Örülj neki, hogy használ az Isten! – Ötvenéves papi szolgálatért adtak hálát Máriapócson

Orosz István Árpád szentbeszédében felelevenítette a közös emlékeket, és párhuzamot vont Urunk színeváltozásának ünnepe és a lelkipásztori életút között. Emlékeztetett arra, hogy a Szentírásban a hegyek mindig az Istennel való találkozás kiemelt helyszínei, ugyanakkor a próbatételeket is jelenthetik.

„A te életedben is megvoltak azok a hegyek, amelyeket meg kellett másznod. Sokszor állhattál olyan helyen, ahol megértetted Isten dicsőségét, és elfogadtad mindazt, amit számodra készített. Örülj neki, hogy használ az Isten! Mert e lelkipásztori élet ötven esztendeje alatt sokszor tapasztalhattad meg ezt az örömöt.”

Orosz István Árpád rámutatott: a falak megújítása és a templomok szépítése mellett a legmaradandóbb alkotás az emberi lelkekben épül.

Építeni az Isten iránti vágyat és szeretet: ez a legnagyobb örökség.

Szabados János a rózsafüzér társulat mellett megalapította a Damaszkuszi Szent János-imakört is, amely a mai napig élő imaközösségként működik.

A prédikációban elhangzott Sík Sándor Ketten a mesterrel című költeményének az a gondolata is, amely a Krisztussal való állandó közösségre és a tekintet ég felé emelésére buzdít.

A lelkipásztornak feladata, hogy a földre szegezett tekintetek helyett Isten felé fordítsa az embereket, hirdetve az Ő nevét egészen az utolsó leheletig.

„Neked megadatott, hogy ne csak hallgasd, de hirdesd az Urat!” – fordult Orosz István Árpád János atyához.

A Szent Liturgia végén Szabados János meghatottan tekintett vissza az elmúlt ötven esztendőre. Különös hálával szólt feleségéről, Marika tisztelendő asszonyról, akivel közösen vállalták az áldozópapi hivatás minden örömét és terhét. Köszönetet mondott gyermekeinek és nyolc unokájának a szeretetért és a lelki támogatásért.

János atya felidézte szülőfaluját, Múcsonyt (Borsod-Abaúj-Zemplén megye), ahol ötévesen ölthette magára először a ministránsruhát. Megemlékezett a ferences atyákról, a nyíregyházi szemináriumi évekről, valamint szolgálatának fontos állomásairól: Máriapócsról, Bátorligetről, Petneházáról, Rohodról, Laskodról és Mezőladányról.

„Istent szerető embernek minden a javára válik – idézte Szent Pál apostol szavait az ünnepelt. – Bármerre vezetett az utunk, a Gondviselés mindig velünk volt.”

Az ünnepi liturgia részeként a hagyományoknak megfelelően megáldották a nyári gyümölcsöket. A szertartást követően a jelenlévők a templomudvaron közösen kóstolták meg a szenteltvízzel meghintett terményeket.

A főpásztor megáldotta az ötvenedik házassági évfordulóját is ünneplő János atyát és feleségét, Marika tisztelendő asszonyt.

Az esemény közös ebéddel és kötetlen együttléttel zárult. Az egyházközségek képviselői, a zarándokok és a tisztelők egyaránt kifejezték köszönetüket Szabados János fél évszázados áldozatos szolgálatáért, jó egészséget és Isten bőséges áldását kívánva az előtte álló évekre.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye