Őszi pasztorációs alkalmakat tartottak a kaposvári börtönben

Sitkei Lukács börtönpasztorációért felelős diakónus kezdeményezésére a börtönparancsnok és a személyi állomány támogatásával létrejövő lélekgyógyító alkalmakon az igazi, belső szabadságot keresték a fogvatartottakkal, a krisztusi üzenetet középpontba helyezve: „…közel van hozzátok az Isten országa!”

Az alkalmakról Sitkei Lukács írt beszámolót, melyet szerkesztve adunk közre.

Szeptember 12-én a Szent Lénárd-börtönkápolnában húsz fő fogvatartottal együtt kértük imádságban a Szentlélek támogató jenlétét testvérünkért, aki Budapestről érkezett, hogy az Új Jeruzsálem Katolikus Közösség önkénteseként tegyen tanúságot az életében megtapasztalt szabadító Úr Jézus Krisztusról. Egyben azért is imádkoztunk, hogy mi, akik hallgattuk a tanúságtételt, nyitott szívvel fogadjuk testvérünk élettörténetét.

Csaba testvérünk tanúságtételében elmondta a fogvatartottaknak, hogy maga is börtönviselt, éppen ezért jól tudja, hogy min mennek keresztül a most őt hallgatók. Hangsúlyozta, hogy Isten a bűnt gyűlöli, de a bűnöst sosem. Sőt a bűnöst annyira szereti, hogy meghalt érte a kereszten.

Csaba meggyőzően, nagy hitelességgel számolt be arról, hogy miként tapasztalta meg az életében a názáreti Jézus Krisztus újjáépítő, szabaddá tevő kegyelmét.

Életem és bűneim terhétől térdre rogyva az Úrhoz kiáltottam, és ő megkönyörült rajtam. Nagy irgalmában fölemelt, és lépésről lépésre új emberré formált”

– fogalmazott a tanúságtevő, majd bátorította a fogvatartottakat: ha vele megtette, „veled is megtörténhet!” Elmondta: a börtönből való szabadulása után befogadta egy ferences közösség, ahol szállást és munkát kapott. Később a villanyszerelő-szakmát kitanulva helyezkedett el, s ma már egy napelemeket telepítő cég szakmai vezetője.

A tanúságtételt követően énekes dicsőítéssel adtunk hálát Isten szabadító kegyelméért, majd kiscsoportokat alkotva a Kaposvári Egyházmegyei Cursillo önkéntesei által vezetett beszélgetőcsoportok alakultak, ahol meghallgattuk a fogvatartottakat, akik örömmel meséltek magukról, életükről. Elmondták, hogy mennyire jólesik nekik, hogy meghallgatjuk őket, s hogy a beszélgetések során elmondhatják félelmeiket, küzdelmeiket, fájdalmaikat; elismerhetik hibáikat, bűneiket, megvallhatják szégyenüket. Tusakodnak az önfelmentés és az őszinte bánat mezsgyéjén. Családjuktól elszakítva, a szeretetlenségtől szenvednek.

Mások elmondták, hogy ők nem akarnak a zárkában lenni, csak ezért jönnek fel a kápolnába. Valamennyi missziós szolgáló ennek az utóbbi indoknak is örül, hiszen ebben lehetőséget látnak arra, hogy elmondhassák, hogy átadják Jézus hívását: „Kövess engem!”

A kiscsoportos beszélgetéseket követő dicsőítő imádság után közbenjáró imát mondtak a szolgáló csapat tagjai azokért a fogvatartottakért, akik ezt kérték. Felemelő volt látni, hogy meglett férfiak sírták el magukat, amikor a közbenjáró ima során a kért szándékokért szóltak az imák. Sokan elmondták, hogy értük még senki sem szólt annyi jót, nem kért rájuk áldást, mint az imádkozók. Úgy érezték, hogy Jézus szeretete öleli körül őket.

Szeptember 19-én a Szeretet Misszionáriusai látogatták meg a női fogvatartottakat a börtönkápolnában. A lengyel és zambiai nővérekkel való közös imádságok mindig gyengéd áhítattal teli, békés pillanatok. A legkülönfélébb bűncselekmények miatt előzetesen fogvatartottak gyakran említik: „Hogyan lehet ilyen tiszta a nővérek kisugárzása?” Megrendítő azt tapasztalni, hogy az apácák milyen őszinte vágyat ébresztenek a női fogvatartottak között a lelki tisztaságra. Szemünk láttára válik élővé a Szentírás: „Ahol azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem…”

A nővérekkel tartott biblikus, imádságos és énekléssel teli dicsőítő alkalom végén elmondták a fogvatartottak, hogy ilyenkor béke költözik szívükbe, amiért nagyon hálásak.

Szeptember 25-én a Fazenda de Esperança és a Kaposvári Egyházmegyei Cursillo önkéntesei keresték fel a fogvatartottakat a Szent Lénárd-börtönkápolnában. A közös imádsággal, Szentlélek-hívással kezdődő alkalom során először a Cursillo egyik tagja tett tanúságot az életébe belépő és azt megváltoztató názáreti Jézus Krisztusról.

Hogyan is történt mindez? Miként járta át az isteni kegyelem a megtört, tévúton járó életét? Tanúságtevőnk sok, életéből vett kemény példával beszélt arról, hogy milyen lelki formálódáson ment át, s megy át még mindig. Elmondta, miként tapasztalja meg Isten személyes szeretetét a saját és családja életében. Azzal biztatta a fogvatartottakat, hogy ha Isten az ő életében szabadulást hozott, akkor nekik is megteheti azt. Saul – a későbbi Pál apostol – életútja volt az övé is. Azután jött a fordulat, ahogyan Saulból Pál lett. Saulként is Jézus után ment, csak akkor még üldözte Jézust. Most már Pálként követi Jézust. Erre a Krisztus-követésre hívta meg a jelenlévőket is, amely igazi kaland, a szeretet kalandja.

A tanúságtételt követően a több mint húsz fogvatartottal közös imádságban köszöntük meg Isten kegyelmének megnyilvánulását testvérünk életében, és kértük az Atyát, hogy lépjen be a mi életünkbe is.

Ezt követően énekléssel, gitározással nyitottuk meg szívünket a Fazenda de Esperança egyik missziósának tanúságtételére, akinek keservesen nyomorú élete volt a drog fogságában. Az utcán élt, családja elfordult tőle, a bűn rabságában sínylődött.

Erre a fogvatartottak is reagáltak azzal, hogy ők is nagyon jól ismerik ezt a helyzetet. Ugyanonnan indult Fabricio megtérése, ahol most a fogvatartottak többsége is van. Ugyanakkor Fabricio most itt van, nem veszett el. Utánament a Jó Pásztor, s most Isten országát hirdetheti azoknak, akik hasonló helyzetben vannak.

Fabricio után az Urugayból származó spanyol ajkú, mindig csendes, inkább a tevékeny munkában jeleskedő Rodrigo tanúságtétele következett, amelynek első mondatait magyarul mondta, halkan. Csöndben figyelték a fogvatartottak. Majd anyanyelvén folytatta megtérésének történetét, rávilágítva az alkohol és bűn fogságában vergődő életébe belépő, szabadító názáreti Jézus Krisztusra. A teljesen elzüllött, senkinek sem kellő, emberi méltóságát elvesztett, az alkoholért lopni sem rest, utcán élő fiatalember egy alkalommal találkozott egy pappal, aki elvitte az egyik brazíliai Fazendába, ahol hamar befogadták. Szeretettel vették körül. Megküzdött függőségével, sőt még ma is küzd. Azonban már nem egyedül, hanem a legnagyobb Király segítségével. A Fazendában tanult meg dolgozni, munkájával hozzájárul a közösség megélhetéséhez. Visszanyerte emberi méltóságát. A gondviselő Isten átölelte.

Tapssal köszönték meg a fogvatartottak Rodrigo bizonyságtételét.

A tanúságtétel után kötetlen beszélgetéssel folytatódott az alkalom. Komoly kérdéseket tettek fel a fogvatartottak, majd közös imádsággal zárult az alkalom.

A börtönpasztoráció nemcsak a fogvatartottakért szolgál, hanem az egyházközségek felé is, ezért börtönlátogatásra hívják az érdeklődőket.

Jelentkezni a sitkei.lukacs.gergely@gmail.com e-mail-címen lehet.

Egykori börtönviselt, megtért szabadultak bizonyságtételeikkel szeretnék az egyházközségeket megkeresni, hogy megoszthassák azokat az istenélményeket, amelyeket a börtönpasztorációban tapasztaltak, hiszen az utógondozás ott kezdődik, hogy megismerkednek egymással, bemutatkoznak.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Fotó: Magyar Testvéri Börtöntársaság

Magyar Kurír