Orosz Atanáz püspök megáldotta a felújított görögkatolikus templomot Sárospatakon

Az ünnepi szertartás a templom főbejáratánál kezdődött. A zárt templomajtó előtt mondott imádságok után Orosz Atanáz püspök körmenetben szenteltvízzel hintette meg a templom külső falait.

Az ünnepélyes bevonulás és a templomért végzett imádságok után vette kezdetét a Szent Liturgia.

Szent Péter és Pál főapostolok emléknapján Máté evangéliumának 16. fejezetéből hangzik el egy szakasz, melynek egyik mondata Jézus Péternek mondott szavait idézi: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia.”

A miskolci megyéspüspök ezzel kapcsolatban kifejtette: Nyilvánvaló az evangélium felolvasott szakaszából, hogy Simon Péter boldogsága az ő hitvallásából fakadt. Az evangélium tanúsága szerint miután Jézus hiába tette föl körkérdését, hogy kinek mondják az emberek az Emberfiát, tanítványainak közvetlenül szegezte oda a kérdést: „Ti kinek mondotok engem?” Simon Péter nagyon jól válaszolt erre a kérdésre, amikor Jézust a Messiásnak, az élő Isten Fiának mondotta.

„Azt gondolom, ha ez az ő boldogságának titka, akkor nekünk is meg kell vizsgálnunk lelkiismeretünket, magunkba kell tekintenünk, hogy vajon mi milyen választ adnánk erre a kérdésre” – hangsúlyozta a főpásztor.

Jézus Krisztus az én Megváltóm, akihez „élete minden pillanatában közöm van, és itt, a templomban is azért vagyunk ilyen sokan jelen, mert az ő szeretetét tapasztaltuk meg. Mindhalálig tartó, tiszta szeretetét, és ez a szeretet teszi lehetővé, hogy Péter és Pál jól megférjen együtt, hogy különböző emberek egymás mellett foglalhassanak helyet a templompadokban, és hogy békésen együtt készüljünk a legszentebb áldozatra, a szentáldozásra” – mondta Orosz Atanáz püspök.

„Hiszem, Uram, és vallom, hogy te vagy valóban Krisztus, az élő Istennek Fia” – imádkozzuk, amikor szentáldozásra készülünk, és lelkünket újra megtöltjük a boldogító hitvallás nagyszerűségével, amelyet elsőként templomunk védőszentje, Szent Péter mondott el. Vajon mitől volt boldog Szent Pál apostol? – folytatta gondolatmenetét a főpásztor. – Hiszen a viszontagságos utazásainak beszámolóját tartalmazó evangéliumi szakaszban alig volt valami lelkesítő. Sok sorscsapást kellett elviselnie, Pál apostol mindezek ellenére mindvégig lelkesedett a gondviselő Istenért és az Úr Jézus Krisztusért, aki őt az apostoli útra meghívta és azon végigkísérte.

Életünkben állandóan ki vagyunk téve a halálnak az Úr Jézusért – fogalmazza meg egy másik levelében Szent Pál –, de nem semmiért, hanem hogy majd Jézus élete is nyilvánvaló legyen halandó testünkön (2Kor 4,10–11). Erről szólt a beszámoló, és ezért boldog ő is, aki sok-sok száz kilométert gyalogosan tett meg, hogy Jézus Krisztus örömhírét másokkal is közölje, továbbadja. Ezért mondta az apostol: „Legszívesebben gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém.”

Orosz Atanáz püspök szentbeszédében felidézte Ferenc pápa budapesti látogatását: Szent Péter utódának itt töltött napjaiban is ezzel az erővel és boldogsággal találkoztunk, amely a fizikai fájdalmakat legyőzve, az evangéliummal, Jézus Krisztus közvetlen jelenlétével függ össze.

Boldog vagyok, mert Jézus Krisztus szeret engem, boldog vagyok, mert vele tölthetem az életemet. Így fogalmazhatnám meg az apostolok üzenetét, amely a mai szakaszokon és templomünnepünkön is átsugárzik – mondta a miskolci megyéspüspök.

Hálát adva a megújulásáért „ne mulasszuk el, hogy visszaemlékezünk azok örömére is, akik két évszázaddal ezelőtt kőtemplomot építettek ide. Mindenüket beleadták, vagyonukat, lelkesedésüket, hogy méltó templomban lehessen dicsérni az Urat Sárospataknak ezen a részén. Emlékezzünk azokra is, akik annak idején érezték, hogy Jézus Krisztussal egy házban kell lenniük. Ez a mi örömünk forrása: Jézus Krisztussal egy tető alatt, egy házban, egy hajlékban lenni” – mondta Orosz Atanáz.

„A templom megújulásáért hálát adva, a főapostolok példáját szem előtt tartva azt kívánom minden jelenlévőnek, hogy a hit ezen fokára jusson el”, hogy beteljesedjék életében az Úr Jézus Krisztus ígérete. Az Apostoli Egyház ma is apostolkodik – mindenhol, ahol tanúságot tehet Jézus Krisztus szeretetéről.

„Minden alkalmas környezetben merjünk szólni vallási tapasztalatainkról, arról a szeretetről, amely eltölt bennünket Krisztus parancsainak teljesítésekor. Merjünk tanúságot tenni az evangélium öröméről, melyet a szent apostolok hagytak ránk” – buzdította a híveket ünnepi szentbeszéde végén a főpásztor.

A liturgia végén Páll Miklós, a közösség parókusa köszönetet mondott a templom felújítása során elvégzett minden egyes munkafolyamatban részt vevőnek.

Örömmel köszöntötte az oltárszolgálatot ellátók közül a legfiatalabb áldozópapot, Marczi Andrást, aki egy hónap múlva kezdi meg segédlelkészi szolgálatát Sárospatakon.

*

A sárospataki parókiát 1728-ban alapították, ekkor épült egy fatemplom is. A század végére ez már kicsinek bizonyult, és 1794-ben a hívek önerőből kezdtek a kőtemplom építésébe, melyet 1805-ben szenteltek fel. Majdnem száz évvel később készült el a teljes ikonosztázion, amelyet 1986-ban újítottak fel. Most a tetőszerkezet és a torony újult meg, valamint megvalósult a külső festés egyházmegyei támogatással és pályázati forrásból.

Forrás: Miskolci Egyházmegye

Szöveg és fotók: Varga-Juhász Bernadett

Magyar Kurír