Őszinte nyíltság és az Egyház iránti szeretet áradt abból, ahogy Leó pápa bejelentette a műtétjét

„Október 27-én várjuk XIV. Leó pápát Assisiben, a II. János Pál által kezdeményezett békéért rendezett vallásközi találkozó 40. évfordulóján” – nyilatkozta Marco Impagliazzo, a Roma Tre Egyetem kortárs történelemmel foglalkozó professzora, a béketalálkozót szervező Sant’Egidio közösség elnöke. „Reméljük, ez az esemény is erőt, biztatást jelent a pápa számára, aki a békét és az egyetértést szolgálja a »darabokban vívott világháború« idején, ahogyan Wojtyła is tette a hidegháború alatt.”

– Egyelőre megerősített XIV. Leó részvétele a rendezvényen, amelynek már a címe is – Fegyvertelen és lefegyverző – tiszteleg előtte?

– Igen, ahogyan a pápa november elejére tervezett, mintegy tíznapos uruguayi, argentínai és perui apostoli útja is megerősítést nyert.

– Mire gondolt, amikor értesült a betegségéről?

– Először szomorúvá tett, ahogyan bárki más esetében, amikor megtudjuk, hogy ilyen problémával küzd. Aztán megragadott az a nyílt őszinteség, ahogyan beszélt erről a helyzetről, ami az emberi élet egyik lehetséges velejárója. Azt gondolom, rendkívül kifinomult módon nyugtatta meg az Egyházat azzal, hogy nemcsak a téren összegyűlt hívekhez szólt, hanem mindenkihez, és arra kérte az embereket, hogy imádkozzanak érte.

– Végleg megszűnt a pápa egészségi állapotát övező titkolózás?

– Igen, a nyilatkozatával elejét vette minden lehetséges találgatásnak. Ha úgy került volna kórházba, hogy semmit sem mond, az sokkal aggasztóbb lett volna. Azonnal beszámolt a fizikai állapotáról, így nincs okunk arra, hogy bármi mást feltételezzünk.

– A nyíltan vállalt sebezhetősége erőforrássá válik?

– Ez új jelenség, hiszen a betegség az élet része. Ha beszélünk róla, az másoknak is erőt adhat, amint azt a világ minden tájáról érkező tanúságtételek is mutatják.

– Nem jelent kockázatot a nemzetközi megítélésére nézve, különösen Trumppal összevetve?

– Épp ellenkezőleg, úgy gondolom, hogy inkább erősödni fog a tekintélye. Az amerikai katolikusok éppúgy, mint az olaszok, még inkább szolidárisak lesznek vele, közelebb kerülnek hozzá, és imádságban, barátságukkal fejezik ki szeretetüket iránta. (…)

– Történészként hogyan helyezi történelmi összefüggésbe a jelenlegi helyzetet?

– Sok pápa betegedett már meg, és olyan is előfordult, hogy az Apostoli Palotában operálták meg őket. VI. Pált például, akinek prosztataműtétje volt egy rögtönzött műtőben. A II. János Pál elleni merénylet után született meg a döntés arról, hogy a pápákat a Gemelli-klinikára vigyék. Ez azt jelenti, hogy kilépnek a Vatikán területéről, és Olaszországtól kérnek befogadást. A munkatársak és a csendőrség elhelyezésére rendelkezésre bocsátott területtől eltekintve a pápa így ugyanolyan beteggé válik, mint bárki más. XIV. Leó is ezt az utat követi.

– A betegség ráirányítja a figyelmet a pápa testi állapotának kérdésére.

– Ez az Egyház számára mindig is fontos kérdés volt a szertartások, a jelképes jelentés tekintetében és orvosi szempontból. A pápának ébernek kell lennie, figyelnie az állapotára, és elődei esetében sok vita folyt arról, hol húzódnak ennek a határai. Ebben az esetben nincs szó sem a pápai szék megüresedéséről, sem a pápai hivatal akadályoztatásáról. A pápa teljes jogkörében marad, még ha az Államtitkárság természetesen a szokásosnál is fokozottabban figyel mindenre. Csupán helyettest küld: Luis Tagle bíboros vezeti a Ferenc pápa Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdítása megjelenésének tizedik évfordulója alkalmából bemutatott szentmisét.

– Hogyan kell tekintenünk a pápa kórházba kerülése előtt bejelentett kinevezésekre?

– Tagle váltotta Giovanni Battista Re bíborost a bíborosi kollégium dékáni tisztségében. Ez olyan személycsere volt, amelyet Re bíboros életkora és egészségi állapota indokolt. A többi kinevezést is előre tervezték; időbeli egybeesésről van szó.

– Hogyan folytatódik majd XIV. Leó pápasága?

– Prevost viszonylag fiatal, és azt kívánjuk neki, hogy még hosszú ideig végezhesse egyetemes küldetését. Nem kell azonban sietnie: szánjon időt a gyógyulásra és a pihenésre. Számos meghívást kapott a világ különböző részeiről, így maga választhatja majd ki, hol képviseli az Egyházról alkotott látásmódját.

– Melyek a legfontosabb feladatok?

– Az új evangelizáció, amint azt Franciaországban és Spanyolországban is láthattuk. Ez a nagy múltú lelkiségi hagyományokkal rendelkező egyházakat is érinti, ahol az utóbbi időben új lendület tapasztalható, amelyet támogatni kell. Fontos továbbá az Egyház egysége: ez az utolsó megmaradt nemzetközi szervezet, különböző kultúrákat és eltérő igényeket kell összefognia, s ennek az egységnek a pápa a biztosítéka. Végül a béke és a párbeszéd előmozdítása is alapvető, hiszen nincs olyan, hogy szent háború. (...)

Forrás: Santegidio.org/La Stampa

Fotó: Santegidio.org

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír