Ösvények és átjárók – Megnyílt a Pannonhalmi Főapátság idei tematikus kortárs művészeti kiállítása

Az ingyenesen látogatható tárlaton hét kortárs művész az évadra reflektáló alkotásai láthatók, amelyeket a monostor kincseiből álló válogatás egészít ki. Az Ösvények és átjárók című tárlat túlnyúlik a Főmonostori Kiállítótér falain: a kerengőfolyosón is látható egy alkotás, valamint a hangséta az arborétumba vezeti a vendégeket. A nyár folyamán a kiállítás tovább bővül.

„A kertről szóló kiállítás elkészítése számomra a kert újrateremtése művészi eszközökkel. S ebben az újrateremtési folyamatban óhatatlanul át kell élnünk a borzasztó elidegenedést is. A kert művészi újrateremtésekor, ösvények és átjárók feltérképezésekor, megálmodásakor, kijelölésekor bele kell merülnünk a száműzetés vak viszontagságaiba. De talán az ösvények és átjárók között gyógyulnak, újraépülnek a kapcsolatok is” – mondta a megnyitó ünnepségen Dejcsics Konrád OSB, a Pannonhalmi Főapátság kulturális igazgatója.

A tárlatot Babarczy Eszter eszmetörténész nyitotta meg, aki személyes hangvételű beszédében felidézte, hogyan a társasház kertje, ahol ő is él, hogyan vadult el néhány hét alatt. Miután szomszédasszonya – aki addig gondozta a területet – meghalt, „elárvult” a kert.

„A kert nem csak úgy van. A kertet gondozni kell, a kert lázadozik, meg kell fegyelmezni, a kertet figyelemmel kell kísérni, gondos gazda szemével kell nézni.

A kert nem csak úgy van. Ezt tanultam meg szomszédasszonyomtól” – fogalmazott.

Mint mondta, a bencés rend az ősi kertet ezerötszáz éve gondozza. Türelmes, de fókuszált gazda. Ismeri a növényeket, gyógyhatásukat, hasznaikat. Majd arra hívott mindenkit, hogy emlékezzünk meg erről az ezerötszáz évről, a gyökerekről, amelyek olyan mélyek, hogy a világ legősibb fáival vetekednek – utalt az egyik kiállító művész, Dezső Tamás alkotására.

„Kertészkedni meditatív tevékenység, de szaktudást és fizikai erőnlétet igényel. Ez a gondoskodás: a világ legkevésbé megbecsült – mert a hozzá nem értők számára láthatatlan – feladat. Úgy gondolok a bencés rendre, mint a gondoskodás, a gondoskodók legmegbízhatóbb pásztorára. Most, hogy kerti szerszámokat veszek a kezembe, hogy a kertembe lévő vadont megfékezzem, egy kicsit a bencés útra szeretnék lépni magam is” – mondta az eszmetörténész. Végül hozzátette: „Dolgozunk, hogy a világ szépsége visszaragyogjon ránk a kertből.”

A megnyitón a kiállító művészek vezették végig a vendégeket a tárlaton.

Rózsa Luca Sára egyik legmegindítóbb műve egy patchworkszerű alkotás. Ezt azokból a textilpelenkákból készítette, amelyeket először lánya születéskor használt, utoljára pedig akkor, amikor édesapját mosdatták halálos ágyán. „Anyaként felnőtté válásom első és édesapám elvesztésével gyerekkorom utolsó pillanatának tanúi. A gondoskodás mozdulatait, az életbe érkező és onnan távozó szeretteim érintését hordozzák, az élet körforgásának nagyon egyszerű, hétköznapi megtestesítői.” A művész az anyagra két egymással szembenéző arcot varrt-hímzett, amelyek mintha egymás inverzei lennének. Kezeik pedig magvakat hintenek, és már megjelennek az ebből új életre kelő növények is.

Szeder Fábián bencés szerzetes 19. századi kertészeti feljegyzései ihlették meg Richter Sárát. A napló néhány mondattöredéke is felkerült vászon- és selyemalapú tábláira, amelyekbe kézmozdulatokat és más ábrákat is hímzett az alkotó. Munkáiba növények lenyomatát, vagy magát a préselt növényt is beépítette.

Az 1836–1842 között vezetett naplót – amely nemcsak az aktuális kertészeti munkákról és a telepített növényekről tartalmaz információkat, hanem például az időjárási megfigyeléseket is rendre rögzítette a szerzetes – szintén beemelték a kiállításba.

Richter Sára műveivel kilép a Főmonostori Kiállítótér falai közül és a kerengőfolyosóra vezeti a látogatókat. A kézzel szőtt régi lenvászon alap teljes felületén növényi lenyomatok vannak. „A növények mintázata a belső lelki folyamatokat jeleníti meg.”

Nemcsak az ő művei, hanem Gosztola Kitti hangsétája is kimozdítja a látogatókat a kiállítótér falain kívülre. Ebben az arborétumhoz kötődő tizenegy megszólaló – diák, dendrológus, kertészmérnök, könyvtáros, szerzetes, teológus – hosszú interjúanyagából kiemelt részletek egymást erősítve, egymásra rákérdezve adnak pillanatképet a Pannonhalma flóráját és faunáját jelenleg formáló gondolatok hálózatáról.

A hangsétáról bővebb információ IDE KATTINTVA olvasható, és az oldalról a hanganyag is elérhető.

Matyus Dóra rajzai egy régóta tartó önvizsgálati folyamat részei, vagy fordítva: az önvizsgálat részei a rajzainak. A kiállításra készült műveiben a tus és ceruzarajz töredékeket szárított kamillavirágzattal formálja teljessé. Az anyai gondoskodás és a növénytől kapott jótétemények egyszerre jelennek meg a képeken. „Ahhoz, hogy a kamillának, vagy az édesanyámnak köszönetet tudjak mondani, a művészeten keresztül próbálok kérdéseket megfogalmazni és felajánlásokat tenni.”

A tárlaton láthatók Loránt Anikó válogatott papírmunkái és más alkotásai is. A művész fájdalmasan rövid pályája során egykori élet- és alkotótársával, Kaszás Tamással számos közös projektet hozott létre. A művészpáros olyan „archaikus” információközvetítő eszközök, mint a faliújság segítségével mutatott fel egyszerű, rajzos formában cselekvési mintákat egy elgondolt ökológiai, társadalmi összeomlás utáni időre. Eközben pedig a mai szemlélőt a még létező természeti környezet megismerésére, alapos megfigyelésére és megbecsülésére intik.

Izgalmas munkákat állított össze a kiállításra Iski Kocsis Tibor is. Dekonstruált erdő című művének alapja például egy 2020-ban a Budai Tájvédelmi Körzetben fotózott panorámaképe, amelyet nagyfelbontású ofszet nyomatban készített el. Az ekkor felhasznált nyomólemezeket elhozta, és azokból újrakonstruálta a képet, ezzel egyfajta de-kollázst, később pedig kollázst létrehozva.

A tárlaton látható alkotásaiban megemlékezik a főapátság millenniuma alkalmából 1896-ban telepített fenyves egyik példányáról is. A monostor udvarán álló, ám 2022-re az éghajlatváltozás miatt elpusztult és kivágott luc több kiállított művének is témája.

A fenyő egyik darabkáját Dezső Tamás is beépítette Földgömb című művébe. Az alkotáshoz éveken át gyűjtötte a világ legöregebb fáinak lehullott ágait, kéregdarabjait. Ezek egy részéért saját maga utazott el, míg a többit a fák közelében élők küldték el neki, miután ismeretlenül megkereste őket. Volt, aki több órát csónakázott az őslápos erdőben, más öt órát motorozott az iráni sivatagban, hogy segítsen. A földgömböt alkotó fák életkora a pár száz évestől a több ezer évesig terjed.

Dezső Tamás másik különleges darabja az a diptichon, amely egy több évtizeddel ezelőtt „magára hagyott” kertet ábrázol, amelyet a növények – az emberi kultúra keretei közül szabadulva – a rájuk jellemző rizomatikus, azaz gyökértörzses terjedési struktúrával benőnek. Az alkotás két színes negatív fotográfia együttese. A zöld hátteret komplementer színek váltják fel. Az árnyalatok és kontrasztok újfajta viszonyulásra, újratanulásra késztetik az agyat.

A Pannonhalmi Főapátság kincseiből a Szeder-napló mellett kiállították a többi között Hirka Antal szerzetes növény-gyűjteményének kiemelt darabjait, de látható néhány példány a majdnem 200 éves xylotékából is. A „fakönyvek” egy-egy fafajtáról begyűjtött növényi anyagokat dolgoznak fel szemléletes módon. A könyv gerincét az adott fa kérge borítja, az üreges könyvdoboz fiókjában az egyedről származó botanikai minták: virágok, gallyak, levelek, termések találhatók. A kollekciót a fafaj rövid leírása, a betegségek, kártevők felsorolása egészíti ki.

A tárlaton szereplő művek többsége kimondottan a főapátság 2025-ös Kert évadára készült. Ahogy azt Szikra Renáta kurátor a megnyitón elmondta, az alkotókkal fél éven keresztül dolgoztak együtt, többször jártak Pannonhalmán „tanulmányi kiránduláson”. Nemcsak az arborétumot fedezték fel, hanem a monostor természettudományos és egyéb gyűjteményeit is, hogy inspirálódjanak. A falszövegek az alkotók saját szavait őrzik, így a kiállítás nagyon bensőséges és „vallomásos”.

A tárlat 2025. november 11-ig ingyenesen megtekinthető a Főmonostori Kiállítótérben.

Forrás: Pannonhalmi Főapátság

Fotó: Hajdú D. András

Magyar Kurír