Örök nyugalomra helyezték Orbán Gábor Gyulát

Orbán Gábor Gyula nyugalmazott templomigazgató február 14-én, életének 81., áldozópapságának 36. évében hunyt el. Lelki üdvéért március 6-án, hétfőn délelőtt mutatott be szentmisét Erdő Péter bíboros Budapesten, a Thököly úti Rózsafüzér Királynéja-plébániatemplomban.

A bíboros a temetési szentmisén felidézte Orbán Gábor atya hivatásának fontosabb állomásait. Szelíd, szerény stílusú, finom és intelligens ember volt – emelte ki a főpásztor. Erdő Péter beszélt arról is, hogy amikor a már beteg, idős paphoz fordult azzal, hogy papi szolgálataira szükség lenne az Időskorúak Szent Erzsébet Otthonában, „az arcán felragyogott a hivatás öröme”, ami örökre bevésődött az emlékezetébe.

Orbán Gábor Gyula nyugalmazott templomigazgató hamvait a szertartást követően a Rózsafüzér Királynéja-plébániatemplom urnatemetőjében helyezték örök nyugalomra.

*

Erdő Péter bíborosnak a temetési szentmisén elmondott szentbeszédét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.

Krisztusban kedves Testvérek!

„Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok és terheket hordoztok, én felüdítelek titeket.” Ezt olvastuk imént az evangéliumban. Jézus hallgatóságához fordul. Sokan közülük egyszerű emberként bizonyára nagy nehézségekkel küszködtek, amikor a mindennapi életben meg akarták tartani az ószövetségi törvényt és az ahhoz fűződő számtalan előírást. Jézus viszont a szeretet parancsában foglalja össze a törvényt és a próféták tanítását. Ez pedig „könnyű terhet” jelent követői számára.

Szokták alkalmazni ezt az evangéliumi szakaszt az egész életünkre is. Számos gond és küzdelem kíséri az ember életét, világiakét és papokét egyaránt. A munka, a felelősség, a sok féle feszültség, de gyakran a betegség és az erőtlenség is nagy teherként nehezedik a lelkünkre. A keresztény hittel és jó lelkiismerettel fogadott hívó szó az emberi élet végén Krisztushoz vezet minket. Ő megígérte, hogy felüdít bennünket. Az ókori keresztények nem véletlenül beszéltek a világosság és a békesség enyhülést adó hajlékáról, a „refrigerium lucis et pacis”-ról.

Gábor paptestvérünk késői hivatás volt. 45 éves korában szentelték pappá. Úgy emlékeztünk vissza rá mint szelíd és szerény stílusú, de finom és intelligens emberre. Teológiából doktori értekezését a 78. zsoltárról és a Pentateuchus-hagyományokról írta. Érdekelte a Biblia, nem riadt vissza azoktól a szakmai nehézségektől sem, amelyekkel mindenki találkozik, aki az Ószövetséget akarja komolyan tanulmányozni.

Papi szolgálatát először kisegítő lelkészként a Mátyás-templomban látta el. Később káplán volt Angyalföldön, a Béke téren, majd hat évig az Örökimádás-templomigazgatóságon működött mint kisegítő lelkész. 1995-ben lett templomigazgató Kőbánya-MÁV-telepen. Ezt a feladatot látta el egészen nyugdíjazásáig.

Egyre nehezebben tudott mozogni; egyre nagyobb problémát jelentett számára az is, hogy önmagáról és környezetéről gondoskodjon. Amikor nyugdíjasként meglátogattam a lelkészi lakásban, ahol továbbra is élt, egyrészt meggyőződhettem róla, hogy immár olyan környezetre van szüksége, ahol gondozásban és segítségben részesül; másrészt különleges öröm volt számomra, hogy paptestvérként tudtunk beszélgetni. Elmondtam neki, hogy a Szerb Antal utcában, az Időskorúak Szent Erzsébet Otthonában lakik néhány atya, de kinek a mozgás, kinek a beszéd olyan nagy nehézséget okoz, hogy a kápolnában szükség lenne Gábor atya papi szolgálatára is.

Soha nem felejtem el azt a pillanatot, amikor az arcán felragyogott a hivatás öröme.

Szívesen elfogadta az ajánlatot, hogy beköltözzön az otthonba. Ott megkapta azt a szerető gondoskodást, amire szüksége volt. A tavalyi karácsonyi ünnepségen, amelyet a nyugdíjas papok számára rendeztünk, nagy örömmel vett részt. Őszinte szívből kívántuk egymásnak az emberré lett Isten örömét és áldását. Ezt az örömet kérjük Gábor paptestvérünk számára az örök boldogság nyugalmában és békéjében. Ámen.

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Depaula Flavio

Magyar Kurír