„Váljunk élő tabernákulummá!” – Összefoglaló a Rimini Meeting harmadik napjáról

A 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) képviselői is jelen vannak a Rimini Meetingen, hogy népszerűsítsék a jövő évben Budapesten rendezendő eseményt. Vidám lelkesedés tapasztalható úgy a stand magyar önkéntesei, mint az ott megálló látogatók részéről. Felnőttek és gyerekek – miközben a tesztet töltik ki, vagy a rajzot színezik – felteszik kérdéseiket, elmondják Magyarországhoz kapcsolódó élményeiket, illetve látszik, ahogy közelebb kerülnek az elsőre távolinak tűnő eseményhez.

Több százan állnak meg óránként a NEK standjánál, számolni sem lehet az érdeklődőket. Volt olyan pillanat, hogy a tesztlapot hat gyermek, és mellettük egy 80 év körüli bácsi töltötte ki egyszerre, hasonlóan töprengve a válaszokon. Sokszor egyik testvér hozza a másikat, a barátjait vagy a szüleit. Természetesen az ajándéktárgyak is népszerűek.

Fábry Kornél, a NEK főtitkára kedden délben beszélt a jövő szeptemberi eseményről, Európa szívében címmel. Előadásában a tények és objektív adatok mellett a személyes tanúságtétel is helyet kapott, amit a közönség nagyon nyitott szívvel fogadott. Egy hozzászóló beszámolt arról, hogy a folyamatos szentségimádás megkezdése után miként történtek itt, Olaszországban is csodák.

A Meeting mottója nagyon jól illik az eucharisztikus kongresszus lelkületéhez és a készülethez: személyünk ahhoz alakul, akit odaadással nézünk. Kornél atya elmondta: azzá válunk, amire a tekintetünk szegezzük – a napraforgó kerek, mert a napra néz; Veronika valódi ikonná vált, miután Jézust nézte, és odaadta neki a kendőjét; az idős házaspárok néha úgy tűnik, hasonlítanak, mert egy életen át nézték egymást. Tehát álljunk meg, nézzünk Krisztus arcára, és imádkozzunk, beszéljünk vele. Lassan olyan emberek leszünk, amint azt a Szentatya mondja: akik Krisztust hordozzák anélkül, hogy tudnák.

Elhangzott még: „a nyugati ember nagyon arra van beállítva, hogy valamit tegyen. Ezzel szemben a szentségimádás abból áll, hogy jelen vagyunk és a jelen lévő Jézust imádjuk, őt nézzük. Még az is lehet, hogy elalszunk közben, de akkor is vele vagyunk. Az eucharisztikus lelkület lényege, hogy engedjük, hogy Jézusé legyen a főszerep az életünkben, ő alakítson minket. Váljunk élő tabernákulummá úgy, hogy megmutatjuk Isten irántunk való szeretetét a világban, továbbadva, amit kaptunk.”

„Tanuljuk a világot Ferenc pápa szemével nézni” – ebben Abascal Arturo Sosa, a jezsuita rend generálisa segített. A generális először a jezsuita rend világról kialakított látásmódját osztotta meg, majd a következő tíz évre szóló elsődleges apostoli szempontjairól (Egyetemes Apostoli Preferenciák) beszélt, hozzátéve, maga Ferenc pápa is jezsuita.

Az elmúlt két évben a rend feltette magának a kérdést: Hogyan szolgáljuk az Urat és az Egyházat Ferenc pápa pápasága alatt, az adott politikai, gazdasági, szociális helyzetben? Megkülönböztetésük kiindulási pontja, amelyben minden jezsuita közösség egyetértett: az egység a sokféleségben. Kijelöltek négy elsődleges apostoli szempontot: utat mutatni Isten felé a lelkigyakorlatok és a megkülönbözetés által; együtt járni a szegényekkel, kirekesztettekkel, a méltóságukban sérültekkel a kiengesztelődés és az igazságosság küldetésének jegyében; segíteni a fiatalokat a remény jövőjének építésében; együttműködni a Föld, közös otthonunk megóvásában. Ezek egy lelki irányvonalat jelölnek ki, egyik sem fontosabb a másiknál, mindegyik olyan meghívás, ami a rend önazonosságát érinti, együtt kell mérlegelni és megérteni őket. Nemcsak azt írják le, mit kell tenni, hanem azt is, hogy hogyan. 2019 elején a pápa helyesnek ismerte el ezeket a szempontokat, mint amelyek összhangban vannak az Egyház mai prioritásaival és az Evangelii Gaudium szellemével. Ferenc pápa levelében hozzátette, hogy az első a legfontosabb, a személyes kapcsolat Jézussal, az egyéni és közösségi ima, amely nélkül a többi sem fog működni.

Szent Ignác tapasztalata azt tanítja nekünk – folytatta a generális –, hogy az Egyház és a világ új problémáira nem adhatunk régi válaszokat. Az intézmények megújítása előtt azok szívét kell megújítani, akik vezetik azokat. A korszakváltások idején, mint a miénk, az Egyház minden belső reformja azzal kezdődik, hogy helyreállítjuk a kapcsolatot önmagunkkal a Krisztushoz való tartozásunkban, közösségben Szent Péter utódjával. Fontos bensőségesen megismerni az Urat, aki értem emberré lett, mert minél jobban ismered, annál jobban tudod követni őt. Ima, tanulás, szolgálat, személyes tanúságtétel – ezek által tudunk Egyház lenni, ahogyan azt Ferenc pápa is képzeli.

Egy kérdésre válaszolva Arturo Sosa elmondta: Az Evangelii Gaudium Ferenc pápa programadó dokumentuma, amely a II. vatikáni zsinat gyermeke vagy inkább unokája. A pápa aggodalma az, hogy nincs lelki mélység. Az Egyház nem fog megváltozni, ha nem tapasztalja meg mélységesen Istent azokban a különböző helyzetekben, melyeket megélünk. Ferenc pápa nagyon érzékeny erre: ha nem vagyunk képesek az Úrra tekintetni és az Úr szemével tekinteni arra, amit megélünk, nem lesz egyházi megújulás.

„Megismerni, hogy megértsük egymást, megérteni egymást, hogy együtt tudjunk élni” mottóval tartott kerekasztal-beszélgetést Abdul Karim Al Issa, a Muszlim Világszövetség főtitkára, több mint ötven muszlim ország nem kormányzati szervezetének választott vezetője; Olivier Roy francia történész, iszlám és közel-keleti szakértő, számtalan a témában meghatározó kötet szerzője, valamint Wael Farouq, a Milánói Katolikus Egyetem arab nyelv és irodalom professzora. Wael Farouq elmondta: „Különbséget kell tenni az iszlám mint hit és mint politikai ideológia között. Hogyan lehet, hogy egy hívő muzulmán, aki hisz abban hogy Isten védi, iszlamistává válik, aki abban hisz hogy neki kell megvédenie Istent. Hogyan lehetséges, hogy az iszlám iszlamizmussá, hogy a hit egy politikai ideológiává vált?”

Al Issa elhatárolta magát a szélsőségesség és a radikalizmus minden formájától. Kiemelte: egyetlen szélsőségesnek sem szabad az iszlám nevében beszélni. A politikai iszlámnak hosszú története van – mondta. – Akkor alakult ki, amikor a hiteles szent szövegek helyett politikai gondolatokat hangsúlyozó szlogeneket kezdtek használni, bizonyos csoportok érdekei szerint. Ez vált a terrorizmus alapjává. Az utóbbi években a közösségi média is ráerősített a folyamatra, és gyorsan terjedt a fiatalok körében. Nekünk nem tetszik a politikai iszlám – hangsúlyozta –, mert ezek az extremisták csak önmagukat képviselik. Az iszlám küzd az iszlamizmus ellen, mindig volt ellenállás vele szemben, de sohasem volt ilyen szervezett, mint most. Az iszlám értékelni akarja a másik embert, más vallásokat, kultúrákat. A jövőnk pozitív lesz, az extremisták izolálódni fognak – fogalmazott Al Issa.

Roy professzor elmondta: a radikálizálódás világjelenség. Nyugaton a problémát csak a Koránban keresik, de az iszlamizmus az elmúlt harminc évben alakult ki, tehát nem lehet csak az iszlám zárt rendszerében nézni a kérdést. A radikális erőszakosság új tendencia, nyugatról jön, ahol sok a konvertita. A halál vonzása a nihilizmusból fakad. Nem valamiért harcolnak, hanem meg akarnak halni, mert nem hisznek az életben, a jövőben – ez a „no-future” generáció.

A harmadik napon további érdekes témákban hangzottak el előadások: Európa – probléma vagy lehetőség Olaszország számára?; Egészség mindenkinek – Elérni az elérhetetlent, „Going West” – szabadság, magány, az amerikai kísérlet; Család akcióban; Laudato sí – fenntartható, mert emberi; Algoritmusok – Elszánt harc ember és gép között; Neuronok, az ismert világegyetem legnagyobb rejtélye; 1989: remények és csalódások; Támogatás a távolból: a 34 országban több ezer rászoruló gyermekeket támogató olasz egyesület az AVSI (Association of Volunteers in International Service, Önkéntesek Nemzetközi Szolgálatának Egyesülete) programja; és „Amikor a sport legyőzi a rasszizmust.”

Kedden este Szent Ferenc és Malik al-Kámil szultán találkozásának évfordulója alkalmából készült összművészeti előadást tartottak, Ainalsharaa – A költők kútja címmel: szavakkal, zenével és dalokkal idézték fel a 800 évvel ezelőtt történt eseményt. A főszereplő két nagyszerű ember, egymással harcoló népek fiai, akik hűek Istenhez, képesek saját tapasztalatukról beszélni és vágyakozni a meghallgatásra. A történelmi esemény felelevenítése lehetőséget kínált korunk két alkotójának, egy szíriai és egy olasz művésznőnek, hogy találkozzanak, megismerjék egymást és összevessék tapasztalatukat az akkori eseményekkel. Találkozás, amely ma, mint akkoriban, nyilvánvalóan nem változtatja meg a világ sorsát, de egy kicsi, szilárd hidat épít fel két ember között. Olyan alkotás ez, amely költői formában kínál lehetőséget a párbeszéd és a béke újraértelmezésére.

Fotó: Varga János

Magyar Kurír