Az alábbiakban Mészáros Józsefné Erika, a Jelenlét program kisszentmártoni vezetőjének beszámolóját közöljük szerkesztve.
Az ötödik alkalommal megrendezett tízpróbán Bogádmindszent, Drávaiványi, Kisszentmárton, Lúzsok, Patapoklosi, Piskó, Somogyapáti, Sósvertike, Téseny és Vejti csapatai mérkőztek meg.
A szaporcai Hétöles-tó partjáról elindulva, egy hosszabb túraútvonal mentén tíz erőpróbán vettek részt, megmutatva bátorságukat, tudásukat és leleményességüket.
A természet kincseivel ismerkedtek memóriajáték keretében; keresztrejtvényt fejtettek, és totóztak, játékos dallamvadászaton vettek részt; felnyitották a bátorságládát, célba dobtak, és sorolhatnánk még hosszan az izgalmas kihívásokat.
Vidáman és ügyesen vették az akadályokat, és két állomás között sem unatkoztak: az Ős-Dráva Látogatóközpont ligetes-csalitos környéke nevetéstől és a csapatok erre az alkalomra begyakorolt rigmusaitól volt hangos.
A tízpróba teljesítése után újra a Hétöles-tó partján gyűlt össze mindenki.
A gyerekekre és kísérőikre közös ebéd, virslis lecsó várt, valamint a jellegzetes cigánykenyér, a punya. A lecsót a környékbeli felzárkózó települések Jelenlét Pontjainak mintakerti terményéből főzték a Karitász munkatársai.
Ebéd után került sor a várva várt eredményhirdetésre: a tízpróba győztese, ahogy tavaly, Bogádminszent tízfős csapata lett. Bogdán Klára, a települési Jelenlét Pont munkatársa elárulta: nagyon nagy lelkesedéssel és győzni akarással, valódi csapatként készültek a gyerekek a versenyre.
A győztesnek kijáró taps és gratuláció mellett mégsem érezte magát vesztesnek egyetlen gyermek sem, mindenkinek jutott érem, jól megérdemelt ajándék és persze elismerő szavak is.
„Az ormánsági tízpróba nem csupán egy verseny, annál sokkal több!” – foglalta össze a rendezvény egyik szervezője, a Katolikus Karitász munkatársa, Fodor Barbara. Hangsúlyozta: az esemény valódi lényege, hogy a különböző felzárkózó településeken élő gyerekek találkozzanak, új barátságokat kössenek, megtapasztalják az együttműködés örömét és közös élményeket gyűjtsenek. „A közös feladatok során újra és újra megtapasztalhatják, hogy együtt könnyebb, együtt többek vagyunk” – emelte ki.
Fodor Barbara a program kiemelt céljának nevezte a gyerekek közötti közösség és kohézió erősítését, „miközben játékos formában tanulnak egymástól és a körülöttük lévő természetről is”.
A nap különleges, záró meglepetése egy amolyan „mindenki ajándéka” volt: a kicsik csodálkozva figyelték, amint egyszer csak hatalmas quadok és egy látványos, extrém hangosítású autó gördült be a helyszínre, mindez a Beremendi Off-Road csapat és egy autóhifi-gyártó vállalkozás felajánlásának köszönhetően. A gyerekek a sofőrök közreműködésével ki is próbálhatták a különleges járműveket.
A 11 esztendős somogyapáti kisfiú, Ranczinger Milán társaihoz hasonlóan elejétől a végéig élvezte a nagy kalandot. „Nagyon jól éreztem magam. Voltak nehezebb és könnyebb feladatok is. Klassz csapatnevek voltak, például: Főnix... Az ebéd lecsó volt, sok virslivel. Amikor vége volt a tízpróbának, akkor jöttek az autók, meg a quadok...” – mesélte utólag, élményekkel telve.
A tízpróba egyik legifjabb résztvevője, a hatéves bogádmindszenti Orsós Szofi szerint minden játék és feladat nagyon jó volt, de a quadozást élvezte a legjobban. Csapattársa, a 12 esztendős Ambrus Valentina már második alkalommal vett részt a versenyen – ő úgy fogalmazott: „nagyon izgis” volt, és örülne, ha jövőre is részt vehetne a versenyen.
Az említett járműves bemutató után lassan elcsendesedett a Hétöles-tó partja. A Karitász autói és kisbuszai – bennük a megfáradt tízpróbásokkal – sorra kigördültek a helyszínről.
„Ez az ötödik tízpróba is megerősítette, milyen fontosak ezek a találkozások: élmények, nevetés, csapatmunka és közösség. Ezekből épülnek azok a kapcsolatok, amelyek hosszú távon is összekötik a gyerekeket” – hangsúlyozta Fodor Barbara.
Az ormánsági tízpróba az idén is bizonyságát adta annak: a lényeg nemcsak az, hogy ki ért elsőként célba, hanem az is, hogy ki lett még egy kicsivel bátrabb, ügyesebb, boldogabb, mint volt, még akkor is, ha ez a nagy kaland elhozta egyúttal a nyári szünidő végét is.
Forrás: Katolikus Karitász
Szöveg: Mészáros Józsefné Erika
Fotó: Vermes Tibor
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria











