Örök nyugalomra helyezték Szalai Jeremiás nyugalmazott göllei plébánost

A szentmise prédikációjában Sajni Balázs kőröshegyi plébános búcsúztatta a lelkipásztort, felidézve Szalai Jeremiás életútját, papi szolgálatát és hivatásához való rendíthetetlen hűségét.

Menj el azokhoz, akikhez küldelek, és mondd el nekik mind, amit parancsolok. Ne félj tőlük, mert veled vagyok és megoltalmazlak”

– idézte Jeremiás próféta könyvéből az elhunyt lelkipásztor újmisés jelmondatát, hangsúlyozva, hogy e szavak nemcsak az ószövetségi próféta küldetéséről, hanem Jeremiás atya egész életéről is tanúskodnak.

Szalai Jeremiás Külsővaton született, egy hatgyermekes család második gyermekeként. Szeretetteljes, vallásos környezetben nevelkedett, ahol már fiatalon meghallotta Isten hívó szavát. Papi hivatásának kibontakozásában meghatározó szerepet játszott egykori plébánosa, Szabadhegyi Szabolcs, akinek segítségével az Esztergomi Ferences Gimnáziumban folytathatta tanulmányait. Hivatásának alakulását Körmendy József atya, Bali Tibor atya, valamint a Külsővaton élő premontrei nővérek is segítették.

A győri szeminárium elvégzését követően papi jelmondatához hűen vállalta mindazokat a szolgálati helyeket, ahová elöljárói küldték. Káplánként Nagykapornakon, Tapolcán, majd Veszprémben, a Regina Mundi Plébánián szolgált.

Mindig hálával emlékezett vissza azokra a lelkipásztorokra, akik papi életének kezdetén segítették és példájukkal formálták, különösen Pacsay János Fidélre és Pápai Lajos későbbi győri megyéspüspökre.

Plébánosi szolgálatát Nagykanizsán, a Szent József-plébánián, majd Miklósfán és Göllében végezte. Szolgálati helyein nagy gondot fordított a templomok, kápolnák, út menti keresztek és plébániai épületek felújítására. Munkájának köszönhetően számos egyházi épület újulhatott meg, amelyek ma is őrzik áldozatos tevékenységének emlékét.

Sajni Balázs azonban hangsúlyozta, hogy Jeremiás atya számára az épületek megújításánál is fontosabb volt a lelkek gondozása. Kiemelt figyelmet fordított a hitoktatásra, a ministránsok nevelésére, a fiatalokkal való foglalkozásra, valamint az idősek és betegek rendszeres látogatására. Hittanos kirándulásokat, zarándoklatokat és lelkigyakorlatokat szervezett, miközben a mindennapi szentmisék bemutatására és a liturgia méltó ünneplésére is nagy gondot fordított.

Prédikációira mindig lelkiismeretesen készült. Miklósfán például az előesti és a vasárnapi szentmisékre külön-külön szentbeszédet írt, hogy minél személyesebben szólíthassa meg a híveket.

Mondhatjuk, hogy bárányszagú pásztor volt – fogalmazott a plébános, hozzátéve, hogy Jeremiás atya életpéldája Németh Józsefet és őt magát is elindította a papi hivatás útján. Mint mondta, mindketten nemcsak lelki útmutatást, hanem számtalan gyakorlati ismeretet is kaptak tőle.

Szalai Jeremiás atya minden szolgálati helyén szoros kapcsolatot ápolt a rábízott közösségekkel. Nyugdíjba vonulását követően visszatért szülőfalujába, Külsővatra, ahol aktívan bekapcsolódott a település életébe. Amíg egészsége engedte, továbbra is részt vállalt a lelkipásztori feladatokból, és segítette a környező települések híveinek szolgálatát.

A szentbeszédben Sajni Balázs arról is szólt, hogy a papi életút sem mentes a nehézségektől, a betegségektől és az emberi gyengeségektől. Jeremiás atyát azonban a megpróbáltatások között is megtartotta az isteni ígéret, amelyet szentelési jelmondatául választott: „Ne félj, mert én veled vagyok!”

„Jeremiás atya földi szolgálata most véget ért. Az ígéret, hogy »Ne félj, mert veled vagyok és megoltalmazlak«, most teljesedett be az ő életében” – fogalmazott a plébános, majd arra hívta a jelenlévőket, hogy hálával tekintsenek vissza az elhunyt lelkipásztor 48 éves papi szolgálatára.

Hangsúlyozta, hogy Szalai Jeremiás emlékének legméltóbb megőrzése az lehet, ha az általa mutatott úton, Krisztus követésének útján járunk tovább. „Adjunk hálát Istennek mindazért, amit rajta keresztül kaptunk. Köszönjük meg 48 éves papi szolgálatát, áldozatvállalását, példamutatását” – buzdított Sajni Balázs.

A prédikációt követően Árus-Kovács Gábor nemesszalóki plébános Pápai Lajos emeritus győri megyéspüspök búcsúzó gondolatait tolmácsolta.

A nyugalmazott főpásztor személyes hangvételű üzenetében felidézte, hogy Jeremiás atya Veszprémben káplánjaként szolgált, s az együtt töltött évek alatt nemcsak lelkiismeretes paptestvért, hanem igaz barátot is megismert benne. „Szeptemberben még ő köszöntött engem születésnapomon, és közös tervekről beszélgettünk – emlékezett vissza Pápai Lajos, aki együttérzéséről biztosította a gyászoló családtagokat. – Biztos vagyok benne, hogy egy hűséges papi élet után ő már a feltámadt Krisztus arcán tapasztalta meg Isten boldogító színelátását” – fogalmazott az emeritus megyéspüspök.

A szentmisét követően a papság és a gyászoló sokaság a helyi temetőbe vonult, ahol Varga László kaposvári megyéspüspök örök nyugalomra helyezte Szalai Jeremiás címzetes prépostot, nyugalmazott göllei plébánost.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Fotó: Kling Márk

Magyar Kurír