Őrzői vagyunk egymásnak – Veres András megáldotta a PPKE BTK új képzési helyszínét, a Danubianumot

A katolikus egyetem bölcsészkarának ünnepén köszöntőt mondott Kuminetz Géza, a PPKE rektora, Veres András püspök, Czigány Tibor, a BME rektora és Birher Nándor, a PPKE BTK dékánja.

Hargittay Emil, a PPKE BTK Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének vezetője előadást tartott az egyetem történetéről Nagyszombattól a budapesti Danubianumig, amely átmeneti képzési helyszínt nyújt addig, míg el nem készül a VIII. kerületi Patotanegyedben a Pázmány bölcsészkarának végleges campusa.

Kozma Gábor, a PPKE BTK lelkiségi ügyekért felelős dékánhelyettese köszöntötte a megjelenteket, köztük az egyetemek vezetőit, képviselőit és Tóth Tamást, az MKPK titkárát a Műegyetem épületében kijelölt új otthonuk házszentelésén, a Pázmány-egyetem legújabb kori létesítésének 30. évfordulóján. 

Kuminetz Géza rektor köszöntőjében úgy fogalmazott: a mennyei Atya áldását kérik az itt munkálkodókra és a hallgatókra, hogy valóban az igazság megismerésének vágya töltse be a szívüket, és alázattal ismerjék be, ha az igazsághoz tévedések révén jutnak el. A megismert igazság szabadít meg a szolgaság minden fajtájától, mert csak ez az igazság tehet igaz emberré, és ajándékozhat meg az autentikus élet vezetésének képességével.

A tudomány, ha egy problémát meg is old, tíz új ugrik a nyomába. Mindez sejteti, hogy a teremtés minden megismerhetőségével együtt az ember számára titokzatos. Ami titokzatos, az vonz és taszít is, abban áldás és veszély is leselkedhet az emberre. A bölcsességet kiiktató utilitarista ráció uralma irracionális fenyegető következményekkel jár. A rektor figyelmeztetett: a tudomány mai és leendő szolgáinak ezért alázatot kell tanúsítaniuk. Jó kertészként kell a természet és a társadalom folyamataiba belenyúlniuk, tudatosítva, hogy a kozmosz nem a mi alkotásunk. „Az alkotó szándékait kell alapvetően kutatnunk, abba belesimulnunk, és abba belesimítani az emberi kultúra alkotásait.

Az épület megáldásakor a gondviselő Istenre hagyatkozunk, rábízzuk bölcsen a teendőinket, műveinket, hogy azok szolgálhassák a ma és a holnap emberét.”

Veres András püspök beszédében elmondta, ezt az eseményt ugyan tarthatták volna a tanév elején, de az advent elején is ugyanolyan létjogosultsága van. Mostanra már mindenki megismerhette ezt a házat, ezáltal is lehetőség nyílik arra, hogy jobban meg tudjunk nyílni egymás felé. Az advent segít jobban figyelni a lelkiekre és egymásra, jobban felkészülni az Istennel való talákozásra. „Akik Istennel már találkoztunk, és szeretnénk vele mélyebb közösségre jutni, tudjuk, hogy ez a kapcsolat is időt igényel. Rengeteg felületes találkozásban van részünk nap mint nap, amiben nem tud kialakulni a személyek közötti találkozás, és ez Istennel kapcsolatban is így van” – mutatott rá a főpásztor.

Egy katolikus egyetem a mélyen hívő és az istenkereső embereknek egyaránt lehetőséget kínál az igazi találkozásra. „Imádkozom mindnyájukért, hogy ez az egyetemi közösség, akik szeretnének a szellem tudományában elmélyülni, különösen figyeljenek arra, hogy egymás megismerésében és egymás segítésében törekedjenek megerősödni nap mint nap, hogy egyre jobban Krisztus-követő közösséggé váljanak.” Akik Istenre jobban figyelnek, azok bizonyára egymásra is jobban tudnak figyelni.

Vállaljuk, hogy őrzői vagyunk egymásnak!

– biztatott. Hiszen a gondviselés egy útra terelt bennünket, így felelősséget kell vállalnunk egymásért. „Amikor ma megáldjuk az épületet és a közösség tagjait, jelenjen meg a szívünkben, hogy szeretnénk olyan közösséget alkotni, amiben Istennek és embernek egyaránt kedve telik, amely vonzó tud lenni azok számára is, akik keresik Istent, vagy egyszerűen keresik a jó emberek társaságát.”

Legyetek a föld sója, a világ világossága! Váltsuk ezt tettekre a mindennapokban! – buzdított végül.

„Nagy öröm számunkra, hogy a jelenleg formálódó Duna-parti egyetemváros új tagot köszönthet” – kezdte köszöntőjét Czigány Tibor, a Műegyetem rektora. Mint mondta, az egyetemek ilyen nagy koncentrációja lehetőséget ad az együttműködés elmélyítésére. A munkahelyeken egyre jelentősebbé válik a csapatban való kooperáció, a rektor emiatt fontosnak tartja, hogy a bölcsész- és a mérnökhallgatók ezt már tanulmányaik alatt is gyakorolják.

Elfogadás és befogadás – emelte ki Czigány Tibor a Műegyetem legfontosabb értékét az elmúlt 240 évből, mely a jövő záloga is. Végül Máté evangéliumából idézte Jézus szavait: „Aki befogad titeket, az engem fogad be, és aki engem befogad, az azt fogadja be, aki küldött engem.” (Mt 10,40)

Birher Nándor, a PPKE BTK dékánja beszédében utalt az egyetem rektorának szavaira, miszerint az elmúlt harminc évük hasonlított a pusztai vándorlásra, de „most már tudjuk, hogy a Pázmány jövőjének tekintélyes része Budapesten, egy, az egyetemek által körülhatárolt terület közepén lesz”.

Mostani helyzetüket párhuzamba állította Dávid király sátorállításával, de kiemelte, hogy ez a sátor a szellemi élet közepén lehet, nemzetközileg is megbecsült tudóspartnerek között, és ahogyan a bibliai történetben, reméli, hogy itt is áldás lesz a házigazdákon és befogadottakon egyaránt. „A nehézségek ellenére is az a legfontosabb, hogy a hallgatóink és a hazánk érdekeit tudjuk szolgálni. Felelősek vagyunk egymásért, őrzői vagyunk egymásnak” – hangsúlyozta. Örömét fejezte ki, hogy létrejött a találkozás a filoszok és a természettudósok között, majd Saint-Exupéry szavait idézte: az a baj, hogy szerteszét heverő kövek vagyunk.

Építsünk fel magunkból katedrálist! A tudás, az emberség, a szeretet katedrálisát

– tette hozzá a bölcsészkar dékánja.

Hargittay Emil intézetvezető személyes élményekkel átszőtt előadásában áttekintette az 1635-ös Pázmány Péter-féle alapítás jelentőségét és sajátosságait, az egyetem majd 400 éves történetét, különös tekintettel az elmúlt 30 év történéseire; kitért a budai Ménesi úti és a piliscsabai campusra, illetve a budai Tárogató úti helyszínre is. „Az okos embernek nem hímes szavak, hanem erős valóság tetszenek” – idézte Pázmány Pétert előadása végén, és kiemelte, mennyire összetartók a pázmányos diákok.

A Pázmány Péternek tulajdonított énekszöveget énekelve vonultak át az ünneplők az alapító mellszobra elé, amelyet Veres András megáldott. Majd az Ó jöjj, ó jöjj kezdetű ének hangzott el, miközben az aulába tartottak, ahol a püspök megáldotta az adventi koszorút, és meggyújtotta rajta az első gyertyát, végül megáldotta az épületet, a benne tanítókat és tanulókat.

Az adventi koszorú megáldása után az első gyertyagyújtás alkalmával a Rorate coeli gregorián éneket énekelték. Az épület megáldását a Boldog ház, hol Krisztus lakik kezdetű, eredetileg vízkereszti házáldási népének kísérte, mely Kájoni János csíksomlyói Cantionale Catholicuma nyomán terjedt el a néphagyományban is.

A tartalmas, szép énekeket a PPKE BTK hallgatóiból álló Boldog Özséb Színtársulat (BÖSZK) tagjai: Blazsanyik Zsaklina, Bodor Eszter Hanna, Dévényi-Takács Bence, Molnár Mátyás, Hadobás Luca, Iszály Bíborka, Iszály Boróka, Kis Zsuzsanna, Kozma Daniella, Németh Norina, Sallai Regina (oktatásszervező), Somlyai Kata, Subicz Katalin (oktatásszervező), Toronicza Georgina és Törzsök Bence szólaltatták meg Medgyesy-Schmikli Norbert tanszékvezető, habilitált egyetemi docens, a pázmányos színikör alapítója, az énekrend összeállítója vezetésével.

Ősi himnuszunkat, a Boldogasszony Anyánk kezdetű éneket, valamint az Ó, jöjj, ó, jöjj kezdetű adventi népéneket közösen énekelték a résztvevők a kiosztott füzetből.

Az ünnep végén Caprioli Alessandro egyetemi lelkész a jelek szerepéről; Kovács Ákos, a Kommunikáció- és Médiatudományi Intézet vezetője az emberi ész egységébe és egyetemességébe vetett bizalom fontosságáról; Velez Vilmos, a Hallgatói Önkormányzat elnöke pedig a katolikus értékrend és a Danubianum épülete által is felkínált egység megvalósításának szándékáról beszélt.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír