A díjátadó különleges jelentőséget kapott annak fényében is, hogy 20 évvel ezelőtt született meg a magyar és a szlovák katolikus püspöki kar történelmi jelentőségű megbékélési nyilatkozata. A dokumentum arra hívta a két nemzet tagjait, hogy a múlt sérelmeinek továbbadása helyett a kiengesztelődés és a közös jövő felé forduljanak.
A Charta XXI. megalakulása óta ezt a gondolatot igyekszik a mindennapokban is képviselni. A szervezet küldetésének középpontjában a magyarok és szlovákok közötti személyes kapcsolatok erősítése, a kölcsönös megismerés és a megbékélés áll.
A két közösséget évszázadok közös történelme, a keresztény hit és kultúra, valamint számtalan családi és személyes kapcsolat fűzi egymáshoz.
Orosch János érsek életútja jól példázza ezt a szemléletet. Több felvidéki településen is szolgált. Tizenegy évig Párkányban volt lelkipásztor, 2004-ben püspökké szentelték, majd 2013-ban Ferenc pápa nagyszombati érsekké nevezte ki. Főpásztori szolgálata során különös figyelmet fordított a vegyes lakosságú területeken élő magyar hívekre, és rendszeresen részt vett a szlovákiai magyar katolikus közösség rendezvényein.
Családjában a szlovák, a magyar és a német nyelv egyaránt jelen volt. Egy korábbi interjúban arról beszélt, hogy gyermekkorában nagymamája magyarul, nagyapja németül, másik nagymamája pedig szlovákul szólt hozzá, ő pedig mindegyik nyelv mögött ugyanazt a szeretetet érezte. Ez a tapasztalat is hozzájárulhatott ahhoz a nyitottsághoz, amellyel a különböző nyelvű és kultúrájú közösségek felé fordul.
Az érsek egyik legfontosabb feladatának tekinti a szlovákok és magyarok közötti feszültségek enyhítését, valamint azt, hogy a két közösség tagjai jobban megismerjék, elfogadják és szeressék egymást.
Orosch János hosszú évek óta számos alkalommal tett tanúságot arról, hogy fontosnak tartja a magyarok és szlovákok közeledését és kölcsönös megbecsülését. Ennek egyik példája, hogy jóváhagyta és áldását adta arra az imádságra, amelyben Esterházy János oltárra emeléséért fohászkodhatnak a hívek. A most átadott Megbékélési és Együttműködési Díj e szolgálat, valamint a két nemzet közötti hídépítésben betöltött szerepének elismerése.
A díjnak része Lebó Ferenc győri szobrász- és éremművész „Isten tenyerén” című alkotása. A tenyéren megjelenő nemzetnevek azt az üzenetet hordozzák, hogy különböző nyelveik és történelmi tapasztalataik ellenére valamennyien helyet kapnak Isten gondviselő szeretetében. A mű így a Charta XXI. küldetésének egyik fontos gondolatát is megjeleníti.
A nagyszombati díjátadó annak a felismerésnek adott ismét hangot, hogy
a megbékélés nem egyetlen történelmi pillanat, hanem olyan folyamat, amelyért újra és újra tenni kell. Egy kézfogással, egy beszélgetéssel, egymás meghallgatásával, és azzal a bátorsággal, hogy a másikban ne az idegent, hanem az embert, a szomszédot és a testvért keressük.
A díjátadón elhangzott: azoknak, akiknek kedves a Kárpátok által körülölelt táj, fel kell ismerniük, hogy
egymás mellett élve egymásra vannak utalva. A közösség legmélyebb alapja pedig az a keresztény meggyőződés, hogy valamennyien testvérek, ugyanannak az Atyának a gyermekei vagyunk.
Forrás és fotó: Charta XXI. Mozgalom
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria


