Örvendj, Jeruzsálem!

Nagyböjt negyedik vasárnapja húsvét örömének megelőlegezése. Liturgikus előírásaink engedélyezik, hogy a készületi idő szikársága ezen a napon oldódjon, virágokkal díszítsük a templomainkat, zenei kíséret mellett énekeljünk.

A szentmise latin gregorián tételei mintha egy szentföldi zarándoklatra hívnának bennünket. A bevonulási ének Jeruzsálemet szólítja fel örvendezésre a hozzá közeledő zarándokok miatt, a Graduale a Templomba igyekvő zarándok zsoltáréneke, a Tractus dallamvezetése pedig a Jeruzsálemet körbeölelő hegyeket festi meg, amelyek között visszhangra talál a felajánlási ének istendicsérete.

A témaválasztás nem véletlen. Az ókori Rómában ezt a vasárnapot a Jeruzsálemből hozott Szent Kereszt ereklyét őrző bazilikában ünnepelték, ahol a katekumenek megkezdték keresztségi készületüket. Az első évszázadokban ugyanis ez három héten át tartott. Amikor a húsvét vált a felnőttkeresztség preferált alkalmává, ez a készületi, böjti időszak állandósult, ahogy arra egy 5. századi, Szókratész nevű történész is utalt.

Ennek a negyvennapos böjtnél ősibb szokásnak a maradványa, hogy a legkorábbi római olvasmányoskönyvek óta egészen napjainkig János evangéliumának folyamatos olvasását írja elő az Egyház liturgiája ettől a vasárnaptól kezdve három héten át. Így lesz ez húsvétig minden hétköznapi szentmisében, majd folytatódik egészen pünkösd ünnepéig.

A nagyböjt ma már negyvennapos időszak, amikor önmegtagadással és bűnbánattal, Istentől a tisztaság és a kiengesztelődés ajándékait kérve készülhetünk húsvét méltó ünneplésére.

A C év vasárnapi evangéliumai a bűnbánatot tartók iránt irgalmas Istenbe vetett reményünket erősítik. A terméketlen fügefának még egy esélyt adó gazda és a házasságtörő asszony fölött nem ítélkező Jézus történetei között ezen a vasárnapon a tékozló fiú példabeszéde kerül sorra.

A liturgia meghív arra, hogy osztozzunk Isten örömében, aki gyermekeihez ragaszkodó atyaként maga kezdeményezi a kiengesztelődést, ünneplő ruhába öltöztet, és megteríti számunkra a hálaadó lakoma asztalát, ha bizalommal és készséges önátadással visszatérünk hozzá.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír