Óriási tanítványsereggel ünnepelte szerzetesi fogadalomtétele gyémántjubileumát Jelenits István

A szentmise főcelebránsa mellett rendtársai, paptestvérek álltak az oltár körül, a padokban egykori tanítványok, sokan feleségeikkel, gyerekeikkel és unokáikkal. Nemzedékek, ahol a nagyapa és az apa után a gyerekeket is a piaristák tanítanak. „Hitre, tudásra, szép életre, jóra. Példaadója!” – hangzott fel az ünnepen a Himnusz Kalazanci Szent Józsefhez.

Jelenits István szentbeszédében a farizeusi magatartást bemutató evangéliumi szakaszhoz fűzte gondolatait. Személyes hangon vallott életéről, életszakaszainak egy-egy meghatározó tapasztalatáról. Feltette a kérdést: milyen világban, milyen emberek között kellett Jézusnak helytállnia? És párhuzamot vonva eddigi életével: neki milyen korok, körülmények között kellett felnövekednie, döntéseket hoznia, helytállnia, s később, Kalazanci Szent József példáját követve a rá bízottakat kísérni? Felidézte gyerekkorának háborús éveit, gimnazista tanulmányait a kereszténységet eltörölni akaró kommunista uralom közepette, végül a ma szabadságát és bőségét, sokszínűségét, amikor meg kellett válaszolnia önmagában a kérdést: milyen utat kínál neki Isten.

Minden nehézség ellenére az erősödött meg a szerzetesi hivatás útjára lépő fiatalemberben, hogy a világnak szüksége van az Istenre tekintő ember munkájára. Erőforrás volt számára Szent Ágoston tanítása, akinek műveivel már piarista diákként kezdett megismerkedni. „Több ezer oldalt olvastam el latinul, s egész életemet meghatározta, hogyan gondolkodott Szent Ágoston Európáról, valamint az Isten dolgairól. Később is többször visszatértem hozzá, mint nagy mesteremhez” – vallotta.

A piarista szerzetes visszaemlékezett a több mint negyvenévnyi tanári pályájára, a diákjaival megtett sok-sok kirándulásra, melyek nemcsak az osztálytársakat vitték közelebb egymáshoz, hanem őt is hozzájuk, a szüleikhez, s mindannyiukat Istenhez. „Milyen különös módon tud Isten gondoskodni rólunk egy-egy veszedelmektől terhes korban, és tud hozzásegíteni bennünket ahhoz, hogy egymásnak is támaszai legyünk, s együtt tudjunk Isten felé bizalommal élni. A mi életünk tanúsága, hogy nemcsak tudásunkkal, szavunkkal, hanem imánkkal is Isten közelségébe tudjuk vinni a ránk bízottakat, és segíteni tudjuk a helytállásukat a változó világban” – fogalmazott Jelenits István.

A szentmise után kezdődött a jubiláns életét bemutató portréfilm premierje. Olyan nagy volt az érdeklődés, nem jutott be minden vendég a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Auditorium Maximum termébe a vetítésre. Két öregdiák, Novák Tamás és Maróti-Agóts Ákos Betű és lélek címmel – utalva Jelenits István első könyvére – készített filmet a szerzetestanár pályafutásáról. Maróti-Agóts Ákos elmondta, egy osztálytalálkozóján született meg a film ötlete, és közel egy év alatt elkészült a 87 éves Jelenits István életévéről és több mint negyvenévnyi tanári pályafutásáról képet adó alkotás.

A film betekintést ad a Jelenits család életébe, megmutatja, miként határozta meg a kor – a II. világháború, Észak-Erdély visszacsatolása és elvesztése – a család életét, hogyan élte meg a történelmi az eseményeket a tizenéves fiú. Jól összeválogatott archív felvételek elevenítik meg az eseményeket. A néző megismerheti az édesapa kedvelt kirándulóhelyét, a Bihar-hegységet, majd a fiatal István életének meghatározó eseményeit, a család Nagyváradra települését, a közeledő front miatt az otthon és iskola elhagyását, a budapesti újrakezdést a piarista gimnáziumban, az egyetemi éveket az ELTE bölcsészkarán és az 1956-ban induló tanári pályát.

Egy hivatás története kezdődött el a forradalom évében. Magyar nyelv és irodalom, valamint hittan tanítás a rend intézményeiben, Kecskeméten, Budapesten, Vácott és Gödön, a biblikus tárgyak oktatása a Kalazantinum, majd a Sapientia főiskolán, esztétika tanítás a Pázmány bölcsészkarán – erről a munkásságról mesélnek egykori diákok, belőlük lett pálya- és tanártársak, barátok. Vallomásaik szerethető képet rajzolnak a tanári hivatásról, megmutatják a felbecsülhetetlen értékét annak, ha valaki az egész életét a fiatalok nevelésében tölti el. Sikeres embereket hallunk. Építész, gépészmérnök, tanár-iskolaigazgató, irodalomtörténész, író, jogász, politikus és állattenyésztő mesélik el diákként szerzett, egész életükre befolyást gyakorló élményeiket. Tanáruk, aki büszkélkedhetne a rend iskoláihoz és saját munkájához köthető „nagy nevekkel”, azok életének értékét hangsúlyozza, akik képesek voltak hivatásukon, családjukon, gyerekeiken keresztül azt mások szolgálatába állítani. Így jelenik meg előttünk a tanár képe, aki tudott személyesen is közel kerülni a diákjaihoz, megtalálta a módszert, hogyan lehet megtanítani és megszerettetni azt, ami számára olyan értékes, de a diáknak esetleg nehezen megy. Aki megmutatta az utat a rá bízott tanítványoknak, amin haladva a nehéz történelmi időkben is boldogulni tudnak az életben, és nem veszítik el a keresztény hitüket.

De ez csak az egyik dimenzió a filmben. Mellette átélhetővé válik a piarista élet vidámsága, s belekóstolhatunk a kirándulások, a római kerékpáros zarándoklatok, a kenutúrák élményeibe is. A Betű és lélek című filmet a tervek szerint ősszel láthatja a nagyközönség a Duna Televízióban.

A jubileumi ünnepséget állófogadás zárta, találkozási lehetőséget adva az egykori osztálytársaknak.

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír