslattételi jogával és szavazhatott. A társulat emellett idővel létrehozott egy kiadóvállalatot, hogy saját könyveit a saját nyomdájában állíthassa elő. A kiadó élén igazgató állt. A társulat gazdasági helyzete a 20. század elejére annyira megerősödött, hogy föl tudták építeni Budapesten a Szentkirályi utcai nagy társulati palotát, és hamarosan egy nyomdát is berendeztek. Ezen a helyen ma a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi kara működik. Itt található az egyetem rektori hivatala, és itt van a Szent II. János Pál pápáról elnevezett díszterem is, ami az épület múltjára való tekintettel lehetett volna Szent István terem is.

Az első világháború előtti években jött létre a részvénytársasági forma, igazodva az akkori gazdasági követelményekhez. Az első évtizedekben az egri érseki líceum nyomdájában adták ki a társulat kiadványait, részben ezzel is magyarázható, hogy a kezdeti időkben nagyon sok egri papi személy vállalt tevékeny részt a társulat életében. Fontos mozzanat volt, hogy 1887-ben egy alulról szerveződő kezdeményezés eredményeként  megkezdte működését a Szent István Társulat Tudományos és Irodalmi Osztálya. Ennek egyenes következményeként alakult meg 1916-ban a Szent István Akadémia, egy tudósokból álló, szakosztályokra tagolt szervezet, amelynek létrejötte elsősorban a kiváló és sokoldalú tudósnak, közéleti személyiségnek, társulati alelnöknek, Giesswein Sándornak köszönhető. Az akadémia keretein belül rendszeresen előadásokat tartottak, a székfoglaló értekezéseket megjelentették, és, ne hallgassuk el, az akadémikusok közül sokan egyúttal a Magyar Tudományos Akadémia tagjai is voltak. A nemrég megújult akadémia tagságán végigtekintve ez ma is így van. Azt is fontos megemlíteni, hogy az első világháború idejére a társulat létszáma már több ezres volt. Problémát jelentett viszont, hogy az alapszabálynak megfelelően a társulat bevételeit egyházi, jótékony célokra kellett fordítani. A tagok illetménykötetet kaptak, s ez gondot okozott, mert általában elvitte a hasznot. Ennek ellenére azért a társulat fennmaradt, sőt fejlődött is. 

– Az 1848-as alapítástól 1914-ig terjedő időszakban mi volt a társulat jelentősége?

Alig hatvan esztendő alatt a Szent István Társulat országosan ismert és elismert katolikus intézmény lett,

saját kebelén belül működtetett egy sikeres kiadóvállalatot, és – ha szabad így fogalmaznom – tudományos  érdekeltsége is volt. Vezetése, a választmány tagsága jobbára egyetemi tanárokból, a felső középosztályhoz tartozó személyekből állt. A társulat országos bizományosi bolthálózatot működtetett – ehhez tartozott például Pécsett a Lukovich László vezette Szent Imre könyvesbolt –, s ezzel a szervezettséggel nagyon sok jó könyvet tudott terjeszteni. Az éves közgyűléseken, amelyek a két világháború közötti időben már komoly társadalmi eseménynek számítottak, mindig a prímás, a társulat fővédője tartott iránymutató előadást.

– Milyen jellegű könyveket adtak ki ebben az időben? 

– 1923-ban indult útjára a több mint száz kötetet magában foglaló Szent István Könyvek sorozat, amely zsebkönyv formátumban terjesztette a katolikus tudományt és kultúrát közérthető nyelven, ám tudományos megalapozottsággal. A szerzők között találjuk Prohászka Ottokárt (A bűnbocsánat szentsége), Horváth Sándort (Aquinói Szent Tamás világnézete), Balogh Józsefet (Szent Ágoston, a levélíró) s a bencés Radó Polikárpot, a liturgia jeles tudóját és a filozófus Kecskés Pált is. Csupa jeles tudós, akiknek a műveit ma is érdemes olvasni.

– A Szent István Társulatnak 1923-ban, száz évvel ezelőtt XI. Piusz Az Apostoli Szentszék Könyvkiadója címet adományozta. Mit jelentett ez, és mi volt a jelentősége? 

– Ez a megtisztelő és elismerő cím, valamint a pápai címer használatának joga, ami együtt járt vele, azt jelentette, hogy a társulat könyvkiadói tevékenysége teljes egységben van a Katolikus Egyházzal. Akkoriban kapta meg ezt a kitüntető címet a Herder Kiadó, valamint a korszak legnagyobb francia és olasz katolikus kiadói is. Ez jelentős ajándék volt, amely elismerte a Szent István Társulat kiadványainak kiemelkedő minőségét és fontosságát, s egyúttal kifejezte azt is, hogy a társulat mint kiadó jelentőségében és súlyában a többi katolikus kiadó fölött áll.

– A Szent István Társulat 1948-ra nagyon jelentős kiadóvá fejlődött, Európában is elismerték a működését.

– A két világháború közötti időszak fényes és prosperáló volt a társulat életében, mert a könyvkiadás nagyon felfutott, s talán a társulat mondhatta magáénak a legmodernebb nyomdát, amely – mint említettem – a Szentkirályi utcában működött. Rátermett kiadóvezetők, jó gazdasági szakemberek irányították a vállalatot. Nagyon lényeges, hogy ebben az időszakban a társulat adta ki a legtöbb katolikus tankönyvet. Ennek azért volt rendkívüli jelentősége, mert a magyar iskolarendszer egy tekintélyes hányadát gyakorlatilag a Katolikus Egyház tartotta fenn, így megszabhatta, milyen tankönyvekből tanuljanak a diákok. 

– A kommunista hatalomátvétel után hogyan sikerült a társulatnak átvészelnie a diktatúra negyvenéves időszakát?

– A kommunisták nem oszlatták fel a Szent István Társulatot, folyamatosan működhetett. Ennek természetesen ára volt. A rezsim korlátozta a kiadványok példányszámát, mindent előre egyeztetni kellett a megfelelő hivatallal, a papírt csak engedéllyel és korlátozott mennyiségben lehetett beszerezni. A diktatúra kezdeti szakaszában a társulat közel állt ahhoz, hogy ellehetetlenítsék, de az éves közgyűléseket ezekben az időkben is meg lehetett tartani, a társulatnak volt vezetősége. Később aztán, az 1990-es rendszerváltozáshoz közeledve, a szorítás folyamatosan enyhült. Ebben aktív szerepük volt a társulat ügyes vezetőinek is. Az obulust le kellett tenni, de ennek is voltak módozatai.

Előfordult, hogy világi kiadók nem adhattak ki bizonyos szerzőket, viszont a társulatnak valahogy sikerült ezt elérnie.

Itt jelenhetett meg például Paul Claudel is. Az ilyen kötetek napok alatt elfogytak. Amit a társulat gazdaságilag nyert ezen, azt mind egyházi célokra fordította, a püspöki kar rendelkezésére bocsátotta. S ha például szeretetotthont építettek, a társulat tevékenységéből befolyt pénz kiegészítette a költségeket.

– Hogyan alakult a Szent István Társulat története a rendszerváltozás után, az elmúlt több mint harminc évben? 

– Nem volt egyszerű, most sem az, és azt hiszem, a jövő sem lesz az. A Szent István Társulat elvesztette az 1989-ig élvezett monopolhelyzetét. Ez természetes folyamat, nem kell siránkozni rajta, de meg kellett találni azokat a lehetőségeket, amelyeken keresztül érvényesíteni lehetett a kiadói elképzeléseket. Nagyon fájdalmasan érintette a társulatot a tankönyvkiadás átalakulása. Az viszont jó dolog, hogy régóta megvan már a társulat könyvklubja. Ezen, illetve a különböző együttműködéseken keresztül működik az elszakadt magyarság könyvellátása is. Jelentős lépés volt a Szent István Társulat Ünnepi Könyvhetének elindítása is, idén már a 30. könyvhetet tartottuk. A katolikus vagy katolikus szellemű, illetve a protestáns kiadók is meglátták ebben a lehetőséget: egy hét leforgása alatt itt koncentráltan mutathatják be az olvasóközönségnek mindazokat a könyveket, amelyeket előállítanak. Nem kell szerényen meghúzódnunk a háttérben, mert kiváló könyvek vannak, és a választék is rendkívül széles; az egyszerű imakönyvtől az idegen nyelven megjelent teológiai munkákig mindent megtalálnak itt az érdeklődők. 

– Említene néhány olyan írói életművet, amit különös gonddal ápol a Szent István Társulat?

– Kodolányi Jánosnak a szocializmusban több műve csak cenzúrázva, csonkított formában jelenhetett meg, mi viszont kiadtuk a teljes, eredeti szövegeket. Így jelenhetett meg többek között az Én vagyok is. Ez nagyon fontos. Megemlítem Vanyó László professzor Ókeresztény írók című sorozatát is, amit még a rendszerváltozás előtt, 1980-ban indítottunk útjára. Mivel az ókeresztény irodalom iránt töretlen az érdeklődés, néhány évvel ezelőtt a társulat úgy döntött, hogy Vanyó László emlékére, Ókori keresztény írók címmel újraindítja a sorozatot, a régi szövegeket naprakész állapotra hozva, Perendy László gondos szerkesztésében. A Magyar katolikus lexikon első kötetei szintén a nyolcvanas években láttak napvilágot, a teljes kiadás megjelenése jóval átnyúlt a rendszerváltozáson. Ma már a világhálón is elérhető. Fontos sorozatunk egyebek mellett a Szent István Könyvek című tudományos sorozat, amit elsősorban az egyetemi életben használnak. A társulat ünnepi könyvhetére jelentettük meg a legfrissebb kötetet Középkori keresztény gondolkodók lexikona címmel, Horváth Pál összeállításában. Ezek működő sorozatok. Talán a példányszám nem olyan magas, mint régen, de a kínálat továbbra is széles. A példányszám egyébként valamelyest mindenütt csökkent.

– A Szent István Társulat alapszabálya kimondja: „Felétlenül szükség van a hitet erősítő kiadványokra.” Hogyan tudja a társulat betölteni ezt a szerepét a mai korban, amikor sokan kétségbe vonják a keresztény értékek jogosultságát, mindent relativizálnak, akik pedig Istent keresik, sokszor inkább az ezotéria, az okkultizmus felé fordulnak. 

– Feladatunk, hogy a mai korban is betöltsük az alapszabályban megfogalmazott hivatásunkat. Ez napjainkban reménytelen vállalkozásnak tűnhet, mi mégis reménykedünk, mert nem lennénk katolikusok, ha nem így tennénk.

Olyan kiadványokat kell megjelentetnünk, amelyek megerősítik olvasóinkat a hitükben.

Ezzel segíthetjük, hogy kiálljanak a keresztény értékek mellett, és alkalmassá váljanak arra, hogy másokat is meg tudjanak győzni, mások előtt is hitelesen tudják képviselni a katolikus hitet. Nálunk állandóan van a raktáron Biblia, többféle formátumban, kiváló magyarázatokkal ellátva. A katolikus katekizmus is kétféle formában jelent meg, van egy rövidebb és egy hosszabb, teljes változat. Ha valaki fel akar készülni a „jó harcra” a kiadványainkból, ehhez minden a rendelkezésére áll. 

– Ezek szerint bármilyen nehéz is a helyzet, optimistán látja a Szent István Társulat jövőjét… 

– A nehéz helyzetek azért vannak, hogy megoldjuk őket. Igen, optimista vagyok.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Fábián Attila (archív)

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. június 4-i számában jelent meg.